Elon Musk személyes politikája, mely a szélsőjobb támogatásában merül ki, dilemma elé állítja az európai vezetőket: hogyan tudnák őt visszautasítani, anélkül, hogy felmérgesítenék patrónusát, Donald Trumpot?

Muskot lehet afféle rosszalkodónak tekinteni, akinek célja az X-re posztolt megjegyzésekkel sokkolni.

De Musk nem egyszerűen troll.  Ő a világ leggazdagabb embere, stratégiai üzletágak tulajdonosa, ráadásul egy szociális média hálózat is hozzá tartozik.  Azáltal, hogy politikai provokatőröket támogat, saját befolyását fitogtatja, mint afféle egyszemélyes nemzetek feletti nem állami hatalmi ág.

Előre vetíti azt a nemzetközi törést, amely feltehetőleg akkor fog bekövetkezni, amikor Trump, elfoglalja a Fehér Házat.  Potenciális érdekkonfliktusoknak nézünk elébe.  A Tesla és a SpaceX úttörője nem csak befolyásos szabadúszó lesz, hanem az új amerikai kormány belső tisztviselője, az új Államhatékonysági Osztály (Department of Government Efficiency) vezetője.  Nehéz lesz szétválasztani Musk elképzeléseit a hivatalos amerikai külpolitikától.

A választott vezetők elleni támadások, melyeknek alapja, hogy ezek a vezetők nem feltétlenül úgy látják a világot, mint Musk, az USA-n kívül tűnhetnek a demokrata szövetségesek belpolitikájába való beavatkozásnak, és alááshatják kormányaik stabilitását is.

Musk törekvéseiről jogosan kérdezhetjük, hogy Trump utasításaira dolgozik-e, vagyis Trump Musk bomlasztó tevékenységét hasznosnak gondolja-e, vagy akadálynak abban, hogy kiterjeszthesse a saját befolyását a világban.

Lindsay Gorman, a Német Marshall Fund igazgatója, teszi fel a kérdést: „Musk Trump külpolitikai agendáját követi, és afféle külügyminiszterként lép fel?  Vagy saját elképzeléseit valósítja meg a globális színpadon, mely elképzelések némileg átfednek Trumpéival, némileg viszont nem?  Milyen lesz a hatalmi dinamika kettejük között?”

Trump egyelőre eltűri Musk támadásait Amerika szövetségeseinek vezetői ellen. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező hónapok nehezebbnek ígérkeznek Amerika barátainak, mint Trump első elnökségének ideje.  Justin Trudeau már benyújtotta lemondását, igaz, ő már rég eljátszotta a kanadai szavazók, és saját Liberális Pártjának bizalmát.  De Trump fenyegetése, hogy 25 százalékos vámot vet ki, valamint az, hogy Trudeau-t az 51-ik USA állam kormányzójának nevezte, segíthették Trudeau-t elhatározásában.

Trump és Musk egyaránt látványosan szabad szájú, a MAGA mozgalom önbizalma sugárzik belőlük.  Hiszik, hogy megvan a politikai erejük ahhoz, hogy kisebb országokkal erőszakoskodjanak, és feltehetőleg egy sokkal keményebb „America First” korszaknak nézünk elébe.

Az európai vezetők sorban ítélik el Muskot

Musk támadásai, melyeket az X-en 211 millió követője olvas, komoly reakciókat váltottak ki az USA szövetségeseinek vezetőiből, és már komoly konfliktusokról beszélhetünk, pedig Trump második ciklusa még el sem kezdődött.

Keir Starmer, brit miniszterelnök, aki már hetek óta Musk céltáblájára került, azt mondta, hogy a SpaceX tulajdonos átlépte a határt.  Musk azt állította, hogy annak a brit miniszternek, aki a közbiztonságért volt felelős, börtönbe kellene lennie, mert a nemi erőszakot elkövetőket védte.

A francia miniszterelnök, Emmanuel Macron, szerint Musk egy új „nemzetközi reakciós mozgalmat” támogat, és befolyásolja a választásokat.

Jonas Gahr Støre, norvég miniszterelnök aggódik, hogy egy ember ekkora hatalommal avatkozik bele más országok belügyeibe.

A német kormány már régóta kritizálja Muskot, mert egy szélsőjobboldali Oroszország-párti csoportosulást, az AfD-t támogatja.  Musk a napokban készített interjút az AfD vezetőjével az X-en.

A Musk iránti ellenszenvből kiolvasható a MAGA (Make America Great Again—Tegyük megint naggyá Amerikát) mozgalom ideológiája.  Musk megtámadja az „establishment” politikusait és közben szélsőjobboldali populistákat támogat, olyanokat, akik osztják Trump nézeteit.  A nyugati világban sok szavazó elvesztette a bizalmát a fősodrású politikusokban: úgy gondolják, hogy rosszabbodott a gazdasági helyzetük, és a vezetőik a bevándorlással kapcsolatos problémákat sem kezelték.

Sok amerikai szerint Musk egyszerűen él az amerikai alkotmány nyújtotta szabadságjogokkal.  De Európát, mely kontinens történelmében a szélsőjobboldali szélsőség történelmi nyomokat hagyott, Musk aggodalommal tölti el, és nem annyira a szólásszabadság megnyilvánulását látják benne, inkább a demokrácia és a szabadság ellenségét.

Musk stratégiája nem merül ki abban, hogy lázítja a csőcseléket.  A konkrét alapja az, hogy egyes országokban az ellenzék egyetért Trump bevándorlás ellenes és szabad kereskedelmet korlátozó politikájával, és Trump így szövetségesekre tehet szert.

Franciaországban a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (korábban Nemzeti Front) komoly esélyekkel vág neki a 2027-es választásoknak.  A kétfordulós választások idáig mindig meggátolták a Nemzeti Tömörülés hatalomra jutását.  Németországban nem valószínű, hogy az AfD kerül hatalomra, de a februári választások után erősödhet a befolyása.

Trump Mar-a-Lagoban már kiterítette a vörös szőnyeget Orbán Viktor és Giorgia Meloni előtt.  Az előbbi Magyarország erős embere, az utóbbi Olaszország jobboldali populista vezetője.  Meloni jelenleg a legerősebb vezető Európában.

A Trumpizmus inkompatibilis Amerika egyes szövetségeseivel

Trump külpolitikája mögött sokszor a balközép vezetés iránti ellenszenv lappang. Trump egyből letámadta Trudeaut, mert Trudeau, aki feministának deklarálta magát, és aki kezet nyújtott a bevándorlóknak, a MAGA mozgalom antitézise. Trudeau-t egyelőre egy Liberális Pártbéli vezető válthatja, de hosszútávon borítékolható Pierre Pollievre (Konzervatív Párt) győzelme.  Pollievre és Trump ideológiája között sok átfedés van, különösen a bevándorlással kapcsolatban, viszont Pollievre felháborodott azon, hogy Trump Kanadát az USA 51-ik államának nevezte.  Mint kanadai vezető valószínűleg erősebb pozícióban lesz, hogy megvédje Kanada kereskedelmi érdekeit, mint a gyenge támogatást élvező Trudeau.

Musk Starmer elleni destabilizációs kezdeményezései figyelmen kívül hagyják az Egyesült Királyság belső politikai dinamikáját.  A Labour Párt jelenlegi vezetője nemrég hatalmas fölénnyel nyert választást, és a következő választás csak öt év múlva lesz. Musk egyébként még Nigel Farage-t, a Brexit atyját is támadja.  A kettejük közötti viszály oka, hogy Musk szerint szabadon kellene engedni a börtönben ülő szélsőjobboldali Tommy Robinsont, aki muszlimellenes.

Starmer kénytelen volt választ adni Musk vádjaira, miszerint Starmer társtettes volt abban a történelmi gyerekbántalmazási botrányban, amely akkor történt, amikor Starmer volt az ügyészség vezetője.  Musk Starmeren kívül megtámadta Jass Phillipset is, aki akkor közbiztonsági miniszter volt. Musk szerint Phillips a „vegytiszta gonosz” és egy „nagyon rossz ember”.  Ezek a kijelentések erős torzítások.

Starmer szerint azok, akik „dezinformációt terjesztenek, nem az áldozatok oldalán állnak, hanem a sajátjukon”. „Amikor a szélsőjobb mérgező befolyása addig fajul, hogy Jess Phillips-t és másokat fenyeget, akkor átléptünk egy bizonyos határt.”

Starmer kemény kiállása turbulenciának tűnhet, mert Starmer, mint a többi nyugati vezető, közben arra is törekszik, hogy valamilyen viszonyt kialakítson Trumppal, abban a reményben, hogy megóvják nemzetüket a Trump éra legrosszabb következményeitől.

De a transzatlanti viszály Trumpnak is okozhat problémákat.

Trumpnak egy nap szüksége lehet Amerika szövetségeseire, és Musk jelenleg elidegeníti őket. Trump nem feltétlenül népszerű Amerika szövetségeseinek szavazói között.

Ed Davey, a Liberális Demokrata