Kivándorló országgá válik Magyarország

A kivándorlás immáron nyolc éve folyamatosan növekedést mutat, különösképp a fiatal korcsoportokban, így ha mérleget lehetne vonni a bevándorlással, az igazság az lenne, hogy Magyarország egyre inkább kivándorló országgá válik – állapítja meg a KSH Népességtudományi Intézete által nemrégiben készített Demográfiai Portré. 2014 legelején mintegy 330 ezer magyar állampolgár élt az európai országokban, míg más becslések 2013-ban több mint fél millióra tették a Magyarországon született és külföldön élő személyek számát.

A nemrégiben bemutatott 2015-ös Demográfiai Portré három év után, immáron harmadjára ad számot a magyar népesség helyzetéről, többek között a magyarországi ki- és bevándorlás alakulásáról is. Bár a vándorlás, különösen a kivándorlás mérése nem egyszerű, és inkább csak alulról lehet azt becsülni, a Gödri Irén tudományos főmunkatárs tollából származó fejezet a rendelkezésre álló adatok alapján próbálja számszerűsíteni a Magyarországra jellemző legújabb trendeket.

Kivándorlás Magyarországról

Az elvándorlás trendjeiben csak az utóbbi néhány évben tapasztalható jelentősebb változás Magyarországon – hívja fel a figyelmet a tanulmány. (Az EU-csatlakozást alapvetően még nem követte annak fellendülése és a külföldi munkavállalás sem indult be még ekkor olyan mértékben, mint a többi csatlakozó országban.) A hazai munkaerő-felmérés és a fogadó országok tükörstatisztikái alapján 2007 körül kezdett növekedni a külföldre vándorlók, illetve a külföldön munkát vállaló magyarok száma, mely mögött

a nálunk már a válság előtt is romló gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok,
az egyre nagyobb kereslet a kelet-közép-európai munkaerő iránt,
a gazdasági növekedés elmaradása, a reálbérek csökkenése,
a fiatalok egyre nehezebb belépése a hazai munkaerő-piacra, a magas fiatalkori munkanélküliség,
a felsőoktatási rendszerben végrehajtott reformok,
és a fiatalokra nagymértékben jellemző súlyos anyagi depriváció

állhattak, mint befolyásoló tényezők.

Az ebből fakadó bizonytalanság, negatív jövőkép hozzájárult ahhoz, hogy egyre több fiatal fontolgasson migrációs terveket – vonják le a konklúziót.

Migrációs szándék

2013-ban a 18-40 évesek egyharmada tervezett hosszabb-rövidebb időre külföldi munkavállalást vagy kivándorlást, és több mint 12 százalékuk komolyan is tervezte ezt, ami szám szerint 370 ezer főt jelent ebből a korcsoportból. A TÁRKI legutóbbi migrációs potenciálról szóló felmérése szerint pedig idén áprilisban a teljes lakosság 17 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szándékában áll rövidebb vagy hosszabb ideig külföldön munkát vállalni, vagy végleg kivándorolni, és közöttük is a fiatalok voltak többségben.

Minden jel arra mutat, hogy egyre többen távoznak

A kivándorlást nehéz mérni és a rendelkezésre álló adatok is csak alsó becslést adnak. A mérőszámok között itthon az OEP-nyilvántartásból kijelentkezők száma adja még a legjobb becslést (bár ezt a lépést is sokan elmulasztják megtenni), ennél azonban jóval magasabb számról árulkodnak a fogadó országok tükörstatisztikái. Ezek az adott ország statisztikai hivatala által mért számok az oda érkező külföldiekről, többek között a magyar bevándorlók/regisztrált munkavállalók vagy a magyarországi születésű népesség számáról.

A tükörstatisztikák szerint 2013-ban már több mint 85 ezer magyar érkezett az európai célországokba, és ebben az egyik legnépszerűbb célország, az Egyesült Királyságba érkezők még nincsenek is benne, az Európán kívülre távozókról nem is beszélve (pedig az adatok azt mutatják, hogy a kivándorlási célországok köre is egyre bővül).

A 2014-es tükörstatisztikák még nem álltak rendelkezésre a tanulmány készítésekor.

Ugyanakkor, ha azt feltételezzük, hogy arányaiban hasonló az eltérés a külföldi statisztikák és a TAJ-nyilvántartásból kijelentkezők között, akkor azt valószínűsíthetjük, hogy 2014-ben akár már a 120 ezret is meghaladhatta – az Egyesült Királyság nélkül – az európai országokba érkezett magyar bevándorlók száma.

A tükörstatisztikákba némileg bezavar, hogy a 2011-es új állampolgársági törvény hatására megnőtt azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik már nem csak Magyarországról érkezhetnek más európai országokba – ám ez valószínűleg csak kismértékben tudja befolyásolni a számokat.

Az Egyesült Királyságról egyébként annyit tudni: 2004 és 2011 között összesen 55 ezer regisztrált magyar munkavállalójuk volt, azonban ennél többen, 80 ezren kaptak adó- és társadalombiztosítási számot, és 2014 márciusára ez utóbbi szám már 146 ezerre nőtt.

A kivándorlóknak nagyobb a gyermekvállalási kedve
A magyarországi kivándorlással kapcsolatban a legaggasztóbb tényező, hogy a tömeges migráció elsősorban a gyermekvállalási életkorban lévő korosztályokat érinti.

A 2011. évi nagy-britanniai népszámlálás kapcsán a brit statisztikai hivatal elemzést készített az Angliában és Walesben élő bevándorló nők termékenységéről és kiszámolta a teljes termelékenységi arányszámukat (TTA).

A KSH definíciója szerint ez azon élveszületett gyermekek átlagos száma, akiket egy no élete során világra hozhatna, ha a termékeny évei az adott év korspecifikus termékenységi arányszámainak megfelelően telnének. Ez az arányszám így egy hipotetikus generáció befejezett termékenységét adja meg, melyet úgy számítanak ki, hogy összeadják a nőkre vonatkozó korspecifikus termékenységi arányszámokat egy adott évben (feltételezve, hogy a nők száma minden korban ugyanaz).

A felmérés eredménye szerint a magyarországi születésű anyák által 2011-ben vállalt gyermekek közül 1225 újszülött Angliában vagy Walesben jött világra. Ennek a számnak a nagyságát talán akkor tudjuk jól felfogni, ha közben tudjuk, 2011-ben egész Vas megyében 1826 gyermek született.

Az Angliában és Walesben élő magyarországi bevándorlókra számolt teljes termékenységi arányszám 1,63 volt, ami jelentősen meghaladta a Magyarországon ekkor mért 1,24-es TTA-t. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy a legtöbb volt szocialista országra jellemző, hogy a külföldre távozók gyermekvállalási kedve számottevően felülmúlja az otthon maradókét.

A két hagyományos célország (Németország és Ausztria) és Nagy-Britannia mellett új célországok is megjelentek, mint Írország, Hollandia, Spanyolország, Svájc vagy éppen Svédország.

Hazajönnek?

Erről kevés adat áll rendelkezésre. A fogadó országok tükörstatisztikái (az adott országból kivándorló magyarok száma) alapján jelentősnek tűnik a visszaáramlás, azonban a fogadó országból “kivándorló” magyarokról nem tudhatjuk, hányan jönnek valóban haza és hányan vándorolnak el egy harmadik országba. Továbbá lehet köztük olyan is, aki már alapból külföldön született, esetükben így nem beszélhetünk visszatérésről.

Ausztria és Németország esetében a bevándorló és az onnan hazatérő vagy továbbvándorló magyarok száma is növekedett az utóbbi években, azonban a hazatérők, illetve továbbvándorlók aránya a bevándorlókhoz képest 2009 óta folyamatosan csökken.

A hazai népszámlálás alapján is vizsgálható a visszatérő migránsok csoportja. 2011 őszén körülbelül 130 ezer olyan ember volt, aki a rendszerváltás után tért vissza legalább egy évnyi külföldön tartózkodás után. Ami érdekes: 2006-ig Németországból és Amerikából tértek haza a legtöbben, ám 2009-től már az Egyesült Királyság került az első helyre, a hazatérők több mint egynegyede érkezett innen.

Hányan élnek kint?

Természetesen a kivándorlók éves adatai önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy a kint élők állományát megbecsüljük, hiszen többen ideiglenesen vagy csak ingázva dolgoznak külföldön. Mindenesetre 2004 és 2014 között jelentősen növekedett az európai célországokban tartózkodó magyarok száma, különösen Németországban, Nagy-Britanniában és Ausztriában. Bár az osztrák statisztika a magyar bevándorlók számáról számottevő emelkedést mutat, az még így is elmarad a valós magyar munkavállalói létszámtól, ami arra utal, hogy a magyarok többsége nem költözik ki, csak itthonról ingázik (2013-ban 14 ezer magyar bevándorló volt és 58 ezer magyar munkavállaló).

A tanulmány tükörstatisztikákon alapuló becslése szerint 2014 elején 330 ezer magyar állampolgár élt az európai országokban, ami három és félszerese a 2001. évi létszámnak.

Ráadásul ezek az adatok csak a hivatalosan bejelentett kint tartózkodókat fedik le és nincsenek közöttük olyanok, akik már megszerezték az adott ország állampolgárságát.

Pedig a magyarországi születésű népesség száma a legtöbb fogadó országban jóval meghaladja a magyar állampolgárok számát: 2014-ben Ausztriában ez az arány 55 ezer és 46 ezer fő, míg Svédországban 16 ezer és 6 ezer fő volt.

Hogy a világban összesen hányan élnek még magyarok, azt tényleg csak távolról lehet becsülni. Az NKI Életünk fordulópontjai kutatása szerint 2013 elején 335 ezer 18 és 49 év közötti, magyar lakcímmel rendelkező magyar állampolgár élt tartósan külföldön, míg a SEEMIG projekt keretében készült becslés szerint legalább 350 ezer magyar állampolgár élt ekkor kint.

Az Európán kívüli országokról persze még ennél is kevesebbet tudunk, pedig az ENSZ adatai szerint 2013-ban az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Oroszországban és Izraelben élt a magyarországi születésű, de külföldön élő népesség 36 százaléka.

A szervezet szerint 2013-ban, függetlenül attól, hogy mikor hagyták el az országot, 528 ezer magyar születésű ember élt a világban Magyarországon kívül, ami a népesség 5,1 százalékát jelenti.

Ez az arány persze még mindig jóval elmarad a jelentősebb kivándorló országok arányaihoz képest: Litvániában és Bulgáriában ez 16 százalékhoz, Romániában és Lettországban 14 százalékhoz, míg Lengyelországban 9 százalékhoz közelít. Ugyanakkor, az elvándorlás növekvő trendje és a fiatal korcsoportokban magas aránya azonban Magyarországot is egyre inkább kivándorló országgá teszi – állapítja meg a tanulmány.
(portfolio)

Bal-Rad komm: “…2013 elején…18 és 49 év közötti… legalább 350 ezer magyar állampolgár élt ekkor kint…2013-ban, függetlenül attól, hogy mikor hagyták el az országot, 528 ezer…ami a népesség 5,1 százalékát jelenti.”

-Félelmetes 2013 év eleji adatok, amelyek azóta csak roszabbak lettek! És ezekben az adatokban nem szerepelnek a naponta ingázók, akik a szomszédos országokban találnak megélhetést jelentő munkalehetőséget.

Tegnapi, “Hatalmas kormányzati kamu”-címmel lehozott cikkünkhöz e-mailben fűzött kiegészítést olvasónk:

T. Uraim!

Bocs., de lenne egy észrevételem a cikkel kapcsolatban:

Szerintem a 2012. májusi munkaképes lakosság számadata nem túlságosan változott 2015. júliusára sem.

Ha 6 millió 900 ezer most is a munkaképes állampolgárok száma és ebből kivonjuk a külföldön munkát vállaló 600 ezer főt, akkor ma Magyarországon a munkaképesek számát 6 millió 300 ezerre tehetjük.

Ha idén április-júliusban 4 millió 201 ezer volt a munkavállalók száma, akkor ugye a munkanélküliek száma most magyarországon 2 millió 99 ezer fő.

Ez pedig ~33 %-os általános munkanélküliséget mutat.

Ha sem a magyarországi munkaképes lakosságnál, sem a magyarországi munkavállalók számánál nem vesszük figyelembe a külföldön munkát vállalókat, akkor, ha a 6 millió 900 ezer munkaképesből kivonjuk a 4 millió 201 ezer dolgozót, még rosszabb a helyzet, mert a munkanélküliek száma 2 millió 699 ezer lesz, azaz a munkanélküliség ~39 %-os.

Megjegyzem, olyan nincs, hogy a magyarországi munkaképes lakosság számába ne legyenek beszámítva a külföldön munkát vállalók, ugyanakkor a munkavállalók közé meg igen.

Egyébként, ha a 15-64 évesek foglalkoztatási rátája 63,8 százalékra emelkedett, akkor elismerten is, jelenleg 36,2 %-os a nemfoglalkoztatottak, azaz munkanélküliek rátája, ami ugye semmiképpen nem 6,9 %-os…

Üdvözlettel:

(Köszönjük a kiegészítést!)

Ez alapján pedig egészen ijesztő kép rajzolódik ki előttünk. Ami nem azt feltételezteti VELÜNK, hogy dolgain jobbra fordulni látszanak! Hiszen MINDEN ÖSZTÖKE MEGVAN ahhoz, hogy a MAGYAROK KIVÁNDORLÁSA FELGYORSULJON!