CQvHt8dUwAAvXye

A brit Külügyminisztérium rangidős tisztségviselője elismerte, hogy az emberi jogok már nem olyan fontosak a kormány számára és, hogy a folyamatosan csökkenő forrásokat inkább a „jóléttel kapcsolatos” célokra költik.
Miközben egyre többen gondolják, hogy az erkölcs soha nem játszott fontos szerepet a brit politikában, a megdöbbentő beismerés azért sok emberjogi szervezetet protestálásra késztetett.
Amikor a minisztérium prioritásairól kérdezték, Sir Simon McDonald, a Külügyminisztérium állandó titkára azt mondta a parlamenti képviselőknek, hogy az emberi jogok „már nem képviselnek olyan profilt” a minisztériumban, mint a múltban.
„Bár ez az egyik általunk követett tényező, nem tartozik a legfontosabb dolgok közé,” mondta, elismerve, hogy az emberi jogok másodlagosak a külföldön működő brit cégek érdekeihez képest.
„Miközben a közel-kelet lángokba borult, Európában pedig a menekültválság szövi át, Sir Simon megjegyzése döbbenetes és aggasztó,” nyilatkozta Allan Hogarth, az Amnesty International szervezettől.
A kommentekre reagálva a brit külügyi szóvivő elmondta, hogy az emberi jogok „még mindig fontos részét képezik a Külügyminisztérium munkájának,” és azt is hozzátette, hogy Nagy-Britannia vezető szerepet vállalt az Emberjogi Bizottság munkájában és elszántan küzd az egyetemes emberi jogok népszerűsítésért és védelméért.
Ismerve a brit kormány történelmét, amit a gyarmatokon elkövetett atrocitások, katasztrofális külpolitika, a kényszermunka támogatása és a virágzó fegyverkereskedelem szegélyez, elképzelhető, hogy néhány brit honpolgár megkönnyebbült, látva, hogy kormánya felhagyott a színleléssel.


Forrás: Activist Post
Thea: A fenti hírt olvasva két kulcsszó ötlik fel bennem, amelyeket nap, mint nap hallunk a hírekben, és amelyeket észrevétlenül arra használnak, hogy az emberek saját szabadságukat feladva, szinte természetesnek tartsák, hogy az emberi jogok ma már elkerülhetetlenül a háttérbe szorulnak. Az egyik szó a demokrácia, a másik pedig a terrorizmus.
A demokráciáról, magáról a rendszerről és külön a szó hatalmáról, egy régebbi posztban megosztottam C.S. Lewis gondolatait, aki tökéletesen megfogalmazta az elhitetés lényegét, egy „főördög” szájába adva a szavakat: Szigorúan demokratikusan a pokolba
A terrorizmusról is sok szó esett már itt. Tudjuk, hogy miként használja a hatalom a különböző terrortámadásokat, függetlenül attól, hogy éppen maga kezdeményezte vagy „csak” kihasználja, hogy egyre magasabb és erősebb kerítést vonjon körénk, sőt elérje, hogy mi magunk kérjük a kerítés építését. Gondoljunk itt például a szeptember 11-i események hatásaként bevezetett intézkedésekre, amelyek között nemcsak az utazási korlátozások szerepelnek, de az azóta is dúló háborúk elindításához is ezt az eseményt használták ürügyként.
Sokszor pedig már nincs is szükség magára a terrorcselekményre, elég egy-egy jól megírt hollywoodi forgatókönyv is. Hány olyan sorozat vagy akciófilm készült már, amelyben a főhős minden emberi jognak és az ártatlanok testi épségének fittyet hányva „menti meg a világot”, miközben a nézők nemcsak felmentik tettét, hanem drukkolnak is, hogy legyen elég bátor megtenni azt?
Hála Istennek, az emberi jogok azonban az ember minden igyekezete ellenére is egyetemesek és örök érvényűek maradnak, akkor is, ha fizikai síkon nem mindig látjuk őket érvényesülni, hiszen azokat nem egy hivatal, hanem maga Isten osztogatja, aki a saját képére teremtett minket.
„Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki. Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják. De mit tesztek majd a megtorlás napján, amikor megjön messziről az ítéletidő? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?” Ézsaiás 10:1-3