Nyílt levél Vlagyimír Putyin, Oroszország elnökéhez
Tisztelt Elnök Úr!
Egészen biztos, hogy ez a levél nem jut el Önhöz. Ezért megkértem valakit, hogy az ebben szereplő gondolatot továbbítsa azoknak, akik azt egyetértés esetén meg tudnák valósítani és ennek során nyilván kikérnék véleményét. Ez pedig az, hogy az RT, korábban Russia Today (az angol, spanyol és arab nyelven sugárzó globális orosz műholdas- és kábeltévé) indítsa el magyar nyelvű adását is. Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik az előbbi említett nyelveken elérhető nézők számához képest, de Magyarországnak különleges súlya van, amit mutat az is, hogy a nemzetközi sajtó mekkora figyelmet szentel a nem egészen 10 milliós országunknak. Talán nem véletlen, hogy a Euronews nem sugároz műsort a 23 milliós Romániának, de magyar adása van, amely kevésbé különbözik a magyarországi balliberális tévéadók által követetett műsorfilozófiától és -politikától, mint egymástól az orosz és a finn vodka. /Az előbbi jobb./
Amikor 1984-től 1990 elejéig a Szabad Európa Rádió /Szabadság Rádió müncheni központjában dolgoztam, az amerikai kongresszus felügyelete alatt dolgozó adó minden alkalmazottja egy olyan bejáraton ment be a belső folyosókra, amely fölött az ENSZ emberjogi kartája 19-ik cikkelyének szövege volt olvasható.
E szerint mindenkinek jogában áll "a határoktól függetlenül bármilyen médiumon át információt keresni, kapni és tovább adni".
E 19-ik cikkelyt ma a "demokratikus" Európa súlyosan megsérti, miközben ezt az Európai Unió sohasem kifogásolja. Beleértve az Európai Parlament választott gyáva képviselőit, akiknek ez kutya kötelességük lenne.
Néhány példa: Európában (és nem egy latin-amerikai országban) nem fogható a libanoni al-Manar televízió, mint ahogyan az iráni Press TV kitűnő, tárgyilagos, műholdon át sugárzott angol nyelvű adása sem. (Aki ezekre kíváncsi, természetesen interneten láthatja őket: ezt az elérést még nem tiltották be.)
A brutális elhallgattatás ellen eddig nem hallottuk a "független", nem kormányzati szervezetek tiltakozását sem. Kivétel tudomásom szerint csak a világ legnagyobb újságíró szervezete, a Nemzetközi Újságíró Szövetség volt. A szovjet időkben a SZER/SZR adásait még csak zavarták, de nem szüntették meg. A mai nyugati "demokráciák" már nem annyira kényesek.
A szabad szótól rettegnek. Ezt nem egyszer személyesen is megtapasztaltam. 2002-ben, a balliberálisok győzelme után a kormány egy maffiózóval összefogva tiltott le egy nagy nézettségnek örvendő tévéműsort, a Sajtóklubot. Tagjait fizikai likvidálással fenyegették, a balliberális média tagjai örvendezése közepette. A nyugati vagy magyarországi "jogvédők" hallgattak.
Amikor pedig az év szeptemberében az ausztriai Besztercebánya kőfejtőjének parkolójában kívántunk rendkívüli "Sajtóklub"-ot tartani, azt osztrák oldalról tiltották le, miközben az oda igyekvő, és a betiltásról nem tudó több ezer magyart a budapesti kormány kérésére keleti csürheként terelték vissza az osztrák határőrök. A jobboldali kormányok idején még a mézesbödön fenekén is antiszemita foltokat vizionáló, a sajtószabadságért ilyenkor a vonaglásig aggódó Paul Lendvai nevű ausztriai újságíró a Népszabadságon át nyugtatgatta a budapesti szocialista-szabaddemokrata kormányt és népét, hogy az osztrák kormány meghiúsítaná azt a tervünket, hogy egy szabad rádióadót működtessünk osztrák földről az FM frekvencián.
Egy magyarul szóló RT-nek földrengésszerű hatása lenne. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnököt a napokban Önhöz hasonlító Clinton elnök (Orbánt "putyinozni", mint nyilván tudja, negatívum és egyfajta kötelező kűr a nyugati sajtóban) volt tanácsadója, Charles Gati Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövettel és az EBESZ volt szabaddemokrata sajtócézárával, Haraszti Miklóssal 2012 februárjában a Washington Postban írt közös kiáltványukban sürgették a Prágában működő Szabad Európa Rádió magyar adásának újra indítását. Azaz amerikai állami propagandát akartak sugározni. Mely ötletük csupán azért nem valósult meg, mert elfelejtették, manapság senki nem hallgat rövidhullámú adókat. Ha viszont megvalósult volna más formában, igen gyér hallgatottsága lett volna, mert ugyanazt ismételgette volna, mint a megszámlálhatatlan magyarországi liberális médium.
Annál inkább néznék az RT remekbeszabott műsorait úgy, hogy abban a magyar nyelven sugárzott angol törzsanyag mellett eredeti, magyar anyagokat is adnának. Ma az RT - az Egyesült Államokban a BBC után második legnézettebb nem amerikai tévéállomás -főként tárgyilagossága és egy friss nézőpont megjelenítése miatt messze jobb az előbb említett angol kormányzati adónál, amely ugyanarra a kaptafára jár, mint a világ tucatnyi globális nyugati tévécsatornája.
Finanszírozni egy ilyen adót Önöknek semmiség lenne, főként úgy, hogy még egy picit megemelnék a földgáz árát azon országoknak, amelyek a leghangosabban kiabálnak országa elleni szankciókért.
Tisztelettel,
Lovas István
Kapcsolódó:
Miért hallgatunk az igazunkat erősítő külföldi hírekről?
Tisztelt Elnök Úr!
Egészen biztos, hogy ez a levél nem jut el Önhöz. Ezért megkértem valakit, hogy az ebben szereplő gondolatot továbbítsa azoknak, akik azt egyetértés esetén meg tudnák valósítani és ennek során nyilván kikérnék véleményét. Ez pedig az, hogy az RT, korábban Russia Today (az angol, spanyol és arab nyelven sugárzó globális orosz műholdas- és kábeltévé) indítsa el magyar nyelvű adását is. Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik az előbbi említett nyelveken elérhető nézők számához képest, de Magyarországnak különleges súlya van, amit mutat az is, hogy a nemzetközi sajtó mekkora figyelmet szentel a nem egészen 10 milliós országunknak. Talán nem véletlen, hogy a Euronews nem sugároz műsort a 23 milliós Romániának, de magyar adása van, amely kevésbé különbözik a magyarországi balliberális tévéadók által követetett műsorfilozófiától és -politikától, mint egymástól az orosz és a finn vodka. /Az előbbi jobb./
Amikor 1984-től 1990 elejéig a Szabad Európa Rádió /Szabadság Rádió müncheni központjában dolgoztam, az amerikai kongresszus felügyelete alatt dolgozó adó minden alkalmazottja egy olyan bejáraton ment be a belső folyosókra, amely fölött az ENSZ emberjogi kartája 19-ik cikkelyének szövege volt olvasható.
E szerint mindenkinek jogában áll "a határoktól függetlenül bármilyen médiumon át információt keresni, kapni és tovább adni".
E 19-ik cikkelyt ma a "demokratikus" Európa súlyosan megsérti, miközben ezt az Európai Unió sohasem kifogásolja. Beleértve az Európai Parlament választott gyáva képviselőit, akiknek ez kutya kötelességük lenne.
Néhány példa: Európában (és nem egy latin-amerikai országban) nem fogható a libanoni al-Manar televízió, mint ahogyan az iráni Press TV kitűnő, tárgyilagos, műholdon át sugárzott angol nyelvű adása sem. (Aki ezekre kíváncsi, természetesen interneten láthatja őket: ezt az elérést még nem tiltották be.)
A brutális elhallgattatás ellen eddig nem hallottuk a "független", nem kormányzati szervezetek tiltakozását sem. Kivétel tudomásom szerint csak a világ legnagyobb újságíró szervezete, a Nemzetközi Újságíró Szövetség volt. A szovjet időkben a SZER/SZR adásait még csak zavarták, de nem szüntették meg. A mai nyugati "demokráciák" már nem annyira kényesek.
A szabad szótól rettegnek. Ezt nem egyszer személyesen is megtapasztaltam. 2002-ben, a balliberálisok győzelme után a kormány egy maffiózóval összefogva tiltott le egy nagy nézettségnek örvendő tévéműsort, a Sajtóklubot. Tagjait fizikai likvidálással fenyegették, a balliberális média tagjai örvendezése közepette. A nyugati vagy magyarországi "jogvédők" hallgattak.
Amikor pedig az év szeptemberében az ausztriai Besztercebánya kőfejtőjének parkolójában kívántunk rendkívüli "Sajtóklub"-ot tartani, azt osztrák oldalról tiltották le, miközben az oda igyekvő, és a betiltásról nem tudó több ezer magyart a budapesti kormány kérésére keleti csürheként terelték vissza az osztrák határőrök. A jobboldali kormányok idején még a mézesbödön fenekén is antiszemita foltokat vizionáló, a sajtószabadságért ilyenkor a vonaglásig aggódó Paul Lendvai nevű ausztriai újságíró a Népszabadságon át nyugtatgatta a budapesti szocialista-szabaddemokrata kormányt és népét, hogy az osztrák kormány meghiúsítaná azt a tervünket, hogy egy szabad rádióadót működtessünk osztrák földről az FM frekvencián.
Egy magyarul szóló RT-nek földrengésszerű hatása lenne. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnököt a napokban Önhöz hasonlító Clinton elnök (Orbánt "putyinozni", mint nyilván tudja, negatívum és egyfajta kötelező kűr a nyugati sajtóban) volt tanácsadója, Charles Gati Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövettel és az EBESZ volt szabaddemokrata sajtócézárával, Haraszti Miklóssal 2012 februárjában a Washington Postban írt közös kiáltványukban sürgették a Prágában működő Szabad Európa Rádió magyar adásának újra indítását. Azaz amerikai állami propagandát akartak sugározni. Mely ötletük csupán azért nem valósult meg, mert elfelejtették, manapság senki nem hallgat rövidhullámú adókat. Ha viszont megvalósult volna más formában, igen gyér hallgatottsága lett volna, mert ugyanazt ismételgette volna, mint a megszámlálhatatlan magyarországi liberális médium.
Annál inkább néznék az RT remekbeszabott műsorait úgy, hogy abban a magyar nyelven sugárzott angol törzsanyag mellett eredeti, magyar anyagokat is adnának. Ma az RT - az Egyesült Államokban a BBC után második legnézettebb nem amerikai tévéállomás -főként tárgyilagossága és egy friss nézőpont megjelenítése miatt messze jobb az előbb említett angol kormányzati adónál, amely ugyanarra a kaptafára jár, mint a világ tucatnyi globális nyugati tévécsatornája.
Finanszírozni egy ilyen adót Önöknek semmiség lenne, főként úgy, hogy még egy picit megemelnék a földgáz árát azon országoknak, amelyek a leghangosabban kiabálnak országa elleni szankciókért.
Tisztelettel,
Lovas István
Kapcsolódó:
Miért hallgatunk az igazunkat erősítő külföldi hírekről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése