A
humanoid robotok fejlődése felgyorsult és ma már nem csupán a precíz
mozdulatok kivitelezése, hanem a mesterséges intelligencia és az érző
robotok kifejlesztése a cél.
Az emberi agy visszafejtéssel történő lemásolása és a számítástechnika robbanásszerű fejlődése óhatatlanul felveti a kérdést, hogy milyen hatással vannak és lehetnek a robotok az emberekre.
Ebből eredően ma már olyan robotokat terveznek, amelyek az emberi kapcsolatokat irányító érzelmeket is képesek manipulálni. Ez is része annak az erőfeszítésnek, ami a robotoktól való viszolygást hivatott csökkenteni, hogy egyre inkább a társadalom hétköznapi tagjaként fogadják el őket. A kutatók több különböző irányból is próbálják megalapozni ezt a kapcsolatot.
Az Egyesült Államok kormánya 10 millió dollárt biztosít olyan robotok kifejlesztésére, amiket gyerekek mellé szánnak személyi oktatónak, hogy ezzel „befolyásolják a gyerekek viselkedését és étkezési szokásait.”
Az „in loco parentis” elve, azaz a nevelőknek a törvény által biztosított jog, hogy „a szülő helyében” járjon el, miután a gyereket reggel átadtuk az iskolának, furcsán új értelmet nyerhet hamarosan. A Yale vezetésével, de több egyetem bevonásával induló projektben, az MIT, a Stanford és a University of Southern California kutatói is részt vesznek és a National Science Foundation finanszírozza, ami viszont az állami BRAIN idegtudományi kezdeményezés égisze alatt működik.
A „Robotok a gyerekekért” projekt célja, hogy robotokat juttasson a családokhoz és az iskolákba, a gyerekek oktatási és testnevelési szükségleteit biztosítandó, egy olyan korban, amikor az Egyesült Államok első asszonya is beleszól, hogy mit egyenek a gyerekek és mit jelent az egészséges táplálkozás.
A Yale sajtóközleménye nem rejti véka alá a tényt, hogy a robotok a társadalomtervezésben fognak segíteni:
Az emberi agy visszafejtéssel történő lemásolása és a számítástechnika robbanásszerű fejlődése óhatatlanul felveti a kérdést, hogy milyen hatással vannak és lehetnek a robotok az emberekre.
Ebből eredően ma már olyan robotokat terveznek, amelyek az emberi kapcsolatokat irányító érzelmeket is képesek manipulálni. Ez is része annak az erőfeszítésnek, ami a robotoktól való viszolygást hivatott csökkenteni, hogy egyre inkább a társadalom hétköznapi tagjaként fogadják el őket. A kutatók több különböző irányból is próbálják megalapozni ezt a kapcsolatot.
Az Egyesült Államok kormánya 10 millió dollárt biztosít olyan robotok kifejlesztésére, amiket gyerekek mellé szánnak személyi oktatónak, hogy ezzel „befolyásolják a gyerekek viselkedését és étkezési szokásait.”
Az „in loco parentis” elve, azaz a nevelőknek a törvény által biztosított jog, hogy „a szülő helyében” járjon el, miután a gyereket reggel átadtuk az iskolának, furcsán új értelmet nyerhet hamarosan. A Yale vezetésével, de több egyetem bevonásával induló projektben, az MIT, a Stanford és a University of Southern California kutatói is részt vesznek és a National Science Foundation finanszírozza, ami viszont az állami BRAIN idegtudományi kezdeményezés égisze alatt működik.
A „Robotok a gyerekekért” projekt célja, hogy robotokat juttasson a családokhoz és az iskolákba, a gyerekek oktatási és testnevelési szükségleteit biztosítandó, egy olyan korban, amikor az Egyesült Államok első asszonya is beleszól, hogy mit egyenek a gyerekek és mit jelent az egészséges táplálkozás.
A Yale sajtóközleménye nem rejti véka alá a tényt, hogy a robotok a társadalomtervezésben fognak segíteni:
„Egy jó személyes oktatóhoz hasonlóan, azt akarjuk, hogy a robotok képesek legyenek a mi elvárásaink szerint alakítani a gyerekek viselkedését,” mondta Brian Scassellati, a Yale számítástechnika professzora, a kutatás egyik vezetője.
„Szeretnénk a robotokat a laboratóriumból az iskolákba,
az otthonokba és klinikákra költöztetni. Olyan helyekre, ahol
közvetlenül segíthetnek a gyerekeknek napi szinten.”
A 10 millió dolláros állami támogatást élvező kezdeményezés
célja, hogy önállóan alkalmazkodó, hosszú távú személyes kapcsolatok
kialakítására képes gépeket építsenek az óvodáskorú gyerekek oktatási
és terápiás segítésére.
„Az a nagy ötletünk támadt, hogy olyan robotokat építsünk, amik
segíthetnek a gyerekeknek,” mondja Scassellate professzor. Öt éven
belül olyan robotokat akarunk megépíteni, amelyek képesek elvezetni a
gyerekeket hosszú távú oktatási céljaikhoz és tulajdonképpen a
gyerekkel együtt növekednek és fejlődnek. Azt akarjuk, hogy a robot
felérjen egy személyes oktatóval.”
Scassellate azt is hozzátette, hogy reményei szerint a gyerekek és robotok között egészséges, a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolat alakulhat ki.”
A 10 millió dolláros összeg rekordnak számít az állami intézet által biztosított támogatások között.
Már a megfogalmazás is felkavaró. Egyrészt azt állítják, hogy a
robotok „csupán” kiegészítik a szülők, oktatók és kezelők munkáját,
ugyanakkor az óvodáskorúak célcsoportként történő megjelölése, hogy
„hosszú távú kapcsolatokat alakítsanak ki” velük és „saját elvárásaik
szerint befolyásolják a gyerekek viselkedését” egyértelműen túlmutat a test nevelésén.
Mintha az állami iskolákban folyó agymosás nem lenne elég, most már
a rendszer elvárásai szerint programozott entitást is kirendelnek a
gyerekeink mellé, hogy teljes időben kapják a hivatalos nevelést,
illetve bármit, amit a programozók a robotokon keresztül küldenek?
Mi sülhet el rosszul?Forrás: Activist Post, Free Beacon
http://idokjelei.hu/2014/08/10-millio-dollar-robot-gyereknevelok-kifejlesztesere/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése