Másfél évvel a Vírus megjelenése után néhányan talán már elgondolkodtak azon, hogy az általában gátlástalan uralkodó elit miért döntött úgy, hogy befagyasztja a globális profittermelő gépezetet egy olyan kórokozóval szemben, amely szinte kizárólag a nem produktív (80 év feletti) embereket támadja meg.
Miért ez a humanitárius buzgalom? Cui bono? Csak azok, akik nem ismerik a GloboCap csodálatos kalandjait, képesek elhitetni magukkal, hogy a rendszer könyörületből döntött a leállás mellett. Tisztázzuk már az elején: az olaj, a fegyverek és a vakcinák nagy ragadozói nem törődhetnek az emberiséggel.
Kövesd a pénzt
A kovid előtti időkben a világgazdaság egy újabb kolosszális összeomlás küszöbén állt. Íme, egy rövid krónika arról, hogy a nyomás hogyan épült fel:
2019 júniusa: A svájci székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), a "központi bankok központi bankja" éves gazdasági jelentésében megkongatja a nemzetközi vészharangokat. A dokumentum kiemeli a "túlfűtöttséget [...] a tőkeáttételes hitelek piacán", ahol "romlottak a hitelminőségi előírások", és "megugrottak a fedezett hitelkötelezettségek (CLO) - emlékeztetve a fedezett adósságkötelezettségek [CDO-k] meredek emelkedésére, amely felerősítette a subprime-válságot [2008-ban]". Egyszerűen fogalmazva, a pénzügyi szektor gyomra ismét tele van ócskasággal.
2019. augusztus 9.: A BIS munkadokumentumot ad ki, amelyben "nem konvencionális monetáris politikai intézkedéseket" kér a "reálgazdaságnak a pénzügyi feltételek további romlásától való elszigetelése" érdekében. A dokumentum szerint a válság idején a központi banki hitelezés "a gazdaságnak nyújtott közvetlen hitelek" révén "helyettesítheti a kereskedelmi bankokat a vállalatoknak nyújtott hitelek nyújtásában".
2019. augusztus 15.: A Blackrock Inc. a világ leghatalmasabb befektetési alapja (mintegy 7 billió dollárnyi részvény- és kötvényalapot kezel) fehér könyvet ad ki Dealing with the next downturn címmel. A dokumentum lényegében arra utasítja az amerikai jegybankot, hogy közvetlenül a pénzügyi rendszerbe juttasson likviditást, hogy megakadályozzon "egy drámai visszaesést". Az üzenet ismét egyértelmű: "Példa nélküli válaszlépésre van szükség, amikor a monetáris politika kimerül, és a fiskális politika önmagában nem elég. Ez a válasz valószínűleg a "közvetlen beavatkozás" lesz": "módot kell találni arra, hogy a központi banki pénz közvetlenül a köz- és magánszektorban költők kezébe kerüljön", miközben elkerüljük a "hiperinflációt". Erre példa a Weimari Köztársaság az 1920-as években, valamint Argentína és Zimbabwe a közelmúltban".
2019. augusztus 22-24.: A G7-ek központi bankárai a wyomingi Jackson Hole-ban találkoznak, hogy megvitassák a BlackRock dokumentumát, valamint a fenyegető összeomlás megelőzését célzó sürgős intézkedéseket. James Bullard, a St. Louis-i Federal Reserve elnöke előrelátó szavaival élve: "Nem szabad azt gondolnunk, hogy jövőre minden normális lesz".
2019. szeptember 15-16.: A visszaesést hivatalosan a repókamatok hirtelen megugrása (2%-ról 10,5%-ra) nyitja meg. A "repo" a "repóügylet" rövidítése, egy olyan szerződés, amelyben a befektetési alapok pénzt kölcsönöznek fedezetül szolgáló eszközök (általában kincstári értékpapírok) ellenében. A csere időpontjában a pénzügyi szereplők (bankok) vállalják, hogy az eszközöket magasabb áron, jellemzően egy éjszaka alatt visszavásárolják. Röviden, a repóügyletek rövid lejáratú, fedezett kölcsönök. A legtöbb piacon, különösen a származtatott ügyletek galaxisában a kereskedők fő finanszírozási forrását jelentik. A repopiac likviditáshiánya pusztító dominóhatást gyakorolhat minden fontosabb pénzügyi ágazatra.
2019. szeptember 17.: A Fed megkezdi a sürgősségi monetáris programot, hetente több százmilliárd dollárt pumpál a Wall Streetre, gyakorlatilag végrehajtva a BlackRock "going direct" tervét. (Nem meglepő, hogy 2020 márciusában a Fed a BlackRockot bízza meg a "COVID-19 válságra" válaszul a mentőcsomag kezelésével).
2019. szeptember 19.: Donald Trump aláírja az 13887. számú végrehajtási rendeletet, amely létrehozza a Nemzeti Influenza Vakcina Munkacsoportot, amelynek célja egy "5 éves nemzeti terv (Plan) kidolgozása az agilisabb és skálázhatóbb vakcinagyártási technológiák használatának előmozdítására és a sok vagy valamennyi influenzavírus ellen védő vakcinák kifejlesztésének felgyorsítására". Ennek célja "egy influenzajárvány" elleni védekezés, amely "a szezonális influenzával ellentétben [...] képes gyorsan elterjedni a világon, nagyobb számú embert megfertőzni, és magas megbetegedési és halálozási arányt okozni az előzetes immunitással nem rendelkező népességben". Mint valaki kitalálta, a világjárvány küszöbön állt, miközben Európában is folytak a felkészülések (lásd itt és itt).
2019. október 18.: New Yorkban egy globális zoonózisos világjárványt szimulálnak a Johns Hopkins Biosecurity Center és a Bill és Melinda Gates Alapítvány által koordinált Event 201 elnevezésű stratégiai gyakorlat során.
2020. január 21-24: A svájci Davosban kerül sor a Világgazdasági Fórum éves találkozójára, ahol a gazdaságról és a védőoltásokról is szó esik.
2020. január 23: Kína lezárja Wuhant és Hubei tartomány más városait.
2020. március 11: A WHO főigazgatója a Covid-19-et világjárványnak nevezi. A többi már történelem.
A pontok összekapcsolása elég egyszerű feladat. Ha ezt megtesszük, akkor egy jól körülhatárolt narratívát láthatunk kirajzolódni, amelynek tömör összefoglalása a következőképpen hangzik: a zárlatok és a gazdasági tranzakciók globális felfüggesztése arra szolgált, hogy 1) lehetővé tegye a Fed számára, hogy a gyengélkedő pénzügyi piacokat frissen nyomtatott pénzzel árassza el, miközben elhalasztja a hiperinflációt; és 2) tömeges oltási programokat és egészségügyi útleveleket vezessen be a kapitalista felhalmozás neofeudális rendszerének pilléreiként. Mint látni fogjuk, a két cél egybeolvad.
2019-ben a világgazdaságot ugyanaz a betegség gyötörte, amely a 2008-as hitelválságot okozta. Fuldoklott egy fenntarthatatlan adóssághegy alatt. Sok állami vállalat nem tudott annyi profitot termelni, hogy fedezze saját adósságai kamatfizetéseit, és csak újabb hitelek felvételével tudott talpon maradni. A "zombivállalatok" (évről évre alacsony nyereségességgel, csökkenő forgalommal, beszűkült árréssel, korlátozott készpénzforgalommal és erősen tőkeáttételes mérleggel) mindenhol megjelentek. A 2019. szeptemberi repópiaci összeomlást ebbe a törékeny gazdasági kontextusba kell helyezni.
Amikor a levegő gyúlékony anyagokkal telítődik, bármilyen szikra robbanást okozhat. A pénzügyek varázslatos világában pedig tout se tient: egy pillangó szárnycsapása egy bizonyos szektorban az egész kártyavárat összedöntheti. Az olcsó hitelek által működtetett pénzügyi piacokon a kamatlábak bármilyen emelkedése katasztrofális következményekkel járhat a bankok, a fedezeti alapok, a nyugdíjalapok és az egész államkötvénypiac számára, mivel a hitelfelvétel költsége megnő és a likviditás kiszárad. Ez történt a 2019. szeptemberi "repokalipszis" során: a kamatlábak néhány óra alatt 10,5%-ra szöktek fel, pánik tört ki, amely hatással volt a határidős, opciós, deviza és egyéb piacokra, ahol a kereskedők a repókból történő hitelfelvétellel fogadnak. A fertőzést csak úgy lehetett hatástalanítani, hogy annyi likviditást dobtak a rendszerbe, amennyit csak kellett - mintha helikopterek több ezer liter vizet dobtak volna egy futótűzre. 2019 szeptembere és 2020 márciusa között a Fed több mint 9 billió dollárt injektált a bankrendszerbe, ami az amerikai GDP több mint 40%-ának felel meg.
A mainstream narratívát tehát meg kell fordítani: a tőzsde nem azért omlott össze (2020 márciusában), mert zárlatokat kellett bevezetni, hanem azért kellett zárlatokat bevezetni, mert a pénzügyi piacok összeomlottak. A zárlatokkal együtt járt az üzleti tranzakciók felfüggesztése, ami lecsökkentette a hitelkeresletet és megállította a fertőzést. Más szóval a pénzügyi struktúra rendkívüli monetáris politikával történő átalakítása a gazdaság motorjának leállításától függött. Ha a pénzügyi szektorba pumpált hatalmas likviditási tömeg elérte volna a földi tranzakciókat, akkor egy katasztrofális következményekkel járó monetáris cunami szabadult volna el.
Ahogy Ellen Brown közgazdász állította, ez "egy újabb mentőakció" volt, de ezúttal "egy vírus leple alatt". John Titus és Catherine Austin Fitts hasonlóképpen megjegyezte, hogy a Covid-19 "varázspálcája" lehetővé tette a Fed számára, hogy szó szerint végrehajtsa a BlackRock "going direct" tervét: példátlan mértékű államkötvény-vásárlást hajtott végre, miközben - végtelenül kis mértékben - államilag támogatott "COVID-hiteleket" is kibocsátott a vállalkozásoknak. Röviden, csak egy mesterséges gazdasági kóma biztosíthatta volna a Fed számára a mozgásteret ahhoz, hogy hatástalanítsa a pénzügyi szektorban ketyegő időzített bombát. A tömeghisztéria által átvilágítva az amerikai központi bank betömte a bankközi hitelpiac lyukait, kikerülve a hiperinflációt, valamint a "Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanácsot" (a 2008-as összeomlás után létrehozott, a pénzügyi kockázatokat felügyelő szövetségi ügynökséget), amint azt itt tárgyaltuk. A "közvetlen" tervezetet azonban szintén kétségbeesett intézkedésként kell megfogalmazni, mivel csak meghosszabbíthatja a pénznyomtatás és a pénzügyi eszközök mesterséges inflációjának egyre inkább túszává váló globális gazdaság agóniáját.
Helyzetünk középpontjában egy leküzdhetetlen strukturális zsákutca áll. Az adóssággal terhelt financializáció a kortárs kapitalizmus egyetlen menekülési útvonala, az elkerülhetetlen menekülési útvonal egy olyan reprodukciós modell számára, amely elérte történelmi határát. A tőke a pénzügyi piacok felé veszi az irányt, mert a munkaalapú gazdaság egyre kevésbé jövedelmező. Hogyan jutottunk idáig?
A válasz a következőképpen foglalható össze: 1. A gazdaság küldetése, hogy értéktöbbletet termeljen, egyszerre jelenti a munkaerő kizsákmányolására és a termelésből való kiszorítására irányuló törekvést. Ez az, amit Marx a kapitalizmus "mozgó ellentmondásának" nevezett. 1. Miközben ez alkotja termelési módunk lényegét, ez az ellentmondás ma visszafelé süllyed, és a politikai gazdaságot az állandó pusztítás módjává változtatja. 2. E fordulat oka a munka-tőke dialektika objektív kudarca: a technológiai automatizálásnak az 1980-as évek óta bekövetkezett példátlan felgyorsulása miatt több munkaerőt dobnak ki a termelésből, mint amennyit (vissza)szívnak. A bérek volumenének zsugorodása azt jelenti, hogy a világ népességének egyre nagyobb részének vásárlóereje csökken, aminek elkerülhetetlen következménye az eladósodás és az elszegényedés. 3. Mivel kevesebb értéktöbblet termelődik, a tőke azonnali hozamot keres az eladósodott pénzügyi szektorban, ahelyett, hogy a reálgazdaságban vagy olyan társadalmilag konstruktív ágazatokba való befektetéssel, mint az oktatás, a kutatás és a közszolgáltatások.
A lényeg az, hogy a folyamatban lévő paradigmaváltás a kapitalizmus (disztópikus) túlélésének szükséges feltétele, amely többé nem képes reprodukálni önmagát a tömeges bérmunka és az ezzel járó fogyasztói utópia révén. A világjárvány napirendjét végső soron a rendszerszintű összeomlás diktálta: egy olyan termelési mód jövedelmezőségi visszaesése, amelyet a féktelen automatizálás elavulttá tesz. Emiatt az immanens ok miatt a kapitalizmus egyre inkább az államadósságra, az alacsony bérekre, a vagyon és a hatalom központosítására, az állandó szükségállapotra és a pénzügyi akrobatikára támaszkodik.
Ha "követjük a pénzt", látni fogjuk, hogy a vírusnak ördögi módon tulajdonított gazdasági blokád messze nem elhanyagolható eredményeket ért el, nemcsak a társadalmi mérnöki munka, hanem a pénzügyi rablás terén is. Ezek közül gyorsan kiemelek négyet.
1) A várakozásoknak megfelelően lehetővé tette a Fed számára, hogy a pénzügyi szektort újjászervezze azáltal, hogy a semmiből folyamatosan dollármilliárdokat nyomtatott;
2) felgyorsította a kis- és középvállalkozások kihalását, lehetővé téve a nagycsoportok számára, hogy monopolizálják a kereskedelmi forgalmat;
3) tovább nyomta a munkabéreket, és az "okos munka" révén (ami különösen azok számára okos, akik ezt végrehajtják) jelentős tőke-megtakarításokat tett lehetővé;
4) Lehetővé tette az e-kereskedelem növekedését, a Big Tech robbanását és a gyógyszer-dollár elterjedését - amelybe beletartozik a sokat szidott műanyagipar is, amely most hetente több millió új arcmaszkot és kesztyűt gyárt, amelyek közül sok az óceánokban végzi (a "zöld új kereskedők" örömére). Csak 2020-ban a bolygó mintegy 2200 milliárdosának vagyona 1,9 billió dollárral nőtt, ami történelmi példátlan növekedés.
Mindez egy olyan halálos kórokozónak köszönhetően, hogy a hivatalos adatok szerint a fertőzötteknek csak 99,8%-a marad életben (lásd itt), a legtöbben pedig tünetmentesen.
- Forrás: thephilosophicalsalon.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése