A atlantista
arcátlanság miatt - a salát jelentős veszteségeiktől sem riadnak
vissza, csakhogy térdre kényszerítsék Putyin Oroszországát és közvetve
az egész, feltörekvő gazdaságáról híres Ázsiai Régiót - a napokban
kialakult orosz tőzsdei zuhanás és a rubel drasztikus szándékos
leértékelése megmozgatta a piac emlékezetét, és sokan azt kérdezik, vajon ez most az 1998-as orosz válság megismétlődése?
A pánikszerű rubel eladók egy részét kifejezetten az akkori emlékek
motiválják most. Az összehasonlításnak természetesen van alapja, hisz
akkor is, és most is kifejezetten az orosz piacon uralkodott el a
mesterséges pánik, más piacokra vagy instrumentumokra csak átgyűrűzött a
hatás. Akkor is az olajáresés volt a közvetlen kiváltó ok. Ezzel azonban a hasonlóságok nagyjából ki is merültek.
1998-ban Oroszország teljesen más jellegű volt, mint most. A
Szovjetunió bukását követően egyik napról a másikra a legvadabb
kapitalizmus kezdett tombolni. A privatizáció ellenőrizetlenül zajlott,
az ország legfőbb értékeit jelentő olaj-, és gázipari cégeket
oligarchák szerezték meg mesés vagyonokra szert téve, országukat pedig
kifosztva. Oroszország politikailag is ingatag volt: a korábbi
szuperhatalom most egy gyenge vezető, az élvhajhász, zsidófüttyre
táncoló Jelcin kezei alatt, mindenkinek kiszolgáltatva vergődött. A
volt szovjet ipar nagy része megszűnt, az ország legfőbb
jövedelemforrása a nyersanyagok, mindenekelőtt az olaj és a gáz exportja
lett. 1998-ban az addig 15-20 dollár körül mozgó olajár hirtelen
leesett 8 dollárig. A kiszolgáltatott ország exportbevételei leestek,
devizatartalékai elapadtak, kötelezettségeit nem tudta teljesíteni,
fizetésképtelenné vált. Aki orosz államkötvényeket birtokolt, bajba
jutott: ott volt a váratlan, óriási bukó. Hirtelen máshonnan kellett
likviditást teremteni, így az alapok gondolkodás nélkül adtak mindenféle
értékpapírt, és ezzel a világ tőzsdéit is zuhanórepülésbe küldték.
Ráadásul egy nagy alap, az LTCM összeomlott, annak csődje ugyancsak
mértéktelen likvidálásokat vont maga után. Így a piacok végül
összeroppantak, világméretű krach lett a vége. Ezért is emlékszünk rá
olyan élénken még 16 év után is.
Most a szituáció teljesen más:
Oroszország nem hasonlítható össze
jelcini formájával. Az ezredforduló óta Putyin irányítja az országot
erős kézzel. A megalázott ex-birodalmat időközben újra nagyhatalommá
fejlesztette, olyannyira, hogy már az elveszett oroszlakta területeket
is megpróbálja összegyűjtögetni, kiváltva a világ éktelen haragját.
Persze mindezt az időközben egekbe szökő olajár tette lehetővé. Az
ország éveken át vidáman költekezhetett, és népe életszínvonalát
is olyan magasra emelte, amiről sem a cári időkben, sem a szovjet
érában soha nem álmodhattak. Mindemellett Putyin tudta, hogy a magas
olajár nem tart örökké. Ezért az olajból származó jövedelmet nem
költötte el teljes egészében, hanem izmos valutatartalékot épített fel
belőle. Ez idén év elejére 500 milliárd dollárra hízott. Az év
során a rubel védelmében ugyan elégettek nagyjából 80 milliárdot, de
ha a továbbiakban ésszerűen kezelik a megmaradó 420-at, akkor Oroszországot nem lehet belátható időn belül két vállra fektetni, fizetésképtelensége kizárható.
Van még egy nagy eltérés: az elmúlt években jóval kevésbé voltak
népszerűek az orosz részvények, mint a 98-as válság előtt. Akkor a nagy
feltörekvő piac korlátlan lehetőségét látták benne, és méretes lufit
fújtak tőzsdéjén. Most viszont egyáltalán nincs ilyen: az utolsó nagy
nekilendülés még a 2008-as pénzügyi válság előtt volt, azóta nem kapták
fel az orosz piacot. A kiváltó okok között is van egy, ami akkor fel
sem merülhetett, és ez épp az ország nagyhatalommá válásával függ
össze. Az idei év eleji események, melynek során Oroszország
bekebelezte a Krímet, ill. aktívan részt vett más ukrajnai oroszlakta
területek elcsatolásában, komoly ellenállást és gazdasági szankciókat
váltottak ki a Nyugat részéről. Putyin ezt nem hagyja annyiban: a
szankciókat ellen-szankciókkal kontrázta és kontrázhatja ajövőben is,
ami az ott tevékenykedő nyugati cégeket érintheti kellemetlenül.
Mi motiválja Putyint?
Meg kell próbálni megérteni, mi
motiválja Putyint, miért tartja fenn ezt a feszült helyzetet, ami
gazdaságilag ekkora kárt okoz. A Szovjetunió felbomlása nem egy
természetes folyamat volt, hanem a hataloméhes és a már említett zsidó
oligarchák mocskos mancsai addig értek, hogy részeges bábjuk, Jelcin
1991 végén egyszerűen feloszlatta. Mégpedig anélkül, hogy a még
Sztálin által meghúzott, ill. részben az egykori cári birodalom
kormányzóságaiból megmaradt belső határokat megpróbálták volna
ésszerűen módosítani, mielőtt a különválás lezajlik. Ezt szeretné most
Putyin orvosolni. A maga módján érthető, hisz országa nagyhatalomként,
háborúvesztés nélkül szenvedett el egy kvázi „Trianont”.
Várhegyi Kálmán összeállítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése