Az ember, illetve az egész emberiség része a természetnek, és ez még akkor is így van, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy kivonja magát annak törvényei alól. Uralni akarja, meg szeretné változtatni, a saját törvényeit akarja rá kényszeríteni. Kevesen, de vannak, akik a természetes világba történő harmonikus beilleszkedésnek, az egyensúly megmaradásának szellemében élnek.
A természet, és ezzel minden
földi élőlény, a létezése során mindig az egyensúly fennmaradásáért
küzdött. Az ember eddig – ha csak a tudatalattijától vezérelve is, –
szintén ennek a törvénynek szellemében cselekedett. Nem a rosszat, a
gonoszságot, a természetellenességet akarta véglegesen eltörölni, hanem a
jósággal, a szeretettel, a természetességgel, illetve ezen tényezők
erősítésével akarta az egyensúlyi állapotot létrehozni. Történelmi
időszakonként hol az egyik, hol a másik irányzat került túlsúlyba, de
mindig kialakultak azok az erők, melyek képesek voltak az ideális
egyensúlyállapotot létrehozni, majd átbillenteni a mérleg nyelvét, és
ezzel az ellenpólust új küzdelemre késztetni.
Jelen időben azonban ez az ősi,
periodikus, egyensúlyra való törekvés látszólag nem működik. Az
általános rossz olyan erővel tolta ki a mérleg nyelvét, hogy a
természetes vezérlésű emberek ezt hagyományos módon (szellemi
ellentámadással) visszatéríteni már nem tudják. Viszont a természet
parancsa olyan erős, hogy annak ellenállni sokáig nem lehet, ezért a
mérleg nyelvének el kell indulni a kiegyensúlyozottság felé. Ez viszont
csak akkor lehetséges, – ha az erős rosszal szemben legalább ugyanolyan
erősségű ellenhatás jön létre. Már nem a jóság, a szépség és a
természetesség ellenhatásáról kell beszélnünk, hanem egy ellenkező
előjelű, de módszereiben hasonló erők létrejöttéről. A Jézusi tanítás és
annak hatása volt az utolsó szellemi, természetes és szeretetalapú
egyensúlyra való törekvése az emberiségnek, mely nyomokban még létezik
az ellenerő világában, de kiegészül sok olyan tényezővel, mely
ellentétes a szeretet alapelvével (Szeresd uradat, istenedet és embertársaidat).
A mai világunk politikája ennek az egyensúlyra való törekvésnek a gyakorlati megjelenése. Újoroszország
valójában nem csak a szabadságáért harcol, hanem a térség (és ezzel
együtt az egész világ) egyensúlyi helyzetének javításáért, pozitív
irányban.
De propaganda szinten lényegében
hasonlót cselekszik az Iszlám Állam is, – csak éppen negatív előjellel,
– a maga fanatikus, brutális módján. Ennek a harcnak a törvénye az is,
hogy a hatalmi helyzetben lévő rossz milyen módszerekkel és
eszközökkel akarja erejét növelni, vagy megtartani, és az ellenerőnek
ehhez igazodni kell. Mivel mindenáron vissza kell nyomni a mérleg
nyelvét, az eszközökben nem igazán lehet válogatni, a legalkalmasabbat
kell használni.
Az ellenerő létrejöttének módja
lényegtelen, a lényeges kérdés; a célja és a módszerei. Ukrajnában egy
igen sötét és gonosz politikai képlet jött létre egy gonoszabb és
nagyobb erő támogatásával. A gonoszsága a módszereiben már a kezdet
kezdetén megmutatkozott, és ez olyan méretű volt, hogy kiváltotta az
ellenerő létrejöttét. Minden ember érzi, hogy ez a küzdelem több, mint
aminek be akarják mutatni, amit a gonosz erők a nagyvilág elé vetítenek.
Ez a küzdelem lényegében kezdete az általános egyensúlyi helyzet
helyreállítási folyamatának, ezért letörhetetlen. Sok csapda és áldozat
ellenére ereje növekszik, mert a természet ereje egyre nagyobb
mértékben erősíti a harcot választókat. Világméretű változás
kezdete, akár világháborúnak is nevezhetjük, mely a két világ, a
sötétség és a világosság világa között folyik.
A példánk másik szereplője az Iszlám
Állam. Minden cselekedete logikus, pontosan illeszkedik az általa
kitűzött cél elérésének tervéhez. A legnagyobb gonosz (USA) ellenében
egy teljesen hasonló gonoszságot állít szembe, ideológiailag és
szellemileg pontosan olyan kegyetlen, embertelen, módszereiben
úgyszintén. Létrejöttétől függetlenül ellenségének tekinti az egész
nyugati civilizációt, vallásostul, kultúrájával és értékrendjével
egyetemben. Számára teljesen jogosan, tapasztalati alapon. Viszont nem
az egyensúlyi helyzet helyreállítása a célja, hanem a sötétség
kiterjesztése arra a térségre, melyet uralni akar, – így a mérleg
nyelvét nemcsak térségi, hanem világviszonylatban is a negatív irányba
tovább tolja. Ezért a sötétség titkos erőinek támogatását élvezi, és
mindenki, aki harcol ellene, a világ egyensúlyi helyzetének
javításáért is harcol.
Ez a két harcoló emberi közösség – Újoroszország és az Iszlám Állam- közötti óriási különbözőség.
Nyilvánvaló, hogy nem minden háború
ilyen természetű, és az is nyilvánvaló, hogy az egyes embernek is – ha
ember akar maradni – meg kell vívnia a saját harcát azért, hogy
legalább lélekben valamiféle egyensúlyi helyzetbe kerülhessen. Ezt
közösségi szinten tudja a legjobban megvalósítani. A szociális
igazságtalanságok, a kizsákmányolás, az elnyomás, és minden embertelen
megnyilvánulás ellen valamilyen módon fel kell lépnie. Mindig úgy,
ahogy lehet. El lehet nyomni ezt a belső egyensúlyra törekvő
természetes vágyat, de súlyos árat kell fizetni érte. A közöny, a
szenvedélyek, a hataloméhség, a vagyonosodási vágy, – mind a belső
egyensúly hiányára utal. A mai politikai állapotok ezt tükrözik,
ezért az érett értelmű, erős erkölcsű egész ember -az egyensúlyi
helyzetét megteremteni képes ember, – nem a politikai pártoktól várja a
helyzet javulását, hanem a szabadon választott közösségétől, mely akár
sorsközösség, akár elvközösség, – az egyensúlyi helyzet
helyreállítását kell szolgálnia.
Ez az első lépés azon az úton,
mely létrehozza azt az erőt, amivel már el lehet kezdeni a harcot. Aki
közösséget keres, annak nem a kinyilvánított célokat kell figyelembe
vennie, hanem a közösség lelkiségét, szellemi magalapozottságát. Nem a
közösség vezetőjének kijelentéseit, minősítéseit, hanem a belőle
kisugárzó jó irányú, természetes erőt (karizmát). Ha mindez adott, akkor
az egyén “hazatalált”, képessé válik nemcsak a saját életének új
értelmet adni, hanem a nagy cél – a közösségi egyensúlyállapot
megteremtésében – aktív szerepet vállalni. Harcolni!
Bojtár András