"2008
EU/IMF megállapodás megköttetik két hét alatt. (A megállapodás
elolvasását mindenkinek figyelmébe ajánlom, hiszen abban rólunk van szó)
20milliárd eurót kap az Állam, melyet nem arra fordít,
amire kapta, hanem befekteti a Magyar Nemzeti Bankban, ami re-
finanszírozza az összes hazánkban tevékenykedő kereskedelmi bankot.
Ezzel a lépésével ellenérdekelté válik a magyar lakossággal szemben. (A
forint erősödése veszteséget, míg a forint gyengülése nyereséget
termel.)Ez az állapot a mai napig fenntartott, szakzsargon szerint
„Eladta a hátát idegen devizában”2008-ban a
lakosság azért nem észleli a bajt, mert arra nagyon ügyeltek, hogy ne
egyszerre dőljenek be a hitelek, ezért egy ügynevezett türelmi, vagy
biztosítási konstrukciókkal egybekötve csomagolták be a befektetési
szerződéseket és kölcsönszerződésként adták a lakosságnak."
Grell Antal
B.É.CS.
B.É.CS.
A DEVIZA ALAPÚ CSALÁS, AHOGY AZT MÉG SOKAN NEM ISMERIK:
A devizahiteles játszma a végéhez közeledik, és ideje megtudni mindannyiunknak, hogy mi történt valójában.
Amikor a bankok szintetikus devizán keresztül folyósították a devizahitelt, akkor tulajdonképpen nyitott devizapozíciót hoztak létre, amit folyamatosan görgetettek maguk előtt, az újabb és újabb határidős ügyletekkel.
De ezek mögött az un. derivatívák mögött nem volt valós deviza.
A konstrukciót a Világbank fejlesztette ki a 80-as években, elterjedése folyamatos volt, hazánkba való érkezésének a devizaliberalizáció ágyazott meg
Mivel a kifosztás módszerét addigra művészi tökélyre fejlesztették, a klisék bejáratottak voltak, nem volt nehéz dolguk a magyar lakosság tudatos megtévesztésében.
A hozzá nem értő, nemzetközi pénzügyekben és banki spekulációban járatlan lakosságot a Ft-hitelnél kedvezőbb kamatozású deviza-alapú hitel ígérvényével tőrbe csalták, becserkészték.
Majd a derivatívák görgetésén keresztüli spekulációkkal mesterséges keresletet előidézve, a valóságban nem létező devizák után realizálták az árfolyam-különbözetet, iszonyatos mértékű extraprofitként, a CHF-ben, és más devizákban nyilvántartott hitelek után.
Ezzel gyakorlatilag mesterséges úton leértékelték a forintot nem csak a CHF-hez, hanem az összes devizához képest.
Tehát nem a svájci frank árfolyama szökött az egekbe, hanem a Ft-árfolyama zuhant drámai mértékben, a bankközi kereskedelemben lejátszódott folyamatok következtében.
A valós deviza nélkül a nyitott deviza-pozíció sohasem záródott volna.
Az IMF-hitel felvétele azért vált szükségessé 2008-ban, mivel a válságot követő időszakban a swapolás egyre nehezebbé vált, mert a források "kiszáradtak", a görgetés megszakadt.
Bankpánik keletkezett, "A múlt csütörtök egy fekete csütörtök volt" mondta Király Júlia 2008. október 15-én, utalva a nagy gazdasági válság kirobbanására, ami 1929.október 24-én szintén egy csütörtöki napra esett, és fekete csütörtökként vonult be a történelembe.
Valódi megoldást akkor is az MNB jelentette oly módon, hogy a bankok segítségére sietett, és 5 MRD-os swap-tendert írt ki. Ezt a bankok teljesen lejegyezték, és ezzel valamelyest kezelhetővé vált a probléma.
A nyitott devizapozíciót kivezetni valós deviza hiányában nem lehet.
De nem is ezért hozták létre ezt a spekulációs terméket, hogy a nyitott pozíciót valaha is zárják, akkor nem lett volna ilyen hatalmas üzlet.
A bankok a devizahitelesek sorozatos bedőlésére utaztak, hogy így szűnjön meg a nyitott pozíció azáltal, hogy ezeket a kétes ill. behajthatatlan követeléseket ki tudják vezetni a mérlegükből, megszüntetve ezáltal a határidős ügylet mérlegen kívüli deviza termin lábát.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy a bankok a bedőlésre utaztak, hogy a devizahitelezés csúcs-időszakában már létrehozták saját faktorcégeiket.
De hogy a sorozatos bedőlés ne tűnjön föl senkinek, ezért az adósság-dominóeffektus késleltetésére különböző "adósmentő akciókat" dobtak be, mint pl. a kilakoltatási kvóta, árfolyamgát intézménye, amivel adagolhatták a mérgező terméket.
Nyilván számított a bankrendszer arra, hogy ez egyszer kiderül, hogy csaltak, és azt is tudták előre nemzetközi tapasztalatokból, hogy az állam megmenti őket.
Már csak azért is, mert bűnrészesség terhelte mind a szakmai és politikai elitet, mind az MNB-t ennek a fenntartásában, finanszírozásában, majd a haszon lefölözésében is, és főleg abban, hogy eladta a devizahiteleseket a karvalytőkének úgy, hogy előre tisztában voltak azzal, hogy több százezer család válik az uzsora áldozatául.
De az állam érdekelt volt az üzletben is, a magyar állampapírok a tranzakció részei voltak, sőt a jegybanki tartalék a devizahitelesek révén jött létre.
Most ahelyett, hogy az MNB devizahitelesek adósrabszolgaságának árán képződött devizatartalékot a probléma valódi megoldásra fordítanák, a teljes összeget bankmentésre fogják felhasználni.
Nyilvánvaló tény, hogy az elszámolási törvény tervezete szerint az adóst megillető jóváírandó tételeket a bankoknak a rendkívüli ráfordítások között, eredmény terhére kell elszámolni, és annak összege ismert, 1.000 MRD HUF körüli érték.
Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy mihez kell akkor a 11-12 MRD HUF jegybanki tartalék?
Hát ahhoz, hogy a banki mérlegekből kikerüljön a derivatíva, és megszüntessék a nyitott pozíció nagy részét.
Az MNB adja azt a devizát valóságosan, ami soha nem volt valójában a bank birtokában a devizahitelezés pillanatában, azt a "devizát", amit a határidős ügyleteik révén a bankok mérlegen kívüli tételként úgy szerepeltetnek, mint a határidős ügylet termin lába.
Tisztelettel: Nagy Éva
A devizahiteles játszma a végéhez közeledik, és ideje megtudni mindannyiunknak, hogy mi történt valójában.
Amikor a bankok szintetikus devizán keresztül folyósították a devizahitelt, akkor tulajdonképpen nyitott devizapozíciót hoztak létre, amit folyamatosan görgetettek maguk előtt, az újabb és újabb határidős ügyletekkel.
De ezek mögött az un. derivatívák mögött nem volt valós deviza.
A konstrukciót a Világbank fejlesztette ki a 80-as években, elterjedése folyamatos volt, hazánkba való érkezésének a devizaliberalizáció ágyazott meg
Mivel a kifosztás módszerét addigra művészi tökélyre fejlesztették, a klisék bejáratottak voltak, nem volt nehéz dolguk a magyar lakosság tudatos megtévesztésében.
A hozzá nem értő, nemzetközi pénzügyekben és banki spekulációban járatlan lakosságot a Ft-hitelnél kedvezőbb kamatozású deviza-alapú hitel ígérvényével tőrbe csalták, becserkészték.
Majd a derivatívák görgetésén keresztüli spekulációkkal mesterséges keresletet előidézve, a valóságban nem létező devizák után realizálták az árfolyam-különbözetet, iszonyatos mértékű extraprofitként, a CHF-ben, és más devizákban nyilvántartott hitelek után.
Ezzel gyakorlatilag mesterséges úton leértékelték a forintot nem csak a CHF-hez, hanem az összes devizához képest.
Tehát nem a svájci frank árfolyama szökött az egekbe, hanem a Ft-árfolyama zuhant drámai mértékben, a bankközi kereskedelemben lejátszódott folyamatok következtében.
A valós deviza nélkül a nyitott deviza-pozíció sohasem záródott volna.
Az IMF-hitel felvétele azért vált szükségessé 2008-ban, mivel a válságot követő időszakban a swapolás egyre nehezebbé vált, mert a források "kiszáradtak", a görgetés megszakadt.
Bankpánik keletkezett, "A múlt csütörtök egy fekete csütörtök volt" mondta Király Júlia 2008. október 15-én, utalva a nagy gazdasági válság kirobbanására, ami 1929.október 24-én szintén egy csütörtöki napra esett, és fekete csütörtökként vonult be a történelembe.
Valódi megoldást akkor is az MNB jelentette oly módon, hogy a bankok segítségére sietett, és 5 MRD-os swap-tendert írt ki. Ezt a bankok teljesen lejegyezték, és ezzel valamelyest kezelhetővé vált a probléma.
A nyitott devizapozíciót kivezetni valós deviza hiányában nem lehet.
De nem is ezért hozták létre ezt a spekulációs terméket, hogy a nyitott pozíciót valaha is zárják, akkor nem lett volna ilyen hatalmas üzlet.
A bankok a devizahitelesek sorozatos bedőlésére utaztak, hogy így szűnjön meg a nyitott pozíció azáltal, hogy ezeket a kétes ill. behajthatatlan követeléseket ki tudják vezetni a mérlegükből, megszüntetve ezáltal a határidős ügylet mérlegen kívüli deviza termin lábát.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy a bankok a bedőlésre utaztak, hogy a devizahitelezés csúcs-időszakában már létrehozták saját faktorcégeiket.
De hogy a sorozatos bedőlés ne tűnjön föl senkinek, ezért az adósság-dominóeffektus késleltetésére különböző "adósmentő akciókat" dobtak be, mint pl. a kilakoltatási kvóta, árfolyamgát intézménye, amivel adagolhatták a mérgező terméket.
Nyilván számított a bankrendszer arra, hogy ez egyszer kiderül, hogy csaltak, és azt is tudták előre nemzetközi tapasztalatokból, hogy az állam megmenti őket.
Már csak azért is, mert bűnrészesség terhelte mind a szakmai és politikai elitet, mind az MNB-t ennek a fenntartásában, finanszírozásában, majd a haszon lefölözésében is, és főleg abban, hogy eladta a devizahiteleseket a karvalytőkének úgy, hogy előre tisztában voltak azzal, hogy több százezer család válik az uzsora áldozatául.
De az állam érdekelt volt az üzletben is, a magyar állampapírok a tranzakció részei voltak, sőt a jegybanki tartalék a devizahitelesek révén jött létre.
Most ahelyett, hogy az MNB devizahitelesek adósrabszolgaságának árán képződött devizatartalékot a probléma valódi megoldásra fordítanák, a teljes összeget bankmentésre fogják felhasználni.
Nyilvánvaló tény, hogy az elszámolási törvény tervezete szerint az adóst megillető jóváírandó tételeket a bankoknak a rendkívüli ráfordítások között, eredmény terhére kell elszámolni, és annak összege ismert, 1.000 MRD HUF körüli érték.
Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy mihez kell akkor a 11-12 MRD HUF jegybanki tartalék?
Hát ahhoz, hogy a banki mérlegekből kikerüljön a derivatíva, és megszüntessék a nyitott pozíció nagy részét.
Az MNB adja azt a devizát valóságosan, ami soha nem volt valójában a bank birtokában a devizahitelezés pillanatában, azt a "devizát", amit a határidős ügyleteik révén a bankok mérlegen kívüli tételként úgy szerepeltetnek, mint a határidős ügylet termin lába.
Tisztelettel: Nagy Éva
Friday, September 19, 2014
A
Brookings Institute nemrég összeállította azon milliárdosok listáját,
akik a legnagyobb befolyással bírnak az amerikai politikában. A
válogatáskor olyan szempontokat vettek figyelembe, mint a kampányok
anyagi támogatása, a nonprofit szervezeteken keresztüli aktivitás és
adományozás, a közhivatalnoki szerep betöltése, befolyás a médiában,
politikai gondolatok kidolgozása, illetve meghatározó kulisszák mögötti
szerep.
Alice Walton
A világ egyik legnagyobb vállalatának
számító Wal-Mart örökösnője régi támogatója Hillary Clinton „Ready for
Hillary” elnevezésű úgynevezett „super PAC”-jének. Ezek a bizottságok
az USA-ban az általános kampányfinanszírozási szabályoktól függetlenül
lényegében korlátlanul költhetnek az általuk fontosnak tartott
politikai tevékenységek támogatására és hirdetésére.
