Állandó
sakkhelyzetben tarthatja az európai kormányokat a Transzatlanti
Kereskedelmi és Befektetési Partnerség, ami így jóval több kockázatot
hordoz Európa számára, mint amennyi előnnyel járna.
A
TTIP-pel kapcsolatos tárgyalásokban érintett döntéshozók a világ
legnagyobb szabadkereskedelmi övezetét próbálják megvalósítani az
Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közt, aminek középpontjában
egy olyan javaslat áll, miszerint bevezetésre kerülne egy a befektetők
és államok közti konfliktusrendezési mechanizmus (investor-state dispute settlement
– ISDS), ami lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy perbe fogjanak
kormányokat, ha az általuk hozott törvények negatív hatást gyakorolnak a
profitra.
Az
egyezmény életbelépése esetén, ha egy amerikai vállalat kevesebb
profitra tesz szert, mert egy termékét vagy szolgáltatását betiltják
(egészségügyi, vagy bármilyen más indokkal), pert indíthat a tagállam
kormánya ellen – vagy az Európai Unió ellen -, és visszakövetelheti a
profitját. Ezeket a vitákat egy új, különleges bíróság rendezné, ami
jelenleg még nem létezik – maga a mechanizmus azonban már ismert.
Korábban
az ISDS segítségével a Philip Morris amerikai dohánykereskedelmi
vállalat pert indított Ausztrália ellen, amiért új törvényt hozott a
cigaretták csomagolására vonatkozóan. A Veolia energetikai cég
Egyiptomot perbe fogta, amiért bevezette a minimálbért. Argentína ellen
amiatt indítottak pert, amiért az energiaárak szinten tartásával
próbálta védeni a fogyasztók érdekeit a pénzügyi összeomlást követően.
Nick Dearden, a Global Justice Now kampánycsoport igazgatója
szerint egy párhuzamos jogrend kialakítása zajlik, amiben lehetővé
válna a külföldi befektetők és vállalatok számára, hogy pert indítsanak
egy kormány ellen – gyakorlatilag bármilyen indokkal, ha egy törvény a
profitjukat fenyegeti. Ha egy dohánykereskedelmi vállalat úgy
gondolja, hogy kevesebb bevételhez jut, amiért fel van tüntetve a
terméken, hogy “A dohányzás halált okozhat” – a TTIP segítségével pert
indíthat, hogy eltüntessék ezt a figyelmeztetést az egészségre káros
termékről.
“Gyakorlatilag bármilyen intézkedés, amivel a kormány szabályozni próbálja a piacot, vagy akár egy környezetvédelmi megfontolásból hozott intézkedés is sértheti valamilyen külföldi vállalat profitérdekeit.”
Dearden
szerint azonban ez a demokrácia alapjait ássa alá, hiszen az emberek
által megválasztott kormányok többé nem hozhatnak szabadon törvényeket,
mert attól kell majd tartaniuk, hogy ennek köszönhetően egy
multinacionális cég komoly csapást mér az állami költségvetésre. “Egy buzogányt adnak a külföldi cégek kezébe, amivel ütni kezdhetik a kormányt, ha az megpróbálná a közérdeket képviselni.” Hétfőn
kezdődtek a TTIP-vel kapcsolatos legutóbbi tárgyalások New Yorkban.
Dearden szerint azonban a tárgyalási folyamat során eddig semmilyen
biztonsági garancia nem merült fel, emiatt biztonságosabb és ésszerűbb
lenne egyszerűen nemet mondani erre az egyezményre.
A TTIP
ellen több százezer ember részvételével zajlanak tüntetések a
nyugat-európai országokban, amiről a fővonalú sajtó rendszerint nem,
vagy nem kellő hangsúllyal számol be. Ha egy balliberális csoport száz
fővel felvonul a parlament előtt és jogállamot követel, az címlapra
kerül, – de nem hozzák címlapon, amikor Berlinben százötvenezren
felvonulnak a TTIP ellen tiltakozva. Pedig, leginkább a TTIP az, amivel
kapcsolatban követelni kellene a jogállamot.
A TTIP-vel kapcsolatban azt láthatjuk, hogy azok
sincsenek tudatában az egyezmény valós súlyának, akik ellenzik azt. A
TTIP lényege ugyanis nem a szabadkereskedelmi egyezmény – ez egy nem
nevén nevezett alkotmányozási folyamat. El tudják titkolni a
nyilvánosság elől, hogy egy az Európai Uniót és az Egyesült Államokat
is magába foglaló transzatlani állam alkotmányának kidolgozásáról
folytatnak tárgyalásokat, mert ez a transzatlanti unió olyan
államformát képviselne, amilyen ma még nem működik a gyakorlatban, és a
történelem folyamán sem láthattunk hasonlót.
Azáltal,
hogy a TTIP jogi fennhatóságot biztosít a multinacionális cégeknek az
államok felett (az ISDS mechanizmusán keresztül hatályon kívül
helyezhetnek, vagy meghozhatnak bizonyos törvényeket), ebben a
nemzetközi együttműködésben magasabb jogköröket kapnak a multinacionális
cégek, mint az államok. Ez egyben azt is jelenti, hogy többé nem
az lesz az állam, amit a nyilvánosság államnak gondol, hanem teljesen
legitim módon a multinacionális vállalatok kezdik el betölteni az
államiság funkcióját, hiszen az ő piaci érdekeik mentén
születnek a törvények, melyek a társadalom működését szabályozzák. A
TTIP emiatt nem egyszerű szabadkereskedelmi egyezmény, hanem egy
alkotmányozási folyamat, ami egy eddig ismeretlen államformájú
transzatlanti államot hoz létre. A nemzetközi diskurzusban
“korpokráciának” neveznek egy ehhez hasonlatos államformát, amiben a
vállalatok kezében van a legfelsőbb hatalom, az államok pedig
fokozatosan háttérbe szorulnak, majd eltűnnek.
Tehát a
TTIP letárgyalásával az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió
hivatalosan is felszámolja a demokráciát, ehelyett bevezeti a
korpokráciát. Ezzel megjelenik egy új államforma, ami önmagában még se
nem jó, se nem rossz, hiszen a történelem folyamán korszakonként
jelennek meg újabb államformák, ezekről többnyire akkor lehet ítéletet
mondani, amikor működésüket már a gyakorlatban is láttuk. A TTIP
együttműködés, mint a transzatlanti korpokrácia alkotmánya azonban
semmilyen tekintetben nem hasonlítható a demokráciához és a jelenlegi
alkotmányokhoz, ill. nemzetközi együttműködések alapszerződéséhez. Egy
demokráciában az emberek választhatnak képviselőket, pártokra
szavazhatnak, megválaszthatják vezetőiket. Még az Európai Unióba is
képviselőket küldünk. Ugyanakkor,
pontosan milyen módon fog a lakosság képviselőket küldeni azokba a multinacionális cégekbe, akiket a TTIP megkötésével az államok fölé helyeznek?
Semmilyen
módon. Egyszerű alkalmazottként be lehet állni a gyártósor mögé, az
“állam” néven ismert kreatúra kiüresedett kereteibe megválasztott
képviselők pedig semmilyen befolyást nem gyakorolhatnak a
multinacionális cégek működésére. A multinacionális cégek lesznek az új
állam, és ebben az új államformában nincs semmilyen népképviseleti mechanizmus.
http://www.hidfo.ru/2016/04/ez-nem-szabadkereskedelem-hanem-allamalapitas/
http://www.hidfo.ru/2016/04/ez-nem-szabadkereskedelem-hanem-allamalapitas/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése