A magáncsőd méltányos az adóssal, plusz terhet ró a bankokra

2015. szeptember 1-jén lép hatályba a magáncsőd intézményét bevezető törvény, amely a jelenleg alkalmazható bírósági végrehajtáshoz képest méltányolható feltételeket támaszt az adóssal szemben. A főhitelezőként eljáró bankok részéről viszont az eljárás magas operációs költségeket és munkaerőt igényel majd. A Deloitte összefoglalta a magáncsőddel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
A magáncsőd olyan reorganizációs eljárás, melynek célja a magánszemély adós vagyonának és jövedelmének felhasználásával az adós fizetőképességének helyreállítása úgy, hogy közben az adós hitelezői is teljes vagy részleges megtérüléshez jussanak.
A magáncsődöt csak olyan adós veheti igénybe, akinek vagyona és jövedelme is van, valamint részéről a tartozásokkal kapcsolatos fizetési hajlandóság is fennáll, csupán fizetési képessége hiányzik. A sikeres adósságrendezési eljárás végén a jóhiszeműen eljáró adós – miután tartozásainak elvárt mértékét teljesítette – mentesül a további tartozásainak megfizetése alól.
„A magáncsőd lehetőségével azok a természetes személyek – ideértve az egyéni vállalkozókat és saját foglalkoztatásúakat is – élhetnek, akiknek legalább 2 millió forint, de legfeljebb 60 millió forint közötti, egy vagy több olyan, legalább 90 napja lejárt, de az adós által legalább 80%-ban elismert hitelviszonyból eredő tartozása van, mely nem haladja meg az adós vagyonának kétszeresét. Az eljárás kizárólag az adós kezdeményezésére indulhat meg, s ehhez nincs szükség a hitelezők jóváhagyására sem. Az adósságrendezési eljárást 2016. szeptember 30-ig csak azok az adósok kezdeményezhetik, akiknek a lakhatásukra szolgáló ingatlanuk kényszerértékesítésére sor kerülhet” – emelte ki Dr. Erdős Gábor, a Deloitte Legal Ügyvédi Iroda ügyvédje.
Az eljárásban félként az adós, az eljárásba önkéntesen belépő, az adóssal közös háztartásban élő vagy az adóssal vagyonközösségben lévő adóstárs, a biztosítékot nyújtó mellékkötelezett, a hitelezők, a Családi Csődvédelmi Szolgálat és a vagyonfelügyelő, valamint – jelentősen tehermentesítve – a bíróság vesz részt.
Növekvő banki terhek
A hitelezők között kiemelt szerep jut a főhitelezőknek, melyek jellemzően olyan bankok lesznek, akiknek jelzálogjoga áll fenn az adós ingatlanán. Így a főhitelezőnek minősülő bankok számára fontos lehet, hogy az adósságrendezési eljárás folyamatainak kialakítása, az eljárással kapcsolatos adminisztratív teendők ellátása, a hitelezőkkel és a hatóságokkal való kapcsolattartás, valamint az adósságrendezési terv adóssal együtt történő kidolgozása várhatóan magas operációs költségeket és munkaerőt igényel majd.
Az eljárás menete
Az eljárás első, bíróságon kívüli szakaszában 120 nap áll a felek rendelkezésére, hogy a főhitelező közreműködésével kényszeregyezséget kössenek egymással. Ez a szakasz akkor eredményes, ha az adósságrendezésről szóló egyezséget minden kötelezett és hitelező elfogadja.
Ha bíróságon kívüli adósságrendezés nem vezetett eredményre, az eljárás a bírósági adósságrendezés szakaszába lép, melynek során szintén a felek közötti egyezség létrehozása a cél, azonban már nem a főhitelező, hanem a családi vagyonfelügyelő dolgozza ki az erre vonatkozó javaslatot. Ebben a szakaszban az adós és az adóstárs közös, készpénzfelvételi limittel korlátozott bankszámláját a vagyonfelügyelő kezeli.
Fontos szabály, hogy nem tartoznak a csődvagyonba az adós önálló vállalkozása folytatásához alapvetően szükséges javak és a méltányolható lakásigény kritériumainak megfelelő ingatlan. Amennyiben a felek ebben a szakaszban sem tudnak egyezséget kötni az adósság rendezéséről, a bíróság határozza meg az adósságrendezés feltételeit.
A csődvédelem joghatásai
A csődeljárás megindulásával az adós és az adóstárs csődvédelem alatt áll, mely alatt nem kezdeményezhető, illetve nem folytatható az adóssal szemben végrehajtási eljárás és zálogtárgy ékesítésére sincs lehetőség.
Az adósságrendezés alatt álló személy hitelt nem kaphat, valamint hitelkeret rendelkezésre tartása sem várható el a hitelezőktől, akik a csődvédelem alatt állók nyilvántartásából és hirdetményi úton tájékozódhatnak arról, hogy adósuk bejelentkezett az eljárásba. A Deloitte felhívja a figyelmet, hogy sikeres adósságrendezés esetén a követelés érvényesítésére irányuló hitelezői cselekmények az elévülést nem szakítják meg. Mivel egy sikeres adósságrendezés hosszú évekig, de feltehetően legalább öt évig eltart majd, álláspontunk szerint a be nem jelentett követelések elévülésének lehetősége jelentős.
Megszüntetés, meghiúsítás, mentesülés
Az adós az ügy uraként bármikor megszüntetheti az adósságrendezési eljárást, ez azonban a törvény szerint meghiúsításnak minősül, ugyanúgy, mint a jövedelem, illetve vagyon eltitkolása. A meghiúsítás jogkövetkezménye, hogy az adós tíz évig nem vehet részt adósságrendezési eljárásban. A jogszabályi feltételeket teljesítő, jóhiszeműen eljáró adósok számára a még fennmaradó adósságok megfizetése alól a bíróság végleges mentesítést ad.
„A magáncsőd a jelenleg alkalmazható bírósági végrehajtáshoz képest méltányolható feltételeket támaszt az adóssal szemben. A központi költségvetésből ráadásul az adósok törlesztési támogatást igényelhetnek majd, a hitelezők pedig az eddiginél nagyobb megtérülésre számíthatnak ott, ahol erre egyébként már nem lenne esély. A magáncsőd a jövőben fontos intézmény lehet, sikeressége viszont attól függ majd, hogy hány adós él ezzel a lehetőséggel” – fűzte hozzá Dr. Erdős Gábor.
(VG Online)
Bal-Rad komm: Ez a rendszer egy roppantul megkésett rendszer. Ugyanakkor üdvözlendő. Azzal együtt is, hogy az ördög a részletekben lakozik! Sok-sok nyomorult sorsra szánt MAGYAR CSALÁDNAK JELENTHET kínkeserves kiutat, vagy csak némi időt. (De hát aki időt nyer-meglehet-életet nyer!)
A rászorulóknak adhat reményt ez a törvény! Hatását most megítélni még lehetetlen.
Marad viszont egy fölöttébb kellemetlen téma: MI LESZ A MUNKA NÉLKÜL LÉVŐ ADÓSOKKAL?!
A magáncsőd CSAK RÉSZMEGOLDÁS!