Közigazgatási bíróság – Így teszi lehetetlenné a Fidesz a mutyik utáni elszámoltatást

Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszere soha nem látott hanyatlásnak indult az elmúlt néhány évben. A mindenkori kormányok érdeke, hogy minél szabadabban gyakorolhassák a végrehajtó hatalmat, de az már a szó cseppet sem pozitív értelemben vett hungarikum, hogy ehhez a kormány a jogállamokban szigorúan független bírói hatalmi ágat is bekebelezi, maga alá rendeli. A Fidesz mesterfokon űzi ezt a tevékenységet, a kétharmados többséget kihasználva, a rendszerváltás óta soha nem látott módon tette zsebre az Ügyészséget, az Alkotmánybíróságot és gyengítette meg a Kúriát is, illetve létrehozta az Országos Bírói Hivatalt, amelynek élére politikai kinevezettet ültettek, akinek kiterjedt jogköre nincs alávetve bírói ellenőrzésnek.

A kevés ellenőrző eszköz közül, ami működőképes maradt, néhány kedvezőtlen bírói döntés után most a közigazgatási bíráskodás intézményét szemelte ki a kormány arra, hogy a harmadik hatalmi ágat is lehetőleg teljesen beépítse a NER-be. Igaz, a 2012-ben felállított munkaügyi és közigazgatási bíróságok is a Fidesz-éra termékei, azonban a hosszú, és többnyire kihalásos alapon pótolható bírói pálya miatt a bírói függetlenség eddig többnyire fennmaradt.

Az igazságügyi minisztérium által augusztusban benyújtott javaslat a közigazgatási bíróságok és a Közigazgatási Felsőbíróság felállítására azonban az eddigiek alapján nem kevesebbet sejtet, minthogy a Fidesz mostanra a bírói döntésekre is kiterjesztené politikai befolyását a számára nagy jelentőségű politikai és gazdasági ügyekben, vagyis pont azokban az ügyekben, ahol az utóbbi időben a Fidesz számára kedvezőtlen ítéletek születtek. Gondoljunk csak a Nemzeti Bankkal kapcsolatos eljárásokra, a NAV ellen indított perekre, vagy a külügy kereskedőházainak mocskos ügyleteire. Ezekben az ügyekben mostantól mind a részben fideszes ejtőernyősökből álló közigazgatási bíróság járna el. Ez pedig egyet jelent a jogállami keretekből való kilépéssel.

Hatalmi ágak szétválasztása: szükséges minimum (lenne)

A hatalmi ágak szétválasztásának nagyszerű találmánya nagyobb ellensége ma a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, mint a rezsi, a migránsok vagy „Brüsszel”. Ugyan kevesebb nyilvánossággal, de annál nagyobb sikerrel küzd ellene kormányunk; mivel az utóbbi hat évből négyben a kormánypártok kétharmados parlamenti többséggel rendelkeztek, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szinte egy, és ugyanaz volt, és ezen a „rendszerhibán” a kérdéses jelentőségű ellenzék munkája nem sokat javít(ott). Ennek negatív következményeit viseli demokráciánk megkérdőjelezhető jogállamisága, amelynek nélkülözhetetlen ismertetőjegye lenne a fékek és ellensúlyok rendszerének zavartalan működése.

Keményebb dió volt a harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom, amelynek tankönyvi funkciója, hogy függetlenül és pártatlanul járjon el, és az igazságszolgáltatás rendszere valóban a törvények alapján működjön, amelyek előtt mindenki egyenlő. Ehhez persze az kell, hogy más hatalmi ágaknak ne legyen lehetősége beavatkozni az igazságszolgáltatás folyamataiba. Az Alkotmánybíróság - amely többek közt a törvényalkotás alkotmányosságát ellenőrizné - kormányközeli bírákkal való feltöltéséről és az ezt lehetővé tevő intézkedésekről korábban már írtunk itt, az Ügyészség függetlenségével kapcsolatos aggodalmainkról pedig itt. Mindezek után nem meglepő, ha kétségeink támadnak a közelmúltban felállított és bevált közigazgatási bíráskodási rendszer átalakításának terve hallatán.

Az Igazságügyi minisztérium által augusztusban benyújtott javaslat több olyan elemet is tartalmaz, amelyek fenyegetést jelentenek a bírói hatalom függetlenségére. Az Ügyészség és az Alkotmánybíróság erős politikai nyomásgyakorlás alatt áll, a bíróságok azonban több vitatható ítélet mellett hoztak olyan ítéleteket is, amelyek arról tanúskodtak, hogy beszélhetünk még függetlenségről. Ilyen közérdekű adatigényléssel, közbeszerzésekkel és választási ügyekkel kapcsolatos eseteket gyűjtött össze az Átlátszó cikke is. Ezekben az ügyekben biztosan más ítéletek születtek volna az elfogult bíróktól, s így elmaradt volna az igazságszolgáltatás.

Politikai ejtőernyősök a bíróságok élén?

Az új rendszerben éppen az ilyen ügyekkel kellene az újonnan felállított Közigazgatási bírósághoz fordulni, ahol a független ítélet már korántsem garantált. Ugyanis a közigazgatási bíráskodás másodfokon és kiemelt ügyekben eljáró intézménye a Közigazgatási Felsőbíróság lesz, amelynek tagjai 50 százalékban korábban közigazgatásban tevékenykedő, bírói tapasztalattal nem rendelkező jogászok - mondjuk ki, eddigi gyakorlat alapján nyilván fideszes káderek - lesznek. Ráadásul az elnöki pozíció – ami nem kíván 2 évnél több bírói tapasztalatot – gyanúsan Patyi András személyére van szabva: szakmai berkekben szinte biztosnak tartják, hogy ő a kiszemelt. Az a Patyi András, aki a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként több ízben bizonyította a Fidesz felé való elköteleződését.

Így tehát költői marad az a kérdés, hogy hogyan tudja a bírói hatalom a végrehajtói hatalmat ellenőrizni, ha vezetői a végrehajtó hatalom kádereiből avanzsáltak – szakmailag képzetlen – közigazgatási bírákká? A jogkeresőknek azonban nemcsak a bizalmatlanság okozta kétségeikkel kell megküzdeni a közigazgatási bírósághoz fordulás előtt, hanem komoly távolságokkal is, mert az új rendszer regionális alapon fog szerveződni. Míg eddig csak a megyeszékhelyre kellett elutazni az intézkedéshez, addig a jövőben akár több száz kilométert is meg kell tenni.

A javaslat szerint az új rendszert 2018 januárjától kell beizzítani. Valószínűleg csak véletlen egybeesés, hogy éppen az év áprilisában esedékes a következő parlamenti választás. Így, ha a választáson bármilyen jogszerűtlenség gyanúja felmerül, már az új, minden bizonnyal jól kipárnázott, Fidesz-barát bírósághoz kell fordulni jogorvoslatért. Az időzítés azonban nem csak a választás miatt érdekes, de indokolatlan is, mert a közelmúltban, 2012-ben állították fel a  közigazgatási és munkaügyi bíróságokat, amelyek az új rendszerben szükségtelenné válnak. Ez volt az egyik fő problémája az – ellenzékinek nem nevezhető – Országos Bírósági Hivatalnak (OBH) is abban a 16 pontos szakmai kritikában, amelyben darabokra szedte a javaslatot, amit nem csak értelmetlennek, de a bírói hatalom függetlenségére, így a jogállamiságra is fenyegetőnek tart.

Az 1997-ben létrehozott Országos Igazságszolgáltatási Tanács a bírói hatalmi ág autonómiáját garantáló igazgatási szerv volt. 2011-ben ezt a szervezetet, ezzel tagjainak mandátumát is idő előtt megszüntették. A szervezet helyére az Országos Bírói Hivatalt (OBH) helyezték, amelynek elnöke egy személyben dönthetett az összes kinevezési, szervezési és irányítási jogkörről. A hivatal országgyűlés által 9 évre választott elnöke Handó Tünde lett, Szájer József Fideszes EP-képviselő felesége, akinek akkoriban a kormány ügyáthelyezési jogkört is adott. Kinevezésével az egykor szakmai szervezet helyére egy kormánypárti kötődésű, kétharmad által odaültetett személy kedvére pakolgathatta az ügyeket a neki tetsző módon, számottevő kontroll nélkül. A kormány végül az Alkotmánybíróság döntése miatt kénytelen volt megvonni az OBH elnökétől az alkotmányellenes ügyáthelyezési jogot.

Bár a javaslat minden lapjának tetején ott áll, hogy nem tekinthető a kormány álláspontjának, Lázár János azért hazugságok árán is megvédte a tervezetet, és erősen él a gyanú, hogy a kormány ezzel próbál politikai befolyást szerezni a hosszú bírói pálya miatt még többé-kevésbé független közigazgatási bíráskodás felett is. Ha pedig ez bekövetkezik, szabadon mutyizhatja majd el szeretett kormányunk a fennmaradó közvagyont is, ugyanis a fideszes káderekkel kitömött közigazgatási bíróságok aligha tesznek majd bármit is ez ügyben. Miért is tennének, hiszen pont ezért hozhatják létre őket.

TényTár