A hidegháború lezárása óta mintha megfeledkeztünk volna a nukleáris
fenyegetettségről, pedig az atomfegyverek nagyon is léteznek.
A
nukleáris fegyverek azok az eszközök, melyek miatt már lassan hetven
éve vagyunk kénytelenek abban a tudatban élni, hogy az emberiség gond
nélkül, gyakorlatilag bármikor képes lenne megsemmisíteni önmagát, és jó
eséllyel az egész Földet is. Jórészt a nukleáris fegyvereknek
köszönhető ugyanakkor, hogy a második világháború óta nem zajlott le
globális fegyveres konfliktus. Mégis, szinte felfoghatatlan, képesek
vagyunk legyártani őket, különösen, ha megvizsgáljuk, hogy pontosan mire
is képesek.
Tudta például, hogy a valaha épített legnagyobb
atombomba az 50 megatonnás (50 millió tonna TNT robbanóerejének
megfelelő), szovjet gyártmányú Cár bomba, önmagában képes lett volna
letarolni a fél Dunántúlt? Pedig csak feleakkorára sikerült, mint
eredetileg tervezték.
Az első, kísérleti atombombát
hatvankilenc éve robbantották fel Új-Mexikóban. Két bő héttel később,
1945 augusztusában, a történelemben először és utoljára be is vetették a
legszörnyűbb ember által gyártott fegyvert két japán város Nagasaki és
Hirosima ellen. Négy évvel később 1949-ben már kész volt az első szovjet
bomba. Az ötvenes évek kétpólusúvá vált világában mindenki okkal
készült a harmadik világháborúra. Ilyen, ma már komikusnak tűnő
oktatófilmekkel nevelték például arra az amerikai ifjúságot arra, hogy
mit tegyenek, ha meghallják a szirénákat, és meglátják a villanást.
A nukleáris világégéshez talán 1962 őszén állt az emberiség. A kubai
rakétaválság bizonyította be véglegesen, hogy mennyire valóságos veszély
az atomháború, ami egészen biztosan az ismert civilizáció végét
jelentette volna. Ez után kezdődtek el az első egyeztetések a nukleáris
fegyverek korlátozásáról. A fegyverkezési verseny mindennek ellenére még
évtizedekig zajlott. Az első teszt, a Trinity és a mindennemű kísérleti
robbantást tiltó, 1996-os teljes körű atomcsend-egyezmény, CTBT között
eltelt fél évszázad alatt 2048 nukleáris robbantást hajtottak végre a
világon az atomhatalmak, vagyis az Egyesült Államok, a Szovjetunió,
Franciaország, Nagy Britannia, és Kína. Azóta csak néhányat, India,
Pakisztán, és Észak Korea.
Bár a hidegháborúval együtt a
közvetlen nukleáris fenyegetettség korszaka is lezárult, rengeteg
interkontinentális, és a középhatótávolságú, ballisztikus rakéta, pihen
itt-ott a föld gyomrában, a nukleáris robbanófejeikkel együtt. Mi lenne,
ha előkerülnének? Ha egy katasztrófafilm forgatókönyvének megfelelően
egy őrült, gonosz diktátor nukleáris arzenálhoz jutna? Mi lenne, ha az
ön otthonára támadnának atomfegyverrel? A rövid-, és hosszútávú
hatásokat a Nuke Map (IDE kattintva éri el) segítségével ellenőrizheti.
A Nuke Map alkalmazást a Google térképét és adatait alapként használva
Alex Wellerstein, nukleáris biztonsággal foglalkozó tudománytörténész
készítette. Az amerikai kutató oldalán a világ bármelyik pontjára
ledobhatunk egy tetszőleges nagyságú atombombát. Választhatunk előre
meghatározott robbanóerejű szerkezetet a hirosimai „Little Boy”-tól, a
valóságos apokalipszist előidéző szovjet Cárig, de magunk is
beállíthatunk bármekkora töltetet. Megadhatjuk még, hogy a bomba a
levegőben robbanjon-e, vagy a föld felszínén, beállíthatjuk a szél
sebességét, és irányát. Aztán ha a „Detonate” – „Robbanás” gombra
kattintunk a program kirajzolja, és leírja a támadás feltételezett
hatásit. Áldozatokat kalkulál, kiszámítja a lökéshullám, a hősugárzás,
és a radioaktív sugárzás határát. Így nézne ki például, ha a Hír24
szerkesztőségére hullana egy olyan, 20 kilotonnás bomba, mint amilyet
Nagasakira dobtak le az amerikaiak 1945 augusztusában. Hátborzongatóan
rémisztő grafika.
Hir24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése