Online Petíció: "Ne vigyék a kárpátaljai magyar fiatalokat ágyútölteléknek az ukrajnai konfliktusokba!"

Kedves Magyar Testvérem!

Itt egy újabb magyar lehetőség, amikor kiállhatunk a kárpátaljai magyar testvéreinkért, és a hozzánk mindig hű ruszin nép megmentéséért, hogy ne vigyék őket egy bizonytalan kimenetelű háborús konfliktusba, ahol ugyancsak mások érdekeiért kell majd életüket kockáztatniuk, mint ez egyszer már Jugoszláviában a Petőfi Brigáddal megtörtént. Ez olvasható az alábbiakban.

Kérlek a linkre kattintva, szavazz "Ne vigyék a kárpátaljai magyar fiatalokat ágyútölteléknek az ukrajnai konfliktusokba!"

Az on.line aláírás ezen a címen érhető el:

http://www.peticiok.com/az_ukran_haboru_ellen

Nemzettestvéri szeretettel:

Botos László

Idézet a Botos László Olvasókönyv Petőfi Brigád történetének ismertetéséből:

„Jugoszláviában a magyar ellenségesség többnyire a szerbek részéről nyilvánult meg, és folytatódott a második világháború alatt és a későbbi időkben. Varga István, a bácskai Topolya falu lakosa, Tito marsallal együtt részt vett a spanyol civil háborúban. Innen visszatérve, Tito rábeszélte Vargát, hogy Bácskában toborozzon egy magyar hadosztályt, amely a jugoszláv kötelékekben fog szolgálni. Egy magyar partizán csoport csatlakozott Varga alakulatához, és nagy propagandát fejtettek ki a bácskai magyarság között. Jelszóvá tették: „Mutassuk meg mi magyarok, hűségünket Tito elvtárs és az új Jugoszlávia iránt. Mutassuk meg, hogy nem értünk egyet a magyar fasisztákkal. Mutassuk meg, hogy mi fegyverrel harcolunk az új Jugoszláviáért. Aki nem jelentkezik az fasiszta és a nép ellensége! Mint ilyen, aztán el fogja venni méltó büntetését. Meg fogjuk semmisíteni.”[1][1] E hadosztályt „Petőfi Brigádnak” nevezték. A propaganda kifejtés hatására majdnem minden család küldött egy „önkéntest”. Varga István volt a parancsnok. A Petőfi Brigád megalakulása azt a látszatot keltette, hogy a vajdasági magyarok ellenezték e terület visszacsatolását Magyarországhoz, ezért fogtak fegyvert Tito oldalán. Ezek a szerencsétlen „önkéntesek” borzasztó helyzetben voltak, az önmarcangolás miatt is, mert harcolniuk kellett igazi, régi hazájuk ellen.

Ekkor már a második világháború a végéhez közeledett. Tito meglátása szerint ez a magyar hadtest nem élhette túl a háborút, mert ez esetleg veszélyt jelentett volna Tito abszolút uralma elérésében. E hadosztály szorult helyzetben, nem adhatta meg magát a németeknek, mert családjaik Bácskában, Vajdaságon éltek. Tito csetnikjei kegyetlen bosszút álltak volna a családokon, ha észreveszik, hogy nem teljes odaadással harcolnak. 1945 áprilisában, Tito támadásra küldte ezt a gyengén fegyverzett hiányosan felkészült hadat minden tüzérségi biztosítás nélkül, a tankokkal és nehéz tüzérséggel rendelkező német hadtest ellen. E csata több mint egy hétig tartott. Minden erőfeszítés ellenére 90%-a e brigádnak odaveszett, Varga Istvánnal együtt. A brigád katonái hűek maradtak a magyar katona jó hírnevéhez. Elfogadták a lehetetlent, megmenteni az otthon maradottakat, de halálba menetelésük sem segített ezen.”

 

MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET
Visit our Website:
www.magtudin.org

 

 

[1][1] Szigeti György: Szemtanú voltam, Cleveland, Ohio, 1956, 31.