Német politikus: 2030-ra a fehér lakosság lesz a kisebbség

Erika Steinbach, Angela Merkel pártjának emberi jogi szóvivője egy olyan képet tett közzé a Twitteren, ami előrevetíti, hogy 14 év múlva a fehér lakosság kisebbségbe kerül Németországban.

A Kereszténydemokrata Unió emberi jogi szóvivője úgy gondolja, Németországban 14 év múlva a kisebbségek jogvédői már a fehér lakossággal kell foglalkozzanak, mint etnikai kisebbséggel. Az általa posztolt, “Németország 2030” feliratú fotón egy csoport sötét bőrű személy kérdezi az egyetlen fehér gyermektől, hogy honnan jött.

Steinbach szombaton tette közzé a képet saját Twitter-fiókjával, amire közéleti szereplőktől főként negatív reakciókat kapott válaszul. A képviselőt most rasszizmussal és populizmussal vádolják. Ulrich Kelber, a szociáldemokraták képviselője “mély sajnálatát” fejezte ki, – de nem a fehér lakosság kisebbségbe jutása, hanem a “rasszista kép” miatt.

Steinbach azonban azt felelte; “mindazoknak, akik tagadják a valóságot: Németországban ma már tömegek aggódnak amiatt, hogy az őslakosok kisebbségbe jutnak.”

A politikus hétfőn a Bild napilapnak nyilatkozott, ahol kifejtette, hogy a fotó nem populizmus, ezt a képet egy aggódó apa küldte neki Frankfurtból, aki levelében megírta, hogy a gyermekeinek csak két német osztálytársa van. Steinbach szerint 2030-ban Németország úgy fog kinézni, mint a képen, azt leszámítva, hogy azon nem arab menekültek láthatóak. A Bildnek nyilatkozva elmondta, hogy ezt hivatalos adatok támasztják alá, de a statisztika ismerete nélkül is látható, hogy “a nagyobb városokban a lakosság jelentős hányada már nem-német”.


http://www.hidfo.ru/2016/02/nemet-politikus-2030-ra-feherek-kisebbsegbe-jutnak/

Megjött a Germán Ribanc werdiktje!

Angela Merkel keményen kiosztotta Orbán Viktort

Nincs tagállami szintű B-terv a menekültválság megoldására, továbbra is annak a közös megoldásnak a kivitelezéséért kell dolgozni, amelynek alapelveiben valamennyi európai uniós tagország egyetért – mondta a német kancellár egy vasárnapi német televíziós interjúban.

Angela Merkel az ARD közszolgálati televízióban késő este élőben sugárzott interjúban hangsúlyozta: a 28 tagállam közös meggyőződése, hogy tenni kell a menekülésre késztető okok megszüntetéséért, a menekülteknek a hazájuk közelében kell segíteni, gondoskodni kell az uniós külső határ védelméről és végre kell hajtani az EU és Törökország közös akciótervét.

A kancellár az Anne Will című politikai vitaműsor tavaly októberi különkiadása után ismét egyedüli vendégként szerepelt a műsorban.
Hangoztatta, hogy kitart 2015 őszén kialakított politikája mellett, és legföljebb a körülmények változása miatt szükségessé váló apró “kiigazításokra” hajlandó, a lemondásának lehetőségére utaló kérdésekre pedig rendre kijelentette, hogy folytatja a munkát.

Úgy vélte, nincs szükség irányváltásra, mert “jól ki van ez találva, és logikus is. Nem is kételkedik ebben a logikában senki, még Horst Seehofer is sok sikert kíván ehhez az úthoz”- mondta Angela Merkel a politikáját gyakran bíráló, nemzeti szintű intézkedéseket sürgető bajor miniszterelnökre utalva.

Hozzátette, hogy válságkezelési terve sikerét illetően nagyon derülátó. Azt mondta: “Sokkal jobban állunk, mint ahogy egyesek gondolják”, de sok lépés van még hátra az EU-ba érkező menekültek számának jelentős és tartós csökkenése felé…

…Ismét elutasította a menedékkérők befogadására egyoldalúan kijelölt létszámkorlát gondolatát és hangsúlyozta, hogy Németország felelőssége és elemi érdeke az emberiességen alapuló és közös megoldás, amely biztosítja a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezet egységének fenntartását.

“Ez történelmünk egy nagyon fontos szakasza”, és nemcsak Schengen a tét, hanem Németország és az EU tekintélye a világban- mondta Angela Merkel…

…Ha egy tagország egyoldalúan felső határt állapít meg, és ennek mások kárát látják, “akkor az nem az én Európám” – mondta Angela Merkel.
A Magyarországon tavaly szeptemberben kialakult helyzetről szólva kiemelte: téves az az állítás, hogy megnyitotta Németország határait. “A határok nyitva álltak, és csak nem zártam le őket”- mondta.

Hozzátette, hogy továbbra is helyesnek tartja a Magyarországról elindult menekültek ügyében szeptember 4. éjszakáján hozott döntést, és kifejtette: ugyan az “emberiesség parancsolatára” cselekedett, de az akkori helyzetet tekintve “nem volt olyan nagyon különleges” a döntés, hiszen korábban is tömegesen érkeztek menekültek Németországba – egyedül augusztusban 102 ezren -, és csupán “egyszerűen folytattam azt, ami egy nappal korábban egyébként is zajlott a különvonatokkal”.

Ezekkel a vonatokkal menekültek utaztak Németországba jeggyel, amelynek megvásárlását Orbán Viktor magyar miniszterelnök megengedte, aztán egyszer csak “hirtelen nem engedte fel a vonatokra a jeggyel rendelkező embereket”, akik ezért gyalog indultak útnak…
(Forrás: MTI)

Bal-Rad komm: A kivénhedt ribanc “… kitart 2015 őszén kialakított politikája mellett…jól ki van ez találva, és logikus is. Nem is kételkedik ebben a logikában senki, még Horst Seehofer is sok sikert kíván ehhez az úthoz…továbbra is annak a közös megoldásnak a kivitelezéséért kell dolgozni, amelynek alapelveiben valamennyi európai uniós tagország egyetért…Ha egy tagország egyoldalúan felső határt állapít meg, és ennek mások kárát látják, “akkor az nem az én Európám…”

-Nnnah! Miheztartás miatt Germánia és Kelet-Európa császárnője tegnap kiadta werdiktjét! MINDENKI AZ ÁLTALA MEGSZABOTT DOLGOK SZERINT! Amit ő jól kifundált! Először elüldözi fogdmegjeivel-például Magyarországról-akiket el kell üldözni, majd betelepíti megkívántjait azok helyére! Ami pedig nagyon-nagyon nemtetszik a magyaroknak!

Azaz: NEKÜNK NEMTESZIK! NEM TETSZETT MÁR NEKÜNK A TAVALYI MŰSOR SEM!

Amiről már akkor sejtettük, hogy nem éppen Döbrögi-mentes műsort látunk! Erre tegnap a germán lotyó bejelenti, hogy bizony Döbrögink marasztalta a migránshordát Magyarország területén! Hogy miért?

A MAGYAR FÖLD ELLOPÁSÁT ENNEK ÁRNYÉKÁBAN VITELEZTE KI!

Ki fog derülni, mennyire számít európai értéknek a demokrácia

A holland választók komoly fejfájást okozhatnak Brüsszelnek, mert az uniós vezetők nem számoltak azzal, hogy a lakosság véleményét is meg kell majd kérdezni az ukrán társulási egyezményről. Ha leszavazzák az ukrán-EU társulási egyezményt, ki fog derülni, mennyire számít európai értéknek a demokrácia.

Egy holland újságíró, Stefan Huijboom a Szputnyik rádió műsorában annak lehetőségét latolgatta, vajon érvényes lesz-e a referendum, és megszavazzák-e az emberek az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezmény elutasítását. A beszélgetés során arra hívta fel a figyelmet, hogy Ukrajna eleve bizonyos reformok keresztülviteléért kapott lehetőséget a társulásra – ezeket a reformokat azonban nem hajtotta végre, így Kijev részéről sem teljesültek az egyezmény megkötésének feltételei. Ennek okán az ukrán gazdaság nem áll készen arra, hogy megkezdje integrációját az Európai Unióba, és a holland választópolgárok komolyan aggódnak amiatt, hogy az ukrán csatlakozás újabb problémákat importál Európába.

“Először is, Ukrajna kapcsán egy olyan országról beszélünk, ami háborúban áll. Keleti régióiban zavargások, fegyveres harcok zajlanak. Az európai integráció ebben a helyzetben csak annyit jelent, hogy Ukrajna egy még nagyobb problémává válik az Európai Unió számára.”

Ugyanakkor, Ukrajna európai integrációjában nem a háború az egyedüli kockázati tényező: Petro Porosenko korábban ígéretet tett a korrupció felszámolására, ami szintén kudarcot vallott, és jelenleg az ukrán társadalom alig 15-17%-a bízik a kormányban. A bizalmatlanság azonban nem csak a békés polgári lakosság elégedetlenkedését jelenti. “Egyes szélsőjobboldali csoportok azt is egyértelművé tették, hogy egy harmadik Majdant akarnak, mert nem bíznak a jelenlegi kormányban. Eközben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Ukrajna keleti régiói végletesen megosztottak. Egyes, a kormány által ellenőrzött területeken is a választók közelebb érzik magukat Oroszországhoz, mint Európához. Emiatt az európai integráció csak olaj lenne a tűzre.”

Huijboom azt is szóvá tette, hogy miközben az Európai Unió vezető politikusai tovább erőltetik az EU keleti bővítését, és a terjeszkedés előnyeit hangsúlyozzák, az európai választók “nem osztják ezt a lelkesedést”.

“Ha közelebbről szemügyre vesszük, valójában mi történik Európában, elmondhatjuk, hogy az euroszkepticizmus nem csak a periférián, hanem a legtöbb tagállamban erősödik. Az Egyesült Királyság júniusban referendumot fog tartani a kilépésről, de Hollandiában és Franciaországban is megnőtt a kilépést támogató radikális jobboldal támogatottsága.” Brüsszel ugyanis egyre mélyebben érintetté válik a tagállamok belpolitikájában, és ki akarja venni az irányítást az emberek kezéből.

Petro Porosenko ukrán elnök novemberben látogatott el Hollandiába, ahol kijelentette, hogy a társulási egyezményről kiírt referendum semmit nem változtat magán az egyezményen. Ezzel egy idegen politikusként Hollandiába érkezve maga is azzal szembesítette a választókat, hogy semennyi befolyásuk nincs arra, mi történik az Európai Unióban és így – a határok hiánya okán – saját országukban.

Az újságíró szerint az emberek tisztában vannak azzal, hogy bármi is lesz a referendum eredménye, Brüsszel attól függetlenül tovább folytatja majd egyezmény életbe léptetését. Ennek okán a választók nem csak magáról a társulási egyezményről nyilvánítanak véleményt, hanem protest-szavazattal az Európai Unióval szembeni bizalmatlanságukat fogják kifejezni – ami valószínűsíti, hogy leszavazzák az ukrán-EU társulási egyezményt. Ez Brüsszelnek is igen komoly fejfájást okozhat, mert az emberek döntésének figyelmen kívül hagyása okán egyértelművé válik, hogy az Európai Unióban a demokrácia megszűnt létezni.

http://www.hidfo.ru/2016/02/ki-fog-derulni-mennyire-szamit-europai-erteknek-a-demokracia/

A tűzszünet miatt biztonságossá váltak a szíriai városok

A szíriai “tűzszünet” eddigi lefolyása a korábbi elgondolások szerint alakult/alakul. Az ENSZ BT.-által is latorbandákká nyilvánított dzsihadista hordák pusztítása tovább zajlik földről-levegőből.

Kardigan ankarai szultán kétségbeesetten küldözgeti Aleppo városa irányába a török területen még összegyűjthető bűnözőket, de csak a humuszt szaporítja velük. Erre a sorsra jutott az az utóbbi, mintegy kétszáz élő-eleven latoregyedből álló isisista bűnbanda is, amely a török hadsereg tüzérségi fedezete mellett nyomult be Szíriába, vélhetően Aleppo úticéllal. Nagyjából félúton gazdagítják Szíria földjét.

Aleppo városába egyre mélyebben nyomulnak be a kormányerők és kurd milíciák.

Észak-Latakia török határmenti területei felé menekülnek a “Dzshabhat en-Nusra” begyávult pribékjei a biztos pusztulás elől.

Kelet-Gutában szintén megpróbáltak kitörni ugyanezen bűnbanda egyedei a kormányhadsereg gyűrűjéből. Kis idő után föladták.

Homsz tartomány dzsihadistái közül Jub al-Jarrah, Mscherfe-Qiblah, Tire-Maala, Shandahiet-El Zhakubiya, Shandahiet-es-Shamaliyah, Umm Twene-es-Shamaliyah, Hali-Karat-Et-Tahin, El-Vudehi, és El-Khalili pribékjeit pusztította tegnap nagy hozzáértéssel az orosz-szír légipáros.

A Daraa-katlan néhány hadura tegnap egy közös ülésen meghányta-vetette, hogy addig kéne csatlakozniuk a tűzszünethez, amíg megtehetik. A katlan Zeyzun és Tall Gehab településet uraló “mérsékelt” latorvezírek ezt tegnap megtették.

http://www.balrad.com/2016/02/29/sziria-71/

Nemzetközi hírügynökségek helyszíni tudósítói arról számolnak be, hogy élettel teli hangulat van Damaszkusz utcáin, és Szíria más nagyvárosaiban, mióta megkezdődött a tűzszünet. A terrorelhárítási művelet már a nagyvárosoktól távol zajlik, az emberek újra biztonságban kimehetnek az utcára.

A Der Spiegel német napilap jelentése szerint Damaszkuszban és az ország nagyobb városaiban az élet visszatér a normális kerékvágásba; napokkal ezelőtt életbe lépett a tűzszünet, és a nemzetközi hírügynökségek képviselői nagy számban jelen vannak, hogy figyelemmel kísérjék a helyzet alakulását. A lap azt írja, a szíriai polgárok többsége félelem nélkül járhatnak szabadon, így hosszú évek után újra emberekkel telnek meg az utcák. A tűzszünet számukra a helyzet normalizálódását hozta.

Az AFP hírügynökség szintén arról számol be, hogy Damaszkuszban és Aleppoban szokatlanul élettel teli hangulat uralja az utcákat. A helyiek elmondása szerint a tűzszünet valóban szokatlan, mert az utóbbi évek során ahhoz szoktak, hogy minden éjjel légicsapások és tüzérségi támadások zajára ébrednek fel.

A Der Spiegel szerint ugyanakkor még az ország északi és néhány központi régiójában harcok zajlanak, a Daesh terroristái egy kurdok által lakott településre támadtak Tell Abiad határában, ahol a terrorszervezet 70 tagja halt meg az offenzíva során.

Oroszország és az Egyesült Államok február 22-én jutott megállapodásra a tűzszünetről, ami napokkal később, pénteken életbe lépett. Az ENSZ egyhangúlag elfogadta az orosz-amerikai megállapodást. A tűzszünet értelemszerűen nem vonatkozik a terrorszervezetekre, ami ellen a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával tovább folytatja a hadmozdulatokat. Az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint felhagynak a légicsapásokkal azokban a régiókban, ahol hajlandóság mutatkozik a tűzszünetre és a tárgyalás alapú rendezésre.


http://www.hidfo.ru/2016/02/a-tuzszunet-miatt-biztonsagossa-valtak-a-sziriai-varosok/

Menekültválság: Az Uniónak éppen az a líbiai hadiflotta hiányzik, amit 2011-ben megsemmisített

Bizonyára sokan olvasták a Wikileaks által közzétett beszámolót az Európai Unió Szófia hadműveletéről, aminek célja az Európába özönlő menekültek megállítása lenne.

Az International Business Times a következőket írta:

A Wikileaks egy titkosított jelentést tett közzé a Szófia hadműveletről, vagyis az EU katonai intervenciójáról a Líbia és a Földközi-tenger felől hajóval érkező menekültek ügyében.
A hadművelet első hat hónapjáról 2016. január 29-i dátumozással kiadott jelentést az akció parancsnoka, Enrico Credendino az olasz haditengerészet ellentengernagya írta. A jelentés állítólag részletezi az érkező menekültekre vonatkozó statisztikákat, a Szófia hadművelet fázisait és tervezett stratégiáit. A jelentést az Európai Unió Katonai valamint Politikai és Biztonsági Bizottságai adták ki.

A hadművelet legérdekesebb eleme annak végső céljában rejlik, ami nem egyéb, mint egy működőképes, saját partjai megvédésére alkalmas líbiai hadiflotta létrehozása.

A Times a következőképpen írt erről:

A WikiLeaks által közzétett jelentés megjegyzi, hogy az [EU] „exitstratégiájának” lényege „egy megfelelő forrásokkal ellátott líbiai partiőrség biztosítása, amely képes megvédeni saját határait és megakadályozni a partjairól induló szabálytalan migrációt”. Megemlíti továbbá, hogy „az EU mindent megtesz annak érdekében, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli működésre”.

Igencsak ironikus, hogy milyen nagy szüksége lenne most az EU-nak a líbiai hadiflottára, hogy megvédhesse saját partjait, merthogy 2011-ig az ország rendelkezett ilyennel. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy ugyan mi történt ezzel a hadiflottával? Az irónia éppen ebben rejlik:

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közös erővel pusztította el azt a hadiflottát, amire most igen nagy szüksége lenne a Földközi-tenger rendjének helyreállításához.

2011-ben egy verőfényes májusi napon a NATO három helyszínt tett a földdel egyenlővé Líbiában. A három helyszín egészen pontosan három kikötő volt, amelyeket a líbiai haditengerészet használt. A támadásban több hajó elsüllyedt, és ezek csak az első veszteségek voltak, amelyeket a későbbiekben továbbiak követtek. Nemcsak a hajók, hanem az azokat támogató létesítmények is megsemmisültek a támadásokban.

Geopolitikai elemzők már a legelső bomba ledobása előtt arra figyelmeztettek, hogy egy ilyen akció Líbia ellen, ami nem csupán a haditengerészet elpusztítását, de a líbiai kormány stabilizáló hatásának megszűnését is előrevetítette, komoly menekültválságot és egyéb humanitárius és biztonsági katasztrófákat fog elindítani.

Abban az időben nagyon sok bevándorló és menekült érkezett Afrika különböző pontjairól, hogy letelepedjen és munkát találjon Líbiában. Ezek a bevándorlók és menekültek támogatták a líbiai kormányt, ami pedig támogatta őket, ellentétben azzal a gyalázatos képpel, amit az Egyesült Államok által támogatott, a líbiai Cyrenaica térségében állomásozó terroristák festettek róluk. A konfliktus során a nyugati média rendre „afrikai zsoldosokként” emlegette őket, hogy ezzel adjon magyarázatot a NATO támogatta terroristák által elkövetett rasszista népirtásra.

Amikor a Benghazi-i, Derna-i és Tobruki terroristák végül a NATO segítségével átvették a hatalmat az ország felett, Líbia egyes városainak teljes fekete lakossága eltűnt. Egy részüket megölték, másokat koncentrációs táborokba zártak, megint mások pedig a szomszédos Egyiptomba, Tunéziába és Algériába menekültek.

Várható volt, hogy a menekültek előbb-utóbb követik országuk jövőjének elpusztítóit abba a verembe, amibe vagyonukat is elásták. A NATO saját terrorista zsoldosai is kihasználták Amerika és Európa „új” Líbiájának törvénynélküliségét és a földközi-tengeri kalózkodás és emberkereskedelem központjává alakították az országot. Az amerikai külügyminisztérium odáig süllyedt, hogy maga szervezte meg a terrorista hálózatokat a rezsimváltás utáni Líbiában, amik fegyvereket és harcosokat továbbítottak Törökországba, onnan pedig tovább Szíriába és Irakba.

Líbia elpusztítása felrobbantotta a lobbanékony főzetet visszatartó gátat

Amennyiben az afrikai kontinenst, és annak országait – amelyek folyamatosan ki vannak téve a nyugat hol nyílt, hol titkos beavatkozásainak, kizsákmányolásának és felforgató akcióinak – egy palackként jellemezzük, akkor Líbia a palack dugója.

Líbia megakadályozta, hogy a különböző konfliktusok miatt kialakuló, egyre növekvő feszültség a konfliktusok egyik felelőse, vagyis Európa irányába robbanjon.

Franciaországnak például, amelyik amúgy hangosan méltatlankodik a „menekültválság” miatt, több afrikai országban, egyebek mellett a Közép-afrikai Köztársaságban (2000 fő), Csádban (950 fő), Elefántcsont-parton (450 fő), Dzsibutiban (2470 fő), Gabonban (1000 fő), Malin (2000 fő) és Szenegálban (430 fő) is állomásoznak katonái.

Ezek az országok illetve szomszédaik felelősek az Európát elárasztó menekültek jelentős hányadáért. Szíria, amit Franciaország és európai szövetségesei valamint az Egyesült Államok jelenleg is bombáznak, illetve az ott tartózkodó terroristák felfegyverzése által támadnak, valamint a 2001 óta NATO megszállás alatt álló Afganisztán persze más kategóriába tartoznak.

Azzal, hogy Európa a stabilitás bástyájából egy diszfunkcionális pusztasággá rombolta Líbiát, a gát átszakadt és a mérges folyam lávaként áradt szét.

Európa egy olyan tűz áldozatának mutatja magát, amit nemcsak, hogy maga gyújtott meg, de azóta is folyamatosan olajjal táplál. Az a tény, hogy a hiányzó líbiai hadiflottát, amit az EU segített tengeri sírjába, a „menekültválság” kiváltó okai közé sorolják, a „nemzetközi rendre” helyezi a felelősséget. Arra a Rendre, amit az EU és transzatlanti partnerei állításuk szerint fenntartani hivatottak, és ami Líbia elpusztításáért és az Afrikai kontinens fokozatos megszállásáért felelős.

A többi ország pedig, ide értve Kelet-Európát, Oroszországot és az azokon túli területeket, amelyeknek nem volt szerepe a nyugat háborúiban, vagy akár nyíltan ellenezte is a nyugat által gyakorolt katonai agressziót, nem köteles felelősséget vállalni a háborúk által teremtett menekültekért és igazából nincs is keresnivalója a konfliktusban.

Függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok vagy Európa hogyan próbálja bevetni a „nemzetközi jogot”, egyértelmű, hogy közvetlenül felelősek azért a bizonytalanságért, aminek következtében milliók hagyták el otthonaikat, és ami csak tovább fokozódik, hiszen ezzel a destabilizációs tevékenységgel máig sem hagytak fel.

A beavatkozás következményeit nem kerülhetik el és azt sem követelhetik, hogy ezeket mások viseljék. Az, hogy az EU-nak kétségbeesetten szüksége lenne egy olyan flotta segítségére, amit maga pusztított el, tökéletesen illusztrálja az önkezűséget a válság kirobbanásában.

A válság elmélyítése és kihasználása

Végül muszáj megjegyezni, hogy a Wikileaks jelentésből az is kirajzolódik, hogy az EU nemcsak új flottát akar az általa 2011-ben elsüllyesztett helyébe, hanem jelentősen ki akarja terjeszteni katonai illetékességét, a saját maga által létrehozott katasztrófára hivatkozva.

A jelentésben ez áll:

Megemlíti továbbá „az EU átfogó próbálkozását, amelynek célja, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli fellépésre.

Az európaiaknak, akik közül némelyek szolgálatkészen nézték, ahogy kormányaik 2011-ben hadba vonultak Líbia ellen, meg kell érteniük, hogy az utcáikon kibontakozó káoszt nemcsak, hogy szándékosan hozták létre, hanem cinikusan fel is használták bizonyos különleges érdekek hatalmának kiterjesztésére, odahaza és külföldön egyaránt.

Mennyivel könnyebb lesz kizsákmányolni Líbia part menti olajforrásait, ha az EU a líbiai vizekig terjesztheti haditengerészeti jelenlétét, miközben az ország többi részét egymás ellen ugrasztja, olyan mértékig gyengítve a helyi szereplőket, hogy már saját erőforrásaik kihasználására sem lesznek képesek.

Ahelyett, hogy azon veszekednénk, hogy ki kapta a legrosszabb lapokat, vegyük észre, hogy ki osztott.

Forrás: Activist Post, Tony Cartalucci írása
http://idokjelei.hu/2016/03/menekultvalsag-az-unionak-eppen-az-a-libiai-hadiflotta-hianyzik-amit-2011-ben-megsemmisitett/

Terroristát fogtak Németországban, de szabadon engedték

Németországban két éve letartóztattak egy férfit, akit azzal gyanúsítottak, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez csatlakozott, és Szíriában terrorcselekményekben készült részt venni. A bíróság azonban nem tárgyalta az ügyet, a férfit szabadon engedték.

A német DPA hírügynökség számolt be az esetről, ami újabb kérdéseket vet fel az úgynevezett “jogállam” működésével kapcsolatban. A beszámoló szerint két évvel ezelőtt letartóztattak egy 32 éves férfit, aki Frankfurtban szállt volna fel egy Törökországba induló repülőgépre, azzal a céllal, hogy a török-szíriai határon átlépve csatlakozzon az országban működő terrorszervezethez. A frankfurti bíróság azonban arra hivatkozott, hogy túl sok a folyamatban lévő ügy, leterheltség miatt nem tudja tárgyalni az esetet.

A DPA hírügynökség kérdésére a bíróság szóvivője megerősítette, hogy az akkor őrizetbe vett személyt valóban terrorcselekmény előkészületével vádolják, de “leterheltség miatt” nem kezdték tárgyalni az ügyet. Ennek következményeként a gyanúsítottat szabadon engedték, és ameddig az ügy nem kerül lezárásra, hetente három alkalommal jelentkeznie kell a rendőrségen, hogy igazolja, még mindig Németországban tartózkodik. A bíróság szerint igazságtalan lenne, ha előzetes letartóztatásba helyeznék.

Németországban két éve szabadlábon járhat egy terrorszervezet tagja, és azon kívül, hogy heti három alkalommal az ország területén kell tartózkodnia, semmiben nem korlátozzák a ténykedését. Többek között, probléma nélkül folytathat szervezést és tagtoborzást az Európai Unió területén.

December elején Hans Georg Maassen, a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője kijelentette, hogy több mint ezer dzsihádista él Németországban, akik bármelyik pillanatban újabb terrortámadást követhetnek el. Megfigyelésükre nincs kellő kapacitás, de jogi korlátok miatt elfogni sem lehet őket. A titkosszolgálati vezető elsőként szeptemberben nyilatkozott arról, hogy a terroristák a migránsokat segítő civil szervezetekben működnek – ennek okán kellő társadalmi beágyazottsággal rendelkeznek ahhoz, hogy tevékenységük korlátozása esetén jogvédő szervezeteket, emberi jogi aktivistákat mozgósítsanak. A menekültek segítését folytató civil aktivistaként a terrorsejtek tagjai a liberális sajtó képviselőivel is személyes kapcsolatot építhetnek ki.


http://www.hidfo.ru/2016/02/terroristat-fogtak-nemetorszagban-de-szabadon-engedtek/

Corbyn: atomfegyver helyett munkahelyekre van szükség

Jeremy Corbyn, a brit munkáspárt vezetője is csatlakozott a Londonban zajló tömegdemonstrációhoz, ahol szombaton több ezer ember tüntetett a Trident atomfegyver-program megújítása ellen. A Trident helyett nem újgenerációs atomfegyverekre, hanem munkahelyekre van szükség.

A munkáspárt vezetője a rendezvényen felszólalva úgy fogalmazott: “úgy gondolom, elsősorban azt kell figyelembe vennünk, valójában mi is az atomfegyver. Ez egy tömegpusztító fegyver. Bármikor is használják, nagyszámú civilt gyilkolnak meg vele. Háborúban is mindössze egy alkalommal használták, 1945-ben, Japánban, és máig láthatjuk a következményeit a rákos megbetegedésekben, melyek a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák eredményei. A Csendes-óceánon és más helyeken tesztelték őket. A Marshall szigetek lakossága máig viseli ennek következményeit, ahogy Ausztrália, az Egyesült Államok, Oroszország és számos más ország lakosságára is hatással vannak az atomfegyver-tesztek.”

Corbyn kifejtette, hogy bárki is mérlegelje, mit kell kezdeni az atomfegyverekkel, elsősorban azt kell szem előtt tartsa, milyen humanitárius következményei lennének annak, ha akár egyszer is bevetik. Nagy-Britannia az atomsorompó egyezmény része, ami a munkáspárt 1964 és 1970 közti erőfeszítéseinek köszönhető. Emiatt szintén veszélyes azt mérlegelni, hogy tovább folytassák az atomfegyver-programot, és ne a nukleáris leszerelés irányába tegyenek újabb lépést.

“Újraválasztott vezetőként a Tridentet nem újabb generációs atomfegyverekkel pótolnám, hanem munkahelyekkel.”

Londonban több ezren tiltakoztak az atomfegyver-program megújítása ellen. Corbyn részvételét ugyanakkor saját pártjában is kritizálták, egyesek szerint ezzel a párt hivatalos állásfoglalása ellenében kampányol. A Trident-program megújítását szakszervezetek is támogatják, elsősorban annak okán, hogy attól tartanak, a program leállítása több ezer munkahely megszűnéséhezz vezet. A vezető azonban egyértelművé tette, hogy a Trident-programot olyan munkahelyek teremtésével kell végleg leállítani, melyek a programban részt vevők szakképzettségén alapul, ezáltal a nukleáris fegyverkezés leállításával is továbbfoglalkoztatásra kerülnének. A Munkáspárt becslései szerint mintegy 19 ezer munkahely múlik a Trident-program továbbműködtetésén.

Február 15-én Ashton Carter amerikai védelmi miniszter kijelentette, hogy a Trident-rendszert az amerikai érdekérvényesítés eszközének tekinti, és szokatlanul nyíltan beszélt arról; az Egyesült Államok rendelkezik a megfelelő képességekkel ahhoz, hogy bármikor saját céljaira használja a fegyvereket.


http://www.hidfo.ru/2016/02/atomfegyver-helyett-munkahelyekre-van-szukseg/

“Putyint Berlinbe, Merkelt Szibériába” – új vezetőt várnak a németek

A németek szerint egyetlen ember lenne képes megmenteni Németországot a politikai káosztól, a migránsok beözönlésétől, és a korrupt, közmegvetés tárgyává vált kormánytól: Vlagyimir Putyin. Orosz zászlókkal tüntetnek Drezdában, a saját vezetőikben már nem bíznak.

Drezdában, Szászország fővárosában minden hétfő este több ezer tüntető gyülekezik az Operaház előtt, főként a menekültek beengedése ellen tiltakozva. A bevándorlás elutasításánál azonban jóval mélyebb politikai válságról árulkodik a tüntetők tömege: nem csak német zászlókkal követelik Merkel lemondását, hanem rengeteg orosz zászlót látni a tömegben, miközben számos transzparens feliratából egyértelműen kiderül, hogy Angela Merkelt szívesen “elcserélnék” Vlagyimir Putyinra.

A jelenség olyannyira szembeötlő, hogy már a Die Welt is beszámolt róla. Michael Pilz, a lap helyszíni tudósítója sorba vette a drezdai tüntetéseken gyakran látott feliratokat: “Békét Oroszországgal – soha többé háborút Európában!”. “1945: az oroszok jönnek – 2015: oroszok, jöjjetek!”. Pilz beszámolója szerint a tömeg gyakran azt kántálja, hogy “Putyint Berlinbe, Merkelt Szibériába”.

A lap szerint Szászország lakosságának egy része Vlagyimir Putyintól várja, hogy megmentse az országot a politikai káosztól, a migránsok beözönlésétől, és a korrupt, népszerűtlen kormánytól.

Valami végleg eltörött Németországban. Ha a lakosság egy része egy másik nemzet vezetőjét inkább látná kormányon, mint a legnépszerűbb német politikusokat, az arról árulkodik, hogy a jelenlegi társadalmi-politikai berendezkedés visszafordíthatatlanul megbukott. Hét évtizeddel a második világháború után, több generációnyi bűntudatkeltést és liberális oktatást követően a németek Kohl és Schwartz nevű politikusok helyett szőke, kék szemű erős vezetőt látnának az ország élén. Már az sem baj, ha nem német. A multikulturalizmus támogatóit pedig Szibériába küldenék.


http://www.hidfo.ru/2016/02/putyint-berlinbe-merkelt-sziberiaba-uj-vezetot-varnak-a-nemetek/

Zaharcsenko: a NATO-tagság háborút és nyomort hoz Ukrajnába

Alexander Zaharcsenko, a Donyecki Népi Köztársaság vezetője kijelentette, Ukrajna nem kellene csatlakozzon a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, mert a lakosság a semleges státusz fenntartását támogatja, a kijevi vezetők pedig a csatlakozással semmibe veszik a többségi társadalom véleményét.

Zaharcsenko szerint a NATO-csatlakozás hosszú távon destabilizálja Ukrajnát, és lehetetlenné teszi a politikai helyzet stabilizálását, mert a társadalom nem támogatja azt az irányt, amit a puccsal hatalomra jutott kormány követ. Petro Porosenko ma aláírta a NATO ukrajnai diplomáciai missziójának megnyitását ratifikáló törvényt, ezzel azonban egy elszigetelt kisebbség véleményét kényszeríti rá a társadalomra. A Gallup januári mérése szerint Petro Porosenko támogatottsága 17%-on áll – ezzel ő a legnagyobb támogatással bíró politikus a kijevi atlantista vezetők közt. A társadalom négyötöde ellenzi a nyugati integrációt, a kormány ennek ellenére belépteti az országot a NATO-ba és az Európai Unióba. Zaharcsenko szerint ezzel a háborút és nyomort hozzák el Ukrajna számára.

“Minél intenzívebben törekszenek a NATO-csatlakozásra, annál távolabb kerülnek a békétől, és a Donbassz régióban a politikai rendezéstől.”

Elmondása szerint a kijevi vezetők legésszerűbb lépése lenne, ha nemet mondanának az EU- és NATO-csatlakozásra, mert ezzel legalább annyit elérnének, hogy Nyugat-Ukrajnában ne legyen egy éven belül teljes anarchia. Ugyanakkor hozzátette, hogy a Donbassz régió is akkor hajlandó bármilyen kapcsolatot ápolni Ukrajnával, ha az semleges ország marad.

Kijevben 2014 februárban teljesedett ki egy fegyveres lázadással egybekötött alkotmányos puccs, hónapokkal azután, hogy a mesterséges ukrán állam utolsó legitim államfője, Viktor Janukovics bejelentette, hogy nem írja alá a társulási egyezményt az Európai Unióval. A döntés következményeként több száz rendőr és tüntető veszítette életét az utcai harcokban, melyek uniós zászlót lobogtató civil tüntetésekkel kezdődtek. Ezek a tüntetések igen hamar elfajultak, miután ismeretlen mesterlövészek felváltva lőtték a tüntetőket és a rendőröket, emiatt mindkét fél azt gondolta, hogy a másik tömegből lőnek rá éles lőszerrel.

Később egy telefonbeszélgetés nyilvánosságra jutott hangfelvétele bizonyította, hogy Catherine Ashton, az Európai Unió volt külügyi és biztonságpolitikai főképviselője már 2014. februárjában tudott arról, hogy a rendőröket és tüntetőket ért lövéseket ugyanabból a fegyverből adták le, és a Majdan vezetői rendelték a mesterlövészeket. Egy másik nyilvánosságra jutott telefonbeszélgetés során pedig Victoria Nuland, az Amerikai Egyesült Államok eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára beszélt egyértelműen arról, hogy Arszenij Jacenjukot az USA választotta ki Ukrajna jövőbéli vezetőjének.


http://www.hidfo.ru/2016/02/zaharcsenko-a-nato-tagsag-haborut-es-nyomort-hoz-ukrajnaba/

Zorman szeme azt is látja, amit látatlanná tesznek

A modern és felvilágosult világban kiszolgáltatott embernek lenni pont olyan, mint a középkorban. Politika és ideológia szabja meg, kit kell sajnálni és kit nem. Ebben a tekintetben a tolerancia és szolidaritás bajnokai is igen válogatósak: az Európába érkező menekültekről készült fotó díjat érdemel – de aki úgy járt, hogy véletlen a Gázai övezetbe született, az a pokol kínjait élheti meg, akkor sem foglalkoznak vele.

Matic Zorman szlovén fotóújságíróról a közelmúltban hallhatott az olvasóközönség; ő volt az, aki a Word Press Photo idei pályázatán első helyet érdemelt ki “Emberek” kategóriában, beadott képeinek egyikével. A díjnyertes fotón egy menekült gyermek várakozik a regisztráció előtt Presevóban, a szerb határ közelében. Okkal kérdezhetjük: mi más lett volna a kategória első helyezettje, mint egy Európába igyekvő menekültről készült kép? A világ más részein nagyobb borzalmak vannak folyamatban, mint az Európa határain kibontakozó humanitárius válság – de a mai világban politika és ideológia szabja meg, mikor kinek a szenvedését kell a figyelem fókuszába helyezni.

Nem a fotóst kell okolni ennek nyilvánvalóságáért, de nem is a menekült gyermeket, vagy a szüleit. Matic Zorman fotói azt is megörökítették, hogy milyen állapotok vannak ott, ahonnan százezrek menekülnek el. Éppen csak senkit nem érdekelt, aki nem volt politikailag motivált. Utóbbi nem foglalkoztatta a fővonalú sajtót annyira, hogy a menekült gyermekekhez hasonlóan hónapokon át megérdemelje a címlapot. Zorman szerbiai fotója épp beleillett a kelet-európai országok kormányait emberi jogi vádakkal ostorozó nemzetközi szervezetek retorikájába, így megérdemelte a díjat és címlapot. ‘Mi tehetünk mindenről, amit szegény gyermekek útjuk során elszenvednek’ – gondolja a nézőközönség, de eközben valószínűleg nem sokan látták valós kontextusban azokat a képeket, amelyeket ugyanazon személy azt követően készített, hogy az izraeli hadsereg szétbombázta a Gázai övezetet.

A Gázai övezet 360 négyzetkilométerén 1,8 millió ember zsúfolódik össze. Azok a gázai gyermekek, akik hét évnél idősebbek, már három háborút éltek túl. Zorman egy korábbi fotósorozata az izraeli hadsereg 2014-es offenzívája után készült, ami 51 nap alatt lerombolt mindent, amit nemzetközi szervezetek segítségével évek alatt sikerült újjáépíteni. A gázai övezetből menekülő ezrek szintén Európa határain várakoznak menekültként, mert gyakorlatilag a Földközi-tengerbe szorítják őket.

A szlovén fotós egy a zsidó állam által épített, határkerítésként szolgáló betonfaltól alig egy-két kilométerre található, Beit Hanoun nevű településen készítette a fenti képet. A mintegy 45000 fő lakosságú település szintén az izraeli bombázások célpontja volt; az otthonok 70%-a megsemmisült, vagy lakhatatlanná vált. Az izraeli offenzíva után az emberek már nem saját házaikban, hanem sátrakban laknak, más nem maradt nekik. Őket nem sajnálja napi szinten a politikai fősodor, mert már a történetük tárgyilagos leírása is az Izrael-ellenességet és/vagy antiszemitizmust erősíti – ami kellemetlen problémává és kényszerű választássá válik, ha egy európai ország vezetőinek kettős identitása van.

“Ne ébressz fel” – ezzel fogadta az újságírót egy a sátorból előlépő asszony. “Szajed az én fiam, alszik, és hagyjuk aludni. Amikor felébred, szenved.” A fotón látható, a sátorhoz kutyaként odaláncolt Szajed mentális problémákkal küzd. Nem derül ki, mi miatt – de egy olyan környezetben, ahol a várandós anyák az állandó terrorbombázások miatt folyamatos félelemben élnek, sejthető az oka. Szajed tehát egy sátorhoz láncolva él, mióta Izrael rendszeresen bombázza a Gázai övezetet. “A háború kezdete előtt még nem kellett leláncolnunk, mint valami állatot… ha körbenézel, láthatod, egykor ez volt az otthonunk. Ma már nincs otthonunk. A bombázások előtt Szajed a szobájában élt, de most mit kezdjünk vele? Ebben a sátorban élünk, egy kilométerre az izraeli határtól. Nem engedhetjük, hogy szabadon szaladgáljon, mert lelőhetik a mesterlövészek. A saját biztonsága érdekében van leláncolva! Többet nem is akarok mondani, mert ha publikálod is, nekünk az semmit nem változtat.”

Shejaiya, Gázaváros szomszédságában – ez maradt belőle, miután 2014-ben célba vette az izraeli hadsereg. A légicsapásokban 60 civil vesztette életét, és több százan megsebesültek. Napok leforgása alatt több ezer ember maradt otthon nélkül.

Nincs menekvés, nincs megújulás

Egy másik “fotóalany”, Amar Abu Assi szintén az izraeli terrorbombázások miatt vált menekültté. A háborúban elveszítette a lábát, de az élete megmaradt, el akart menekülni a Gázai övezetből. Kerekesszékben hagyta el Gázát, csak hamis útlevelet és ruhákat vitt magával. Amart Líbiában letartóztatták, és visszaküldték Gázába. Később egy menekülteket szállító hajóval próbálkozott, amire egy rivális embercsempész-csoport támadt a Földközi-tengeren, így a szökés meghiúsult. A fotó újra a gázai övezetben készült.

Százezrek jutottak hasonló sorsra; egy részük Európába menekül, mások rakétával lövik Izraelt, mert már nincs mit veszteniük. Ezek a sorsok ma nem “politikailag korrektek”, így csak érintőlegesen kerülnek elő; az egyén túlzott kihangsúlyozásával, a körülmények és tények indokolatlan elhomályosításával.

“Amar arckifejezése komollyá vált – tekintetéről egy kiégett tűzhely jut eszembe, ahol a főnix már soha fel nem támad. Ugyanazon a napon, szeptember 6-án próbált elmenekülni, amikor egy másik, 500 menekültet szállító hajó elsüllyedt Málta partjainál.”

Zorman szintén fotókat készített azokról az alagutakról, amit a gázai lakosok éveken át ásnak, hogy elmeneküljenek a terrorbombázások elől. Az izraeli hadsereg ezeket is le szokta bombázni, arra hivatkozva, hogy azt fegyverkereskedelemre is használják.

Amelyiket nem találják meg idő előtt, azon az alagúton át Egyiptomba jutnak a menekültek, hogy onnan más észak-afrikai országokba, vagy Európába utazzanak tovább. Mivel az utóbbi évek során sikerült anarchiába dönteni az észak-afrikai “diktatúrákat” is, azóta mind Európába jönnek.

Bármelyik fenti kép a valós kontextusba helyezve röviden, tömören összefoglalja az euro-atlanti tömb és szövetségesei külpolitikájának mindennapi következményeit. Zorman munkáit később amerikai és brit lapok is bemutatták, de ennek indikátora nem a humanitárius indok, hanem azon egyszerű ok volt, hogy az izraeli külpolitika mindinkább szembefordul a nyugati országokkal, és elkezdte az orosz vezetésű hatalmi tömb felé – is – pozícionálni magát, így a nyugati sajtóban is teret nyerhetett az Izraellel szembeni emberi jogi kritika. Hogy előtte évtizedeken át mit műveltek – azt csak a fotók örökítik meg, de ameddig a politika számára nemkívánatos volt, az észlelő és az észlelt egyaránt rejtve maradt.


http://www.hidfo.ru/2016/02/zorman-szeme-azt-is-latja-amit-latatlanna-tesznek/

Rabszolga-ország, ami a szabadság illúziójában él

A WikiLeaks újabb kiszivárogtatása bizonyítja, hogy az amerikaiak lehallgatták Olaszország volt miniszterelnökét is. Az olasz kormány azonban nem tiltakozik. Behívták ugyan a nagykövetet, de ez csak “arcmentés”, és a nyilvánosság felháborodásának elhárítását szolgálja, valós következménye nem lesz.

Kedden a WikiLeaks újabb titkosított dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amiből kiderült, hogy az amerikai NSA a világ számos vezetőjét, köztük Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnököt is lehallgatta. A nap folyamán az olasz külügyminisztérium behívatta az amerikai nagykövetet, amiről feltételezhető lenne, hogy a “szövetséges” ország számonkérését szolgálja.

Olasz újságírók szerint azonban ez egy arcmentés, és legfeljebb a nagykövet adott utasításokat a külügyminisztériumnak, hogyan tompítsa a botrányt. Mario Sommossa úgy fogalmazott, Olaszország nem egyéb, mint egy amerikai gyarmat, ami a szabadság illúziójában él; az emberek mindig is tudták, hogy az amerikaiak kémkednek vezetőik után, befolyásolják az olasz politikusokat, de mivel nem voltak erre nyilvánosan elérhető bizonyítékok, megengedik maguknak, hogy úgy tegyenek, mintha semmi nem történne.

Ezen változtatott a WikiLeaks újabb kiszivárogtatása, amiből kiderült, hogy az Egyesült Államok nem csak lehallgatta Silvio Berlusconi volt miniszterelnököt, de meg is fenyegette. Sommossa szerint az ellenzék hatalomra juttatását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a miniszterelnök nem tesz eleget bizonyos követeléseknek. Ennek kapcsán pedig kínos kérdést tesz fel az olasz titkosszolgálatok működésével kapcsolatban: hogyan lehetséges, hogy egy idegen ország lehallgatja a miniszterelnököt, és a kormány meg sem próbálja megnyugtatni az embereket, nincsenek arra vonatkozó bejelentések, hogy ez ellen bármit is tettek volna? Lehetséges, hogy az NSA-val folytattak együttműködést az olasz választópolgárok által megválasztott kormánnyal szemben? Egyik lehetőség sem fest jó képet az olasz titkosszolgálatokról, mert előbbi a teljes alkalmatlanság, utóbbi pedig a hazaárulás bizonyítéka. Az újságíró szerint, ha a hazai titkosszolgálatok segítették az amerikaiakat a miniszterelnök lehallgatásában, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Olaszország csak az Egyesült Államok gyarmata – egy rabszolga-ország, ami a szabadság illúziójában él.

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az NSA lehallgatta az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun, és Angela Merkel német kancellár, valamint Benjamin Netanyahu izraeli és Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök közti beszélgetéseket. A 2006-ban, Izlandon alakult non-profit újságíró-szervezet korábban már számos bizonyítékot hozott nyilvánosságra annak kapcsán, hogy az USA nem szövetségesként viszonyul az európai országokhoz, hanem megfigyeli és kontroll alatt tartja a kormányokat, az amerikai érdekérvényesítési képesség sérülése esetén pedig ellenzéki pártokat juttat hatalomra.

Június 24-én Laurent Fabius francia külügyminiszter szintén behívatta az amerikai nagykövetet, miután bizonyítékok jutottak nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az USA megfigyelés alatt tartja a francia államfőt. Akkor szintén a WikiLeaks kezdte meg olyan dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, melyek bizonyítják, hogy az NSA lehallgatja a francia államfő beszélgetéseit, és a korábbi elnökök esetében is ezt tették. Válaszként az elnöki hivatal rendkívüli ülést hívott össze ezügyben, majd egy közleményt adott ki, miszerint

“Franciaország nem tolerálja az ország biztonságának veszélyeztetését és nemzetbiztonsági érdekeinek sértését.”

Később azonban kiderült, hogy mégis tolerálják: Laurent Fabius alig fél évvel az amerikai nagykövet behívását követően már nem Franciaország külügyminisztere, mert önként le kellett mondjon, miután az utóbbi hónapok során számos alkalommal kritizálta az amerikaiak Közel-Kelet politikáját, és világosan kijelentette, hogy az USA nem érdekelt a terrorszervezetek felszámolásában, hanem maga is hozzájárul azok megerősödéséhez.

http://www.hidfo.ru/2016/02/rabszolga-orszag-ami-a-szabadsag-illuziojaban-el/

Szíria

Ankarában Ahmet Davutoglu-a Kardigan-maffia alvezére tegnap bejelentette: lehet ugyan tűzszünet Szíriában, de azt ők magukra nézve nem tekintik kötelezőnek. Az ottomán maffia tovább kíván háborúzgatni a kurdok ellen-szír területen is!

Kardigan alvezérének dühödt fogcsikorgatása és fenyegetőzése érthető is. Az Aleppo martalócmegtartása érdekében Törökországból átdobott nemzetközi dzsihadista pribékhad három-négy nap alatt elvérzett az “Élet Útján”! Óvatos becslések szerint is minimum kétezer sátánfajzat pusztult el hétfőtől csütörtök estig a térségben, dzsihadmobilok százaival meg a kegytárgyakkal együtt. A rossz hír pedig szárnyakon jár, és a cimborák tömeges pusztulása hallatán valahogy nem tülekednek a martalócok a török területen lévő gyűjtőpontokra, hogy onnan induljanak Szíriába. Elemzők szerint az ide vágyók elfogytak. Mivelhogy sikerre és pénzre vágynak, inkább mennek Líbiába. Ott a nyugati koalíció nem bombákat szór a fejükre mint Szíriában az orosz légierő, hanem ellátmányt.

Szóval alig két nappal a szíriai szelektív tűzszünet beköszönte előtt Aleppo sorsa miatt joggal csikorgatja fogait az ankarai maffia! A várost most már teljes bizonyossággal jelenthető ki-bebukták. Az “Élet Útja” menti területeken a kormányhadsereg és a vele szövetséges milíciák az “utómunkálatokat” végzik. Közben Aleppoban már dúlnak az utcai harcok javában. És mivelhogy a város martalócaira nem vonatkozik a tűzszünet, szép reményeket sem ők, sem pedig Kardiganék nagyon nem dédelgethetnek!

Piros:    a szíriai hadsereg ellenőrizte terület
sárga:    a kurd milíciák által ellenőrzött terület
kék:       a különböző militáns csoportok uralta részek
szürke:  az ISIS által birtokolt területek

A Daraa-katlanban Nyugat-Guta térségében is komoly latorveszteségek következtek be tegnap. A szír kormányhadsereg helikopterei teljesen elpusztították a “Liwa al-Shuhada Islyam” nevű dzsihadista hiénacsordát.

Hasaka tartományban a kurd milíciák vitézkedtek tegnap! Al-Shadadi és Al-Habsi településeket szerezték meg a Daeshtől, akik közül még hírmondó sem maradt, hogy beszámoljon a végről.

Deir ez-Zor külön történet. Ott szabályos földalatti háború dúl. Míg a martalócok az eget lesik-onnan várva a bajt-addig a föld alatt a korábban általuk kiáskált alagutakon keresztül csapnak le rájuk a kormányerők. Így volt eztegnap is. A város Al-Jabi nevű kerületében lévő latorbázis repült a levegőbe, végezve három helyi hadúrral, és megszámlálhatatlan számú követőivel. A beszámolók szerint nagy durranás volt.

http://www.balrad.com/2016/02/26/sziria-69/

A legjobbjaik sem méltóak Magyarország vezetésére

“Ez nem ellenzéki vitakör” – január 22.-én így harangozta be az Index azt a politikai érdekközösséget, amit tavasszal már az ellenzék élére állítanának. Elsősorban balliberális lapok reklámozzák őket, de valamiért úgy gondolják, a “konzervatív” jelzővel könnyebben eladhatóak. Talán, mert ők is rádöbbentek már, hogy a liberalizmusból senki nem kér. Nem különösebben nehéz kérdés, hogy mit is akarnak konzerválni; sokan közülük a Fidesz holdudvaráról leszakadt, elkötelezett atlantisták, akik párt nélkül maradtak.

Egy magára valamit is adó “konzervatív” közösség legalább annak látszatára ügyelne, hogy semmi köze a hazánk elprivatizálásához vígan tapsoló liberálisokhoz. Nem úgy az Eötvös József Csoport – akikről egyébként senki azt sem tudná, hogy léteznek, ha nem harangozza be őket a liberális sajtó. Az emberek legégetőbb problémáira megfogalmazott markáns válaszaik nincsenek, ehelyett a kormánypárt megosztására, a KDNP leszakítására, a kormánykoalíció megbontására játszanak, miközben már terítik nekik a vörös szőnyeget, hogy szakszervezeteken is civilek artikulálatlan üvöltésén keresztül visszatérjenek a jól fizető semmittevésbe. A liberálisoknak a közeljövőben igen jól jön majd a KDNP, aminek önmagában társadalmi súlya ugyan nincs, de egy kormánykoalíció megbomlása mindig jól mutat a sajtóban, így minden bizonnyal nagy visszhangja lesz, és reménnyel tölti el a szerencsétlen, geopolitikai célokra felhasznált forradalmárokat.

Az Index januári ellenzék-ajánlója alapján ez az Eötvös József Csoport valamiféle konzervatív értelmiségiekből álló veterán alakulat, ami Orbán Viktor populizmusáról értekezik, de a szerénység hazug álarcát hordva hangsúlyozza, hogy nem politizálni akar, hanem “példát mutatni”. A látszatra olyan szinten kínosan ügyelnek, hogy az elmúlt 25 év már jól bejáratott alakjai mellé fiatal egyetemistákat vonnak be, ezzel keltve az “új erő” látszatát, de véletlenül sem megkockáztatva, hogy a kormányváltás kicsússzon a megbízható idősek kontrollja alól. Kádár, Mellár egyaránt van köztük, utóbbinak elsősorban a Fideszes korrupcióval volt problémája – de csak tízévi hallgatás után, amikor a kormány új külpolitikája miatt hirtelen feltámadt benne a lelkiismeret. Tegnap még példát mutatnak, holnap azt kiáltják: “előre!” Tegnap még “bassza meg a KDNP”, holnap már dicső KDNP, ha néhány prominens alakja a kormány ellen fordul. Nagy vonalakban ez az új rendszerváltó elgondolás, balliberális sajtótámogatással, hazai politikai karrierben reménykedő egyetemistákkal fűszerezve.

Mit akarnak konzerválni ezek a “konzervatívok”? Magyarország függetlenségét, a hagyományos értékeket minden bizonnyal nem – ellenkező esetben semmi keresnivalójuk nem lenne az Indexen és 168 órán, ami homoszexualitást, magzatgyilkosságot, bevándorlást egyaránt reklámoz. Pedig bármennyire is keresi a nagyérdemű, elsőként – és egyelőre kizárólag – a balliberális sajtóban hallani róluk.

Többen közülük a Fidesz holdudvaráról leszakadt “értelmiségiek”, akiknek a kormánypárttal éppen az volt a problémája, ami megfordította annak népszerűség-csökkenését; vagyis, ami a magyar lakosság többsége szerint egyedül értékelhető benne. Felszínre hozta a törésvonalakat a keleti nyitás, és az Európai Egyesült Államok létrehozásának elutasítása. Aki utóbbiakat nem szerette, és ennek okán eltávolodott a kormánypárttól, annak továbbra is számos lehetősége van a politikai karrierre; példának okáért itt van ez az “Eötvös József Csoport”, de akár a Jobbikban is helyezkedhet a hazafiak kiszorítása érdekében. A világért sem érdemes azt gondolni, hogy ezek a civil tüntetésekre rátelepedő értelmiségiek bármi jót akarnának. A közeljövőben minden bizonnyal sokat szerepelnek majd a sajtóban, így többek között Mellár is beszámolhatna arról, mennyit keresett, ameddig nem zavarta a korrupció, de tudott róla. Amennyiben sikerrel járt volna a kormányfő meggyilkolására tett kísérlet, a “vezérgyilkossággal” kialakult belpolitikai vákuumban már egész népszerűek lehetnének – de így jobb híján kénytelenek lesznek megvívni a népszerűség-harcot a választók kegyeiért.

http://www.hidfo.ru/2016/02/a-legjobbjaik-sem-meltoak-magyarorszag-vezetesere/

48 újságírót tartottak megfigyelés alatt a lengyel titkosszolgálatok

Lengyel titkosszolgálati vezető ismerte el, hogy az ország egy nemzetbiztonsági hivatala megfigyelt 48 újságírót; a megfigyelési tevékenység ráadásul nem Andrzej Duda “központosítási törekvése és a sajtószabadság korlátozása” részeként, hanem még az előző kormányok idején zajlott.

Mariusz Kaminski, a lengyel titkosszolgálatok koordinátora a parlament egy bizottsági ülésén felszólalva elismerte, hogy a Belbiztonsági Ügynökség (ABW) a korábbi kormány idején 48 újságírót tartott állandó megfigyelés alatt. A szerdai nyilatkozat szerint a megfigyelésben érintett vezetőket február végén meghallgatják, az ügyet további kivizsgálásnak vetik alá. Kaminski szerint “lehetséges, hogy ez a lista még bővülni fog”, mire lezárul az összes érintett vezető meghallgatása, valamint megállapításra kerül, hogy ez a gyakorlat legális volt-e.

Február elején Lengyelországban életbe lépett az új törvény, ami további megfigyelési jogkörökkel ruházza fel a titkosszolgálatokat. Ennek értelmében a belügyminisztérium bírói végzés nélkül hozzáférhet az állampolgárok magánlevelezéseihez, internetes tevékenységükkel kapcsolatos adatokhoz. Az ellenzéki pártok az emberi jogok sértésére hivatkozva ellenzik az intézkedést, pedig korábban ők maguk is utasításba adták az újságírók megfigyelését. Az Európai Unió és nemzetközi szervezetek szintén kritizálják az új szabályozást.

A titkosszolgálati vezető – a kormánypárt tagja – arról nem nyilatkozott, hogy a jelenlegi kormány hány újságírót és magánszemélyt figyeltet meg, ehelyett a megfigyelési botrány felelősségét könnyedén a bukott politikai ellenfelekre hárította, az új kormány számára megbízhatatlan vezetők leváltására pedig korrupcióellenes harc címén fog sor kerülni.


http://www.hidfo.ru/2016/02/48-ujsagirot-tartottak-megfigyeles-alatt-a-lengyel-titkosszolgalatok/

Új európai adatláncon bukhatnak az amerikaiak

Brazília kommunikációs minisztere, Andre Figueirdo arra vonatkozó terveket jelentett be, hogy egy új tengeralatti adatkábellel kötnék össze Brazíliát közvetlen Európával, hogy így ellensúlyozzák az amerikai elektronikus kémkedést.

A mintegy 250 millió dolláros projekt részeként egy olyan vezetékhálózatot építenek ki az Atlanti-óceán mélyén, ami lehetővé teszi a közvetlen adattovábbítást Európa és Brazília közt. Figueiredo kedden a Barcelonában tartott sajtótájékoztatón azzal indokolta a közvetlen adatkapcsolat létrehozásának szükségességét, hogy a jelenleg működő tenger alatti hálózat használatával az amerikai hírszerzésnek közvetlen hozzáférése van minden, az európai és dél-amerikai kontinens közt továbbított adathoz, amibe államtitkok és az állampolgárok egyszerű hétköznapi levelezései egyaránt beletartoznak. Elmondása szerint az állami tulajdonú Telecomunicacoes Brasileiras készen áll arra, hogy nemzetközi befektetőket is bevonjon a projektbe, ennek érdekében az Európai Unióban kerestek potenciális befektetőket, valamint számos multinacionális vállalatot kerestek fel. A hír szerint a nagy amerikai tech-cégek, különösen a Google és Facebook is érdeklődik a projekt iránt (hivatalosan még nem kommentálták a bejelentést), mert az európai és dél-amerikai felhasználóik jelentős hányadának okoz aggodalmakat, hogy az amerikai hírszerzés belelát a levelezésükbe, ami mostanra jelentős tényező ahhoz, hogy a vállalatok figyelmen kívül hagyják.

Brazília 2013-ban kezdett a projekt előkészítésébe, miután nyilvánosságra jutott, hogy az amerikai National Security Agency (NSA) lehallgatta Dilma Rousseff elnök magánbeszélgetéseit. Az új adatkábel jelentős geopolitikai tényezővé válhat a dél-amerikai országok és az USA viszonyában, mert az Egyesült Államok semmilyen hozzáféréssel nem fog rendelkezni ehhez az új információtovábbítási csatornához. 2013-ban már éles hatalmi harc övezte az új projektet: elsőként a Telebras jelentette be az Európával közvetlen adatkapcsolat kialakítására vonatkozó terveket, amit a brazil kormány azonnal betiltott. Azt követően került sor a WikiLeaks kiszivárogtatásaira, és kiderült, hogy az amerikai NSA a brazil elnököt és az ország számos vezető politikusát lehallgatja.


http://www.hidfo.ru/2016/02/uj-europai-adatlancon-bukhatnak-az-amerikaiak/

Szíriában több “mérsékelt” terrorbanda is fontolgatja csatlakozását a meghirdetett tűzszünethez. Holnap délig kell jelezniük ezirányú szándékaikat.

Az ankarai maffia súlyos amerikai árulásként értékeli a tűzszünet meghirdetését, míg Szaud-Arábia láthatóan megkönnyebbült a hír hallatán.

Persze a tűzszünet kezdetéig még van idő! Ezt a küzdő felek igyekeznek is hatékonyan fel és kihasználni. Ez jobbára a kormányerőknek és a velük szövetséges milíciáknak sikerül hatékonyan.

A legfontosabb történések Aleppo körül zajlottak tegnap is, és mára virradóan. Az “Élet Útja” birtoklása szempontjából kiemelten fontos Hanassert a kormánycsapatok és a kurd milíciák teljesen megszerezték, mint ahogyan a környező magaslatokat is.

Közben Aleppo lakott területein belül is zajlik a dzsihadisták nagyüzemi pusztítása. Ezt a fajta műveletet nemhogy megakasztani, de lelassítani sem voltak képesek a Törökországból áttelepített sátánista hordák.

Palmürában belefáradtak az ősi romvárosba beszorult dzsihadista férgek a megpróbáltatásokba. Egy népes horda úgy döntött, hogy kitör. Vesztükre pontosan azidőszerint kószált arrafelé néhány orosz repülőgép. A mintegy százharminc lator megpróbáltatásai rögvest véget is értek.

A Deir ez-Zor kormányerők által szurtyongatott ISIS pribékjei számára sem a diadalról szól a tegnapi nap sem. Vezérlatort is buktak, csomó technika is a havárialistára került. A zsoldkifizető kincstátnok dörzsölheti csak a markát. Szépen megrövidült a zsoldlista.

Az utóbbi napokban az ankarai maffia egyfolytában a török légteret Szíria irányából megsértő orosz repülőgépekről rikácsol. A Pentagon is csatlakozott Kardigan ajvékjához, és “bizonyító erejű” felvételeket emleget a rémtörténetről. Amely “bizonyítékokat biztonsági okokra” hivatkozva nem kívánják a nyilvánosság elé tárni! Viszont szavukat adják állításaik igazolására.

Tegnap Moszkvában Igor Konasenkov vezérőrnagy “több megfontoltságot, több szakmaiságot, kevesebb hablatyot kért” az orosz légierő Törökország légterét ért sértéseit illető rémtörténetek kapcsán.

Bezzeg azt máshonnan kell megtudnia a világnak, hogy a török légierő iraki területeket támad! Ma is!


http://www.balrad.com/2016/02/25/sziria-68/

A finn rendőrség abszurd tanácsai: Mi a teendő, ha meg akarnak erőszakolni?

Miután a paprika spray használata illegális Finnországban, a finn rendőrség egy kisebb filmben próbál meg tanácsokat osztani, hogyan kell védekezni a nemi erőszak ellen. Az útmutató meglehetősen abszurdra sikeredett.

Miután egyre gyakoribbá váltak a bevándorlók számának a növekedésével a skandináv államokban a molesztálások, zaklatások száma az Oulu-i rendőrség egy útmutató videót tett közzé: Mi a teendő akkor, ha meg akarnak erőszakolni?

A paprika spray Svédországhoz és Dániához hasonlóan, Finnországban is bünteti a törvény. A svédeknél akár 6 hónap börtön is járhat a használatáért. Még akkor is komoly pénzbüntetésre számíthat az ember, ha önvédelemből használja a sprayt.
A közelmúltban egy 17 éves dán lányt akartak megerőszakolni, mikor a tinilány elővette a paprika sprayt és lefújta támadóját. Az illegális használatért most pénzbüntetést kell fizetnie.

A 200 ezer fős Oulu rendőrség három lépésben vázolta az önvédelem lehetőségeit. Elsőként a “Nem, kérleg hagyj!” mondat elmondásával együtt járó kézfeltartást tanácsolják. Második lépésben a támadó ellökését, két kézzel történő távoltartását, míg végső esetben a kezünk ügyébe kerülő táskával is védekezhetünk.

Hasonlóan abszurd tanácsokat osztott a hölgyeknek a kölni polgármester is, miután szilveszter éjjel százával molesztálták a német nagyvárosokban a fiatal lányokat. A polgármester asszony tanácsa alapján egy karnyi távolság megtartásával megelőzhetőek az ilyen esetek.

Az interneten megosztott felvétel villámgyorsan megmozgatta a közösségi oldalak felhasználóinak fantáziáját, akik a Star Wars erőit vélték felfedezni az önvédelmi tanácsok hátterében.

(atv)

Bal-Rad komm: A finnországi Oulu rendőrsége eléggé ötletszegénynek tűnik. (Vagy inkább ismerethiányosnak!)

Talán meríthettek volna a Kalevalából is! Valami ráolvasásféle módszert biztosan leltek volna. Persze az meg a muszlim lelkivilágnak árthat!

Háromszáz önkéntes indul Európa határainak védelmére

Háromszáz főből álló rendőri erőt különít el a Cseh Köztársaság, abból a célból, hogy egy állandó gárda álljon rendelkezésre a szövetséges országok kisegítésére. Az új, állandó műveleti egység elsőként a migránsok által ostromolt macedón határon kerül bevetésre.

Milan Chovanec cseh belügyminiszter szerdai sajtótájékoztatója alkalmából jelentette be az új állandó műveleti egység létrehozását. Korábban több száz rendőr teljesített szolgálatot Magyarország és Szlovénia határainak védelmét segítve, ami rámutatott arra, hogy a térségi országok közös erővel hatékonyabban tudnak megbirkózni a válsághelyzettel. A kezdeti együttműködésnél professzionálisabb megoldást fog jelenteni az új műveleti egység felállítása; Chovanec elmondása szerint a rendőrségi vezetők utasítást kaptak, hogy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, idegen nyelveket ismerő rendőrökből állítsák össze a 300 fős csoportot, melynek tagjai önként vállalják, hogy munkaidejük tekintélyes részét külföldi kiküldetésben töltik.

Szijjártó Péter január közepén a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette, hogy a migránsok beözönlését Görögország tengeri határainál, egy több tízezer rendőrből és katonából álló közös európai karhatalmi erővel kellene megállítani. Görögország kormánya azonban inkább erőlteti az országba már bejutott migránsok szétosztását az Európai Unió tagállamai közt, mint a tengeri határok tényleges ellenőrzés alá vonását és a migráció leállítását. Macedónia, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia február elején állapodott meg arról, hogy a görög-macedón határ lezárásával leállítják a tömeges bevándorlást.

http://www.hidfo.ru/2016/02/haromszaz-onkentes-indul-europa-hatarainak-vedelmere/

A németek nem bíznak a sajtóban a liberális médiacenzúra miatt

A Kölnben történt tömeges szexuális zaklatás eltitkolása fordulópont volt az emberek sajtóba vetett bizalma szempontjából. A németek nem hisznek már a fővonalú médiának, mert a kormány médiacenzúrát működtet és hírzárlatot rendelt el az ideológiai szempontból kínos információkkal kapcsolatban.

Alig három héttel ezelőtt a német ZDF televízió volt igazgatója, Wolfgang Herles a Deutschlandfunk rádiónak interjút, melyben beszámolt arról a brutális médiacenzúráról, amit a német kormány a sajtószabadság leple alatt működtet. Elmondása szerint a sajtóorgánumok többsége “fentről” kapott utasítások mentén kell működjön, és szigorú cenzúra alatt működik – “ellenkező esetben nem is működhetne”. Herles az interjú során kijelentette, hogy a német sajtóorgánumok teljes engedelmességet tanúsítanak az ország hatóságai irányába, annak ellenére, hogy többségük látszólag “független” médiaként működik. Az ország hatóságai pedig szigorú feltételeket állítanak fel bizonyos témákra vonatkozóan, és arra kényszerítik a médiát, hogy kövessék az általuk megszabott utasításokat.

Herles az interjú során tényként számolt be arról, ami a még megmaradt maroknyi, bármennyire is komolyan vehető újságíró rémálma: a szakma egésze hiteltelenné vált, és az emberek már arra is automatikusan hazugságként tekintenek, ami esetleg tényleg igaz. Ez a hatalom által működtetett médiacenzúra következménye, ami megakadályozza, hogy az uralkodó ideológia számára kínos információk nagy nyilvánosságot kapjanak. A ZDF volt igazgatója úgy fogalmazott:

“Ma semmilyen negatív állítást nem tehetünk a menekültekkel kapcsolatban. Ez a kormányzati újságírás vezetett oda, hogy az emberek többé nem bíznak bennünk.”

A Der Spiegel német napilap most ugyanerről a jelenségről számol be, de nem a szakmában érintettek személyes tapasztalata, hanem hiteles közvélemény-kutatás eredményei alapján. A Spiegel nemzetközi kiadásában is megjelent beszámoló szerint az Allensbach alapítvány felmérése során a válaszadók mindössze 25%-a mondta azt, hogy megbízik abban, amit a média az országba érkező “menekült nőkről és gyermekekről” ír. A felmérés szerint a németek 40%-a egyértelműen nem bízik a médiában – a bizalmatlanság szintje pedig az “egészséges szkepticizmustól” az összes újságíró megvetéséig és gyűlöletéig terjed. A Spiegel szerint azonban ennél aggasztóbb, hogy ez nem egy a szélsőségekre jellemző állandó jelenség, hanem növekvő trendet mutat, és a médiával “elégedetlen”, “radikalizálódott” személyek száma egyre nő.

A nem tematikus sajtóorgánumok részéről az emberek kifejezetten elutasítóan fogadják, ha az adott újság le akarja korlátozni az olvasók információ-elérését, és érdemi információ helyett lényegtelen “műhírekkel” bombázza az olvasóközönséget. A világ történéseit 1-2 perces időtávokban közlő sajtóorgánumokkal kapcsolatban a németek is egyre inkább arra panaszkodnak, hogy a fővonalú média nem foglalkozik olyan kérdésekkel, melyek az embereket érdeklik, ehelyett politikai és gazdasági megrendeléseket teljesítenek, és már minimális erőfeszítést sem tesznek arra, hogy ezt eltitkolják. A fővonalú német sajtóorgánumok Facebook-oldalain szintén szembeötlő a hozzászólások többségének elutasító jellege, különösen a menekültkérdéssel kapcsolatban: a sajtó “szegény menekült nők és gyermekek” tematikájú beszámolói alatt is tömegével jelennek meg olyan hozzászólások, melyek azt követelik, hogy a menekültek sajnáltatása helyett a sajtó inkább valós szociális kérdésekkel, a kórházak és iskolák leépülésével, a romló megélhetési viszonyokkal és a közrend megbomlásával foglalkozzon – ami Nyugat-Európa vezető gazdasága esetében igen sokat sejtető jelenség.

A Spiegel szintén foglalkozott azzal, hogy a Kölnben történtek óta az újságírók nem csak az online közösségi médiában, de az utcán is gyakran válnak verbális inzultus áldozatává. A közelmúltban egy németországi újságíró, Dunja Hayali az Arany Kamera díjat vehette át, de az elismerést némileg hitelteleníti, hogy egy az eset kapcsán készült videofelvételen kerékpárral elhaladt mögötte az “utca embere”, aki a kamerák láttán odakiabált nekik, hogy “hazug újságírók”.

Az ICM Research tavaly májusi felmérése szerint a német lakosság több mint 55%-a alternatív sajtóorgánumokból tájékozódik, mert nem elégszik meg a fővonalú média által nyújtott információkkal és azok magyarázatával. Ez több mint fél évvel a Kölnben történt tömeges szexuális zaklatások eltitkolása előtt történt, ami a helyzet súlyosságát mutatja. Willy Wimmer, a Kereszténydemokrata Unió tagja akkor úgy kommentálta az esetet; a német lakosság többsége azt akarja, hogy a hazai média függetlenedjen az amerikai befolyástól. Elmondása szerint az ukrán válság jelentett fordulópontot a sajtóval szembeni bizalmatlanság szempontjából, mert az emberek a hazai fővonalú sajtó mellett alternatív nemzetközi sajtóorgánumokat is követve egyértelműen láthatták, hogy a nyugat-európai sajtó elhallgat dolgokat, elferdíti a híreket. A Németországban és más nyugat-európai országokban működő médiacenzúra súlyosságát mutatja, hogy nem kellően megalapozott feltételezések alapján gyakran riogatnak olyan hírekkel, miszerint terroristák atomerőművet akarnak felrobbantani, de amikor Kelet-Európában küszöbön állt egy valós atomkatasztrófa, az esetről teljes hírzárlatot rendeltek el. Az Ukrajnában 2014 január-februárban történt puccs idején szélsőjobboldali csoportok fegyveresei elfoglalták a rivnei atomerőművet, amiről egyetlen fővonalú német sajtóorgánum sem számolt be, mert ezek a szélsőjobboldali csoportok a terrorcselekménnyel egy atlantista kormány hatalomra jutását segítették.


http://www.hidfo.ru/2016/02/a-nemetek-nem-biznak-a-sajtoban-a-liberalis-mediacenzura-miatt/