Törökországban pénteken bírósági döntés született arra vonatkozóan, hogy az állam átveszi az ellenőrzést a Zaman nevű napilap felett, és a lap isztambuli központjában a továbbiakban a kormány által kijelölt adminisztrátorok fognak működni. A lap régóta összejátszott az Egyesült Államokkal, de kiderült, hogy az amerikaiak feláldozható eszköznek tekintik szövetségeseiket.
A pénteki bírósági ítélet ellen tüntetés szerveződött a lap szerkesztőségének épületénél, de a rendőrök könnygázzal szétverték a demonstrációt és behatoltak a szerkesztőségbe. A kormány által ellenőrzés alá vont napilap, a Zaman közeli kapcsolatban áll Fethullah Gülen muszlim vallástudós szervezetével, aki az Egyesült Államokban tartózkodik, mióta Törökország a Hizmet nevű csoportot terrorszervezetté nyilvánította. A szervezetet azzal vádolják, hogy erőszakos úton akarja eltávolítani hatalomból Erdogan pártját – így igen beszédes, hogy vezetője az Egyesült Államokba emigrált. Gülen korábban Erdogan szövetségese volt, de a szervezethez köthető belföldi sajtó az utóbbi évek során számos kiszivárogtatott dokumentumot hozott nyilvánosságra, melyek kormánypolitikusok korrupciós ügyeit, vagy a török állam terrorszervezeteknek adott támogatását bizonyítják.
Korábban a Cumhuriyet napilap főszerkesztőjét életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amiért a lap beszámolt arról, hogy a török titkosszolgálat Szíria területére küldött fegyverszállítmányokat, vélhetően terrorszervezetek számára.
A nyugati országok ehhez hasonló esetek alkalmából szoktak sajtószabadságot követelni és politikai/gazdasági szankciókat hozni.
Törökország azonban túl erős politikai befolyást épített az Európai Unió területén ahhoz, hogy az európai vezetők erőpozícióból tárgyaljanak Ankarával. A Szürke Farkasok nevű török extrémista csoport Németország legnagyobb létszámú tagsággal rendelkező szélsőjobboldali szervezete, de Ankara szoros kapcsolatokat épít ki európai szélsőjobboldali vezetőkkel is – akik az utóbbi évek során feltűnően sokat utazgatnak Törökországba -, így a bevándorlás-probléma kezelése során a török titkosszolgálatok és az európai szélsőjobboldal kapcsolata is kezelendő problémává vált. Ez a sajátos kapcsolat vezethetett oda, hogy az európai vezetőket már nem érdekli a sajtószabadság és emberi jogok, ha Törökországról van szó.
Bár a török kormány a nemzetközi kritika kereszttüzébe került, érdemes megfigyelni, hogy az európai közbeszédben szó nincs Törökország elleni szankciók lehetőségéről, vagy “török veszélyről”. Törökország több százezres migrációs hullámokat indít Európába, ha szóba kerülne az ilyesmi, miközben Ankara európai jobboldalra gyakorolt ideológiai befolyása is fokozódik (turanizmus), érdekes módon éppen azokon a szervezeteken keresztül, melyek vezetői gyakran jelennek meg Ankarában, Isztambulban. Az Európai Uniót tehát ennek okán nem foglalkoztatja a török sajtószabadság. A történtek érdekes vonatkozása azonban az, hogy az Egyesült Államok is cserben hagyta saját korábbi szövetségeseit. A Zaman nevű lap szóvivője kijelentette, hogy Törökország a sajtószabadság szempontjából “legsötétebb időszakába jutott”, a lap főszerkesztője pedig a sajtószabadság teljes felszámolásaként értékelte az esetet.
Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, John Kirby annyit volt képes mondani erre, hogy a török kormánynak vannak bizonyos intézkedései, melyek “aggodalomra adnak okot”, és “nem gondolja, hogy ezek az intézkedések megfelelnének az egészséges demokratikus értékeknek, melyeket Törökország maga is alkotmányban rögzített”. Se felszólítások, fenyegetések, se gazdasági szankció. Az amerikai külügyminisztérium továbbra is fenntartja, hogy Törökország az Egyesült Államok értékes szövetségese a terror elleni háborúban.
Ugyanakkor az a tény, hogy Washington és Brüsszel szótlanul tűri a sajtószabadság felszámolását egy olyan országban, mely a NATO tagállama és tárgyalásokat folytat az Európai Unióhoz csatlakozásról, precedens értékűnek tekinthető. Ha a nyugati hatalmak nem alkalmaznak kényszerintézkedést egy az ellenzéki sajtót kormányzati ellenőrzés alá vonó tagállammal szemben, az jelzés értékű lehet más tagállamoknak – akár a kelet-európai országoknak – arra vonatkozóan, hogy a nyugati világban ma már megengedett az ellenzéki sajtó elleni brutális fellépés. A Zaman elleni kormányzati terror következmény-nélkülisége azt mutatja, hogy Washington már saját szövetségeseit sem védi meg, ha a kormány kihúzza alóluk a szőnyeget. Mindez nem sok jót jelent azok számára, akik azt gondolták, hogy az Egyesült Államoknak mint a demokrácia és szólásszabadság védelmezőjének óvó tekintete által kísérve bármit megtehetnek, bármit leírhatnak.


http://www.hidfo.ru/2016/03/az-allam-ellenorzes-ala-vonja-az-ellenzeki-sajtot-az-usa-szerint-nem-gond/