Waltonnak egyébként van is miből
adományoznia, mivel a Bloomberg Billionaires Index szerint 2014
februárjában 33,9 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezett, amellyel ő a
tizenharmadik leggazdagabb ember világon, és három leggazdagabb nő
egyike a Földön.
Donald Trump
A legismertebb üzletemberek közé tartozó
Trump, a New York-i Trump Organization elnöke és a Trump Entertainment
Resorts alapítója, sokkal inkább a médián keresztül fejti ki politikai
véleményét.
Trump rendszeresen nyilatkozik politikai
kérdésekről, és számos alkalommal támadta már az Obama adminisztráció
döntéseit, amellyel igen sok konzervatív követőt szerzett magának az
elmúlt időben.
Az ingatlan- és médiaguru emellett
komolyan fontolgatta, hogy elindul a 2012-es amerikai elnökválasztáson,
azonban 2011-ben bejelentette, hogy inkább marad az üzletemberi
szerepnél.
Marc Andreessen
A híres üzletember komolyan támogatta
Mitt Romney kampányát a 2012-es választások alatt. Andreessen politikai
érdeklődési körének középpontjában elsősorban az újságírás jövője áll,
azon belül is a gyors átmenet a tradicionális médiából a digitális
irányába.
Andreessen nevéhez kötődik a Mosaic
létrehozása, amely a világ első széles körben használt internetes
böngészője volt. A Szilícium-völgy egyik meghatározó személyisége
egyebek mellett Netscape Communications Corporation társalapítója, majd
később létrehozta az Opsware szoftvercéget, melyet aztán
Hewlett-Packard vett meg.
Peter G. Peterson
A 88 éves Peterson nagy ellensége az
amerikai államadósságnak, és alapítványán (The Peter G. Peterson
Foundation) keresztül olyan szervezetek támogat, mint a Fix the Debt
vagy a Committee for a Responsible Federal Budget.
A konzervatív beállítottságú Peterson
jelentős múlttal rendelkezik az amerikai politikában és üzleti életben.
Nixon elnök kormányzása alatt, 1972 és 1973 között az Amerikai
Kereskedelmi Minisztérium élén állt, majd a Külügyi Kapcsolatok
Tanácsának (Council on Foreign Relations) elnöke volt 1985 és 2007
között.
Peterson üzleti múltja is igen impozáns.
Minisztersége előtt a Bell & Howell elnök-vezérigazgatója volt
1963 és 1971 között, majd 1973-tól 1984-ig a Lehman Brothers
vezérigazgatói székét foglalta el. Ezután pedig még 1985-ben
megalapította a Blackstone Group magántőke-befektetési társaságot.
Mark Zuckerberg
A legendás Facebook vezér szintén
tevőleges szerepet vállal az amerikai közügyek támogatásában.
Zuckerberg együtt dolgozik a FWD.us szervezettel a bevándorlási
reformtervezeten, de emellett 100 millió dollárral támogatta az
oktatási reformprogramot Newarkban, New Jersey államban, és alapítója
egy Education nevű startup alapítványnak is.
A világ legnagyobb közösségi oldalának
feje kiemelt figyelmet szentel az oktatási programoknak. Tavaly
februárban például házigazdája volt a Chris Christie New Jersey-i
republikánus kormányzó adománygyűjtő rendezvényének, mivel Zuckerberg
támogatta Christie oktatási programját.
Paul Singer
Singer konzervatív republikánusként
ismert támogatója az azonos neműek házasságának, és American Unity
elnevezésű politikai akcióbizottságán (PAC) 2 millió dollárral járult
hozzá azon republikánus jelöltek támogatásához, akik szintén az azonos
neműek házasságának pártján állnak.
Singer emellett az Elliott Management
Corporation hedge fund vezérigazgatója, és híres az alapítványán (Paul
E. Singer Foundation) keresztüli adományozásáról is. A Forbes magazin
2014-ben úgy becsülte, hogy Singer nettó vagyona eléri az 1,9 milliárd
dollárt.
Pierre and Pamela Omidyar
Az Omidyar házaspár amellett, hogy
kritizálta az amerikai hatóságok megfigyelési és lehallgatási
gyakorlatait, alapítványukon keresztül támogatják a kormányzati
transzparenciát, a tulajdonjogokat, illetve a gazdasági fejlődést.
A francia-iráni-amerikai Pierre Omidyar
az eBay alapítója és elnöke, aki 31 évesen gazdagodott meg, amikor a
vállalata tőzsdére ment 1998-ban. Feleségével, Pamelával jól ismert
adakozók, és a 2004-ben létrehozott Omidyar Network nevű alapítványukon
keresztül komoly szerepet játszanak az amerikai nonprofit szféra,
illetve a közügyek támogatásában. A Forbes magazin 2014-es becslése
szerint Pierre Omidyar 8 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezik.
Bill és Melinda Gates
A híres Microsoft vezér és felesége
közös alapítványukon (Bill & Melinda Gates Foundation) keresztül
rendkívüli befolyással bírnak az oktatási reformpolitikára. Emellett
100 ezer dollárral támogatták a washingtoni azonos neműek házasságáról
szóló népszavazást.
Bill Gates a Forbes magazin 2014-es
listája szerint a világ leggazdagabb embere, és körülbelül 80,9
milliárd dolláros nettó vagyonnal rendelkezik. A Microsoft
társalapítója és korábbi vezérigazgatója idén februárban vált meg a
vezetői székétől, hogy a továbbiakban technológiai tanácsadóként
segítse az új vezért, Satya Nadellát. A házaspár 2000-ben hozta létre a
Bill & Melinda Gates Foundation-t három családi alapítvány
egyesítésével, amely 2013-ban már a világ leggazdagabb közhasznú
alapítványának számított 34,6 milliárd dolláros eszközállománnyal.
Jeff and Mackenzie Bezos
Az Amazon alapítója és vezére Jeff Bezos
a feleségével együtt 2,5 millió dollárral támogatták az azonos neműek
házasságáról szóló washingtoni népszavazást.
Az online kereskedelem nagyágyúja
amellett, hogy a világ legnagyobb e-kiskereskedelmi vállalatát
irányítja, 2013-ban megvette a The Washington Postot is 250 millió
dollárért.
Bezos a Forbes magazin szerint 2014 nyarán 32,3 milliárd dolláros nettó vagyonnal rendelkezett.
Peter Thiel
A PayPal társalapítója és hedge fund
menedzser, Peter Thiel 2,6 millió dollárt adományozott 2012-ben a
republikánus Ron Paul kampányát támogató super PAC-nek. Nemrégiben
pedig nyíltan síkra szállt a minimálbér-emelés mellett.
Thiel, aki Max Levchinnel és Elon
Muskkal együtt alapította a PayPalt, jelenleg a vállalat
vezérigazgatója. Az online fizetési rendszert üzemeltető cég vezetője
emellett társalapítója a 2004-ben létrehozott Palantir szoftvergyártó
és szolgáltatónak, illetve az ő nevéhez fűződik a 2002-ben alapított
Clarium hedge fund is.
A Forbes szerint Thiel 2,2 milliárd dolláros nettó vagyonnal rendelkezik.
Warren Buffett
Az „omahai orákulumnak” is nevezett
világhírű befektető, Warren Buffett közismerten támogatja Barack
Obamát, és kiáll a gazdagokra kiszabott magasabb adóterhek mellett.
A Birkshire Hathaway vezérigazgatója a
20. század és napjaink egyik legnagyobb és leghíresebb üzletembere. A
2008-ban a világ leggazdagabb embereként számon tartott Buffett, a
2008-as kampánya óta támogatja Obamát, és abban az évben többször fel
is merült a neve mint lehetséges pénzügyminiszter jelölt. Külön
érdekesség, hogy Buffett Arnold Schwarzenegger 2003-as kaliforniai
kampányában pénzügyi tanácsadóként segítette a későbbi kormányzót.
Penny Pritzker
Az Amerikai Egyesült Államok 38.
kereskedelmi minisztere, Penny Pritzker politikai tisztsége mellett
chicagói milliárdos, családja révén a Hyatt szállodalánc tulajdonosa és
a PSP Capital ingatlanvállalat és a Pritzker Realty alapítója, illetve
az Artemis Real Estate Partners társalapítója.
Pritzkert a Forbes magazin 2011-ben az
Egyesült Államok 263. leggazdagabb személyének választotta több mint
1,85 milliárd dolláros nettó vagyonnal.
2009-ben szintén a Forbes beválasztotta Pritzkert a világ 100 legnagyobb hatalommal bíró nője közé.
Rupert Murdoch
Murdoch médiában gyakorolt befolyása
megkerülhetetlen, tekintve, hogy ő a tulajdonosa a Wall Street
Journalnek és a Fox News-nak egyaránt. Emellett együtt dolgozott
Michael Bloomberg, korábbi New York-i polgármesterrel a bevándorlási
reform kidolgozásán.
A News Corporation és a 21st Century Fox
vezére 2010-ben több millió dollárt adományozott konzervatív
szervezeteknek, és bár 2012-ben nyilvánosan kritizálta Mitt Romney,
republikánus elnökjelölt stábjának hozzáértését, határozottan támogatta
Romney-t. Murdoch emellett a libertariánus Cato Institute
igazgatótanácsában ül, illetve a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának a
tagja. A médiamogul nyilvánosan támogatja továbbá a különböző szerzői
jogvédelemmel kapcsolatos törvényeket.
Soros György
A legendás magyar származású üzletember
2012-ben 1 millió dollárral támogatta az Obama kampányt, és pénzügyi
társelnöke volt a Hillary Clintont támogató “Ready for Hillary” super
PAC-nek.
Amellett, hogy Soros 1992-ben azzal vált
világhírűvé, hogy hatalmas támadást intézett az angol font ellen, jól
ismert arról, hogy jelentős összegekkel és erőfeszítéssel támogatta a
demokratizálódást az egykori szovjet tagállamokban.
Híres alapítványain (Open Society
Foundations, Soros Foundations) keresztül, becslések szerint 2003-ig
összesen 4 milliárd dollárt osztott szét. Az Egyesült Államokban pedig
2010-ben 1 millió dolláros adománnyal támogatta azt a kaliforniai
tervezetet, amely a marihuána legalizálását javasolta.
Sheldon Adelson
Az amerikai kaszinó- és hotelmágnás
Adelson a Republikánus Párt egyik legnagyobb támogatója. Két évvel
ezelőtt rendkívüli, 93 millió dollárt adományozott annak érdekében,
hogy ne Barack Obama nyerje meg a választásokat. Bár az erőfeszítések
sikertelenek voltak, a milliárdos ígérete szerint a következő
választásokkor kétszer ennyit tervez majd adakozni.
A Las Vegas Sands elnök-vezérigazgatója a
Forbes 2014-es számításai szerint 36,4 milliárd dolláros vagyonnal
rendelkezik, amellyel a világ tízedik leggazdagabb embere.
Michael Bloomberg
A Bloomberg médiavállalat alapítója és
88 százalékos többségi tulajdonosa jól ismert név az amerikai
politikában. A milliárdos vállalkozó 2002 és 2013 között New York
polgármestere volt, a legfrissebb hírek szerint pedig hamarosan
visszatérhet a Bloomberg élére.
A Forbes szerint 34 milliárd dolláros
vagyonnal rendelkező Bloomberg 2001 előtt még demokrata volt, majd 2001
és 2007 között republikánus, majd 2007-től független. A milliárdos
Independence USA nevű „super PAC”-jén keresztül 50 millió dollárt
fordított a National Rifle Association of America (NRA) elnevezésű
szervezet ellen, melynek célja a fegyverviselési jog korlátozása elleni
küzdelem. Bloomberg emellett olyan nonprofit szervezeteket működtet,
mint Mayors Against Illegal Guns, Everytown for Gun Safety, and
Partnership for a New American Economy.
Az Egyesült Államok egyik legnagyobb
vállalatának, a Koch Industries-nak vezetői a Republikánus Párt
elkötelezett támogatói, és az amerikai politika legfontosabb
háttéremberei közé tartoznak. A Koch testvérek 30 millió dollárt
fordítottak eddig arra, hogy számos államban célzott hirdetéseken
keresztül támadják a sebezhető demokrata párti szenátorokat. A
várakozások szerint pedig ez az összeg 290 millió dollárra emelkedhet a
következő választásokig. Emellett a milliárdos testvérpár olyan
hirdetéseket is támogat, amelyek Obama elnök egészségügyi törvényét
kritizálják.
Charles Koch, aki nem mellékesen a Cato
Institute egyik alapítója, a Forbes szerint 41,6 milliárd dolláros
vagyonnal rendelkezik, míg testvérének 36 milliárd dollárja van.
Hírfigyelő Szolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése