A gazdasági szankciók várható hatásai és okai

Nehéz elképzelni, hogy az amerikai közgazdászok nem hívták volna fel az amerikai kormányzat figyelmét néhány apró részletre a gazdasági szankciókkal kapcsolatban. Úgy általánosságban beszélhetünk, mert az Oroszország elleni gazdasági szankciók gyakorlatilag kihatnak nem csak egész Európára, de az egész világgazdaságra. 

Már a második világháború előtt is olyannyira összefonódtak a világ országai gazdasági téren, hogy egy-egy nagyobb természeti katasztrófa, politikai hatás, komolyabb gazdasági probléma gyorsan begyűrűzött a környező országokba is, és elindította a lavinát. Nemzetiségi szempontból sem követi a valóság az államhatárokat, de gazdasági téren már évtizedek óta nem beszélhetünk államhatárokról.

Az 1929-33-as Nagy Gazdasági Világválságot szokás úgy emlegetni, mint a túltermelésből fakadó világválságot, ahol a termelés nem követte a fogyasztási igényeket, és eladhatatlan készletek halmozódtak fel. Ezt azóta kiterjedt piackutatással, fejlesztésekkel, a vevői igények követésével és még sok minden mással igyekeznek megakadályozni. A problémát viszont alapvetően Európa jelentős részének gazdasági tönkretétele hozta létre. Az első világháború után kifizethetetlen háborús jóvátételek, újrarajzolt államhatárok, porig rombolt gyárak sújtották a vesztes államokat, amelyeknek a terheit a győztes államok még inkább növelni szándékoztak. Európa egyik felét gazdaságilag kivégezték, azután meglepődtek, hogy nincs kinek eladni, hogy a fizetőképes kereslet igen jelentősen lecsökkent.

Ma elég világosan látható, hogy Európának nyersanyagokra van szüksége, Oroszország pedig ennek eladásából szerez jelentős bevételt. De azt is észre kellene venni, hogy ha ez nem így lenne, akkor is kiemelkedő gazdasági partner lenne Oroszország, a világ egyik legerősebb gazdaságával, amely ellen bármilyen bevezetett tényleges szankció hatása tulajdonképpen mindenkit súlyt. Jegyezzük meg, hogy nincsenek államhatárok, tehát ha - és amennyiben az orosz kormány nem államosítana egyetlen külföldi gyárat sem válaszlépésként - ezek a szankciók komolyan vissza tudnák vetni az orosz gazdaságot, ezeknek a hatása is hamar megérződne Európában. Ha a világ országait és kontinenseit medencékként képzeljük el, amelyekben víz van, egymáshoz vezető kis csatornákkal, akkor az orosz területek megfelelőinek elképzelt részekről kimert víz mindenütt csökkenteni fogja a víz szintjét. Összességében mindenkinek kevesebb lesz, és minél inkább törekednek Oroszország tönkretételére, annál nagyobb gazdasági veszteséget fog mindenki szenvedni mindaddig, amíg az országokat összekötő gazdasági kapcsolatok végképp meg nem szűnnek. Ha úgy tönkremenne Oroszország, mint az első világháború után Németország, akkor borítékolhatóan magával rántaná fél Európát. A rendszerváltoztatás idején egyébként ez egyszer már majdnem megtörtént, és hatása máig érződik, az amerikai gazdaságban is.

Miért kényszerül az USA és Európa gazdasági szankciók bevezetésére? Mert nekik is gazdasági problémáik vannak, amelyeket valahogy megpróbálnak feloldani. Ezeknek a gazdasági problémáknak az okai egyértelműen társadalompolitikai jellegűek. A saját politikai-gazdasági hatalmához, de még inkább világnézetéhez foggal-körömmel ragaszkodó nyugati gazdasági elit képtelen a szemléletváltásra és új paradigmák megfogalmazására. A vagyon egyenlőtlen elosztása, az ezzel járó társadalmi feszültségek, a feszültségek kezelésére használt destruktív jellegű szellemi és kulturális irányelvek kiegészülnek egy gyilkos küzdelmet követelő embertelen és általános felfogással, amelyek alapjainál fogva gátolják a társadalmat és a gazdaságot megújítani és átstrukturálni képes erőket. Jelen esetben a hangsúly az átstrukturáláson van, mivel a gazdaság fosszilis energiahordozóktól való függésének megszüntetésére a tudomány már számos alternatívát kínál régóta. Vagyis ha Európának és az USA-nak nem lenne teljességgel alkalmatlan a vezetése, esetleg szélesebb látókörrel rendelkezne, már régen rájöttek volna, hogy jóval kifizetődőbb lenne a háború és a területfoglalás helyett másba fektetni. Tehát a szemléletmódjukból fakadóan problémákat látnak és hoznak létre, és képtelenek elfogadni másfajta irányelveket, amelyek talán kevesebb gazdasági problémát generálnának. Paradox módon éppen a nyugati, azaz az agresszívan támadó fél képtelen az újszerű gondolatok, irányelvek kidolgozására, átvételére, felhasználására. Gazdaságilag, társadalmilag, pénzügyileg, politikailag. Eljárt felettük az idő.

Tamási Attila