Tom Cowan: LÉTEZIK-E OLYAN, HOGY TÜSKEFEHÉRJE-BETEGSÉG?

Az a kártya lehet, hogy most fog kijátszásra kerülni a rabszolgásításhoz, és a génmódosított ember, mint ember alatti lény szabadalmak érvényesítéséhez, hogy az oltás „genetikailag módosította” az oltottakat. De mit lehet tudni egyáltalán az oltás mérgezési hatásáról? A kérdést a tüskefehérje sztori oldaláról vizsgálja Dr. Tom Cowan.

DR.TOMCOWAN: IS THERE SUCH THING AS SPIKE PROTEIN DISEASE?

Amikor azzal az állítással találkozunk szembe, hogy a tüskefehérjék eljutottak, elterjedtek a szervekbe, például a herékbe, akkor el kell gondolkozni azon a kérdésen, hogy honnan tudható, hogy a boncolásnál megjelenő szöveti foltok területe az valóban tüskefehérje-e.
Dr. Cowan az erről a témáról szóló tudományos dolgozatokban azt találta, hogy az összes tanulmány az antitest válaszok vizsgálatára épül. Az oltási károsodottak esetében a tüskefehérje jelenlétének a tesztjeit mindig antigén kimutatás alapon végezték, soha nem találtak közvetlenül keringő tüskefehérjét a vérben vagy a szövetekben.

Azt sem lehet tudni, hogy az antitest vizsgálatoknál talált antitestek valóban tüskefehérje specifikusak-e. Soha nem készült közvetlen elemzés arról, hogy a vérnek és a szöveteknek milyen a fehérjeszintje. Általában is elmondható, hogy az ellenanyagok meglétének specifikus volta is kérdőjeles. Már nagyszámú irodalom található arról, ami bemutatja, hogy az ellenanyagok létének és működésének a tanított teóriája a gyakorlatban nem állja meg a helyét. Olyan embernek is képes működni a teste, képes védekezni, akinek a teste nem képes semmilyen ellenanyagot termelni. Maga az immunitást igénylő élethelyzet lehet életkor függő, az esemény időzítésétől függő, szituáció függő stb. Általános élethelyzet lehet, hogy valakit megcsap az áram, de ez nem jelenti, hogy nem ismétlődhet meg. Vagy ha valaki egyszer elválik, nem biztos, hogy megismétli. De mondhatjuk-e, hogy immunisak leszünk az áramütésre, vagy a válásra? Mindkét példa olyan, mint egy eseményre adott válasz, a felépülés méregtelenítés, de nem immunizálás a teljes életre.
Elmondható, hogy az ellenanyag sem „vírus” és sem immunitás specifikus.
Nincs megfigyelhető összefüggés az antitestek nagyságrendje és a betegségek előfordulása között sem. A kutatásokban voltak rezisztens, ellenálló emberek alacsony ellenanyag szinttel és betegek, megbetegedések magas ellenanyag szinttel. Sőt, ki van mutatva az is, hogy az immunitás vagy annak hiánya nem lehet meghatározva se a betegségek története alapján, se az immunizálás története alapján, vagy a megelőző szerológiai(+/- ellenanyag szint vizsgálatok) meghatározottság, előélet alapján. Nem lehet azt mondani, hogy valaki immunis, a kórelőzmények, a vakcináció, és az ellenanyagszint mérési pozitivitás-negativitás alapján. Az egész immunitás és antitest termelődés, az élethosszig tartó védelem koncepció tanulmányokkal alátámasztottan egy csalás.

Dr. Cowan a hiányzó összefüggés bizonyításának pótlására elmondja, megadja, hogy milyen módszerrel lehet elfogadhatóan bizonyítani, hogy a tüskefehérjék az MRNS oltás génszekvenciáinak a szervezetbe jutásával, az oltással keletkeztek. Igazolni kellene azt is, hogy a szövetmintákban a károsodással összefüggő festett területek (mondjuk a herék) képviselik, és bizonyítottan képviselik a tüskefehérjét.
Hogy lehet ezeket bizonyítani?

Már az is problémás a történetben, hogy a beinjekciózott tiszta RNS-szekvenciának meg kell jelenni a vérben. Vérvizsgálatot végezve a fehérjére, ami megfeleltethető a szekvenciának, ki kellene tudni ezt mutatni. De miért nem csináltak sose ilyen megfeleltetést? Ha valakibe beoltanak tiszta MRNS-t, hozzáadott egyéb anyagok nélkül, az nagyon gyorsan, vagy azonnal le fog bomlani, és soha nem kerül be sejtbe, így semmilyen módon nem eredményezheti a kódolandó fehérjének a termelődését. Nem bizonyítható az az állítás, hogy egy fehérje kódoló szekvencia a vérben az adott fehérje termelését fogja kiváltani.
Ráadásul, ha nincs elkülönítve, izolálva az MRNS szekvencia, honnan tudható, hogy pont az MRNS szekvencia, és nem valami más tartalom az injekcióban az, ami a fehérjék termelődését eredményezi?

Az oltásokban az adjuvánsok azok, amik biztosan ki fognak váltani gyulladásos toxikus választ, és ezekre a szervezet fog reakcióként antitesteket termelni. A toxikus, gyulladást kiváltó anyagok irritálják és lebontják a szöveteket, és valószínűleg eljutnak az összes testi szövetbe, beleértve a vérereket, a szívet és heréket, a petefészket

A tudományos kihívás az alapvető állítások alátámasztására, és ami várat magára: demonstrálni kell, hogy egy nem specifikus MRNS szekvencia tüskefehérjévé alakul, amit semlegesít egy specifikus antitest.

Három lépésben kell vizsgálni a hatásokat a következtetések levonhatóságához:
Az első lépés a toxin komplex injekció beadása bármilyen MRNS szekvencia nélkül. Ki kell mutatni, ha a toxin okoz szöveti károsodást és antitest termelődést.
A második lépés egy oltás csak tiszta megváltoztatott MRNS szekvenciával. Meg kell vizsgálni, hogy ugyanaz-e a szöveti károsodás és ugyanaz-e az antitest teszt eredmény, mint az eredeti tiszta MRNS esetén.
A harmadik lépés az injekció összes összetevőjével való oltás, a) az eredeti tüskefehérje szekvenciával, b) majd egy másik antitestet használva, ami nem tud kötődni az eredeti tüskefehérjéhez. Meg kell vizsgálni, hogy ugyanaz lesz-e a szöveti károsodás

Jelenleg annyit tudunk az oltásokról, hogy amikor valakibe nem specifikus toxinokat fecskendezünk, beleértve a nukleotidok nem specifikus szekvenciáit, akkor a szervezet olyan fehérjéket kezd termelni, amelyek bizonyos másik fehérjékhez kötődnek. Ezt a kiváltott gyulladásos válasz okozza, és a test azon területein, ahol a fehérje felhalmozódik, a területek működése ettől a gyulladásos reakciótól el fog romlani. (Ha nincs gyulladáskeltő anyag egy oltásban, nem fogunk oltási reakciót tapasztalni, nem lesz gyulladás.)

Jelenleg még azt sem állíthatjuk, bizonyítás hiányában, hogy létezik egy tüskefehérje, amelyet az MRNS kódol. Nem lehet azt mondani, hogy a tüskefehérje okozza a szöveti sérüléseket.
Ami történik, az az emberek megmérgezése toxinokkal, ami a sérülést okozza a szövetekben. A sérülés pedig kiváltja a saját fehérje termelést, azért, hogy semlegesítse a kárt. Ez nem egy specifikus fehérje. Itt a szövetek régóta ismert megmérgezése történik, és a test megpróbálja ezt a gyulladással kijavítani.

Hozzáteszem, hogy tehát szó sincs génmódosított emberről, és szabadalmakról, alárendelt, nem emberi fajról, állatiasodásról stb. A testünk úgy reagál az oltásra, ahogy egy embernek kell.
Valamint kérdés, milyen határidővel fogják a „tudósok” a bizonyítási hiányosságot pótolni. Addig az állításaik nem használhatók semmilyen következtetés levonására. ????