Hegedűs
Lórántné továbbra sem fogadja el Vona Gábor pártelnök döntését,
amivel a Jobbik négy politikusának – köztük három alelnöknek –
megtiltotta, hogy alelnökjelöltként induljanak a párt következő
tisztújító kongresszusán. Miközben a párt egysége ebben a tekintetben
megbomlani látszik, alternatív sajtóorgánumok Hegedűsné esetleges
ügynök kapcsolatával kezdtek foglalkozni.
Intenzív
pozícióharc zajlik a Jobbik soraiban az idei tisztújító kongresszust
megelőzően, és mint kiderült, a pártelnök által háttérbe szorítani
szándékozott politikusok közül nem mindenki fogadta el az elnöki vétóra
vonatkozó döntést. Novák Előd a fővonalú sajtó részéről intenzív
pszichológiai nyomásgyakorlás alá került, amelyből úgy tűnhetett,
elsősorban az ő elhamarkodott reakcióitól várhattak egy esetleges
pártszakadást. Később kiderült: Hegedűs Lórántné maga is jelölteti
magát alelnökként, erről a tervéről pedig Vona Gábor kérésére nem volt
hajlandó lemondani, illetve egyértelművé tette, hogy akkor is jelölteti
magát, ha a pártelnök később vétóval él az ő esetében.
A politikus május 2.-án saját Facebook-oldalán így számolt be a történtekről: “A
mai napon Vona Gáborral folytattam egyeztetést a tisztújításról. Az
ott elhangzottak alapján, továbbra is elhatározott szándékom, hogy
induljak a Jobbik alelnöki jelöltségéért. Ebben a megmérettetésben
számítok mindenkire, akik azonosulnak az általam képviselt
értékrenddel”. Emellett kifejezésre juttatta, hogy a pártban
tapasztalt közösségi támogatást erősebb köteléknek érzi, mint egy
pártvezető által adott utasítást. “Egy értékközösségen alapuló bajtársi szövetség erősebb felhatalmazást adhat, mint bármely jogi regula.” Hegedűsné
a horizontális/vertikális választóvonalak mentén ezáltal egyértelművé
tette, hogy a párt hierarchiáját nem ismeri el, ami jobboldali
közösségek számára ismét új kontextusba helyezte a Jobbikon belül zajló
változásokat.
A
politikus saját Facebook-oldalán tegnap egy újabb, a tisztújítással
kapcsolatos bejegyzés jelent meg, amiben arra kéri híveit, hogy ne
jelezzék szimpátiájukat a nyilvánosság számára is látható módon: “Kedves
Barátaim! Arra kérem a jobbikos tagtársakat és tisztségviselőket, hogy
biztonsági okokból az országos tisztújításig ne lájkolják, ne
kommenteljék posztjaimat. Megértéseteket, türelmeteket köszönöm!”
A
fentiekből látható; a Jobbik soraiban továbbra is intenzív pozícióharc
zajlik, ennek részeként az alelnöki posztért mégis induló jelölt annak
lehetőségével számol, hogy támogatóit esetleg a pártvezetés részéről
retorzió éri, vagy látható támogatásukat a média érdeklődése övezheti.
Annak
okán, hogy Hegedűsné ebben a nehéz helyzetben az adott szervezet
hierarchiája ellenében foglalt állást, a jobboldali közösségekben
számos alternatív magyarázat kezdett terjedni arra vonatkozóan, hogy
Vona Gábor és az általa megvétózni szándékozott politikusok milyen
szerepet töltenek be a pártban, illetve, hogy radikálisnak
tekinthetőek-e egyáltalán.
A Médiavadász.info hasábjain
megjelent, “Az igazi radikalizmus” c. publicisztika részletezi, hogy
az egyes, Vona Gábor által háttérbe szorítani szándékozott politikusok
milyen szerepet töltenek be a Jobbikban. “A liberális média ugyanis
azt állította, Vona Gábor megválik a „radikálisaitól”, tovább
erősítvén a „cukiskodó” és „néppártosodási” törekvéseket. Mint majd
látni fogjuk, az állítás nemcsak azért hamis, mert a vezetőségben
továbbra is maradtak úgynevezett radikálisok, hanem azért is, mert –
tüzetesebben megvilágítva a kérdést – a szóban forgó alelnökök a szó eredeti értelmében nem is nevezhetők radikálisoknak.”
A szerző
értelmezése szerint a Jobbik vezetője által háttérbe szorított
politikusok nem tekinthetőek kifejezetten radikálisnak, ennek részeként
pedig kifejti, hogy Szávay és Apáti olyan “intellektuális
hiányosságokkal” küzdenek, ami felelős vezetői pozícióban
megengedhetetlen, valamint “értetlenséget mutatnak a vallás és hagyomány
irányába.” Novák Előd kapcsán pedig azt írja, “annak az útszéli
vagdalózásairól elhíresült, a kádári proletárok stílusát továbbvivő
Kuruc.info-nak az egyik meghatározó alakja, amelyik, még ha tartalmaz is
értékes írásokat, elsőlegesen a nemzeti gyűlölködést és – ahogy a
honlap neve is sugallja – a pártoskodást és az ellenségeskedést hivatott
táplálni olvasóiban egy folyamatos társadalmi feszültség fenntartása
érdekében.”
Hegedűs
Lórántné kapcsán azonban állítja; ő még a református valláson belül is
olyan irányvonalat képvisel, amit a párt vezetősége kínosnak tart, mert
“erősen szektás jellegű”, valamint politikusként a pártban betöltött
szerepének pozitív szerepe erősen megkérdőjelezhető. “Emellett van
itt más érdekesség is. Elgondolkoztató, hogy id. Hegedűs Lóránt –
akinek egyébként felmenőit némelyek szerint még Horowitznak hívták –
nem volt-e ügynök az átkosban, vagyis nagy „radikális” létére, ha éppen az érte meg, nem simult-e bele elvtelenül a fennálló rendszerbe?”
A szerző
értékelése szerint, miközben a sajtó Vona Gábor döntése kapcsán beszél
pártszakadásról, a gyakorlatban éppen ennek ellenkezője történhet:
Hegedűs tanúsított megalkuvó hozzáállást a mai modernitás felé, ami
éppen ellentétes irányú a radikalizmussal – Vona Gábor döntésének
következményeként pedig utat nyerhetne a valódi radikalizmus a
Jobbikban. Miközben Lórántné közvetlen önkormányzati tapasztalattal nem
rendelkezik, más “kiváló szakértelmű és radikalitásában
megkérdőjelezhetetlen politikusoknak” tesz keresztbe a pártban, akik
nála alkalmasabbak lennének az alelnöki posztra – így gyakorlatilag
azáltal, hogy jelöltként indul a tisztújító kongresszuson, valaki más
helyét foglalja.
Ebben az
intenzív pozícióharcban annyi bizonyossá vált: egyes politikusok
elfogadják a hierarchiát, mások nem. Kérdéses, hogy a szélsőjobboldali
szimpatizánsok mennyire fognak tolerálni a Jobbik vezetői közt olyan
politikus karaktereket, akik a hierarchiát nyilvánvalóan nem fogadják
el.
http://www.hidfo.ru/2016/05/megbomlott-tekintely-nem-fogadja-el-a-partelnok-donteset-hegedus-lorantne/
http://www.hidfo.ru/2016/05/megbomlott-tekintely-nem-fogadja-el-a-partelnok-donteset-hegedus-lorantne/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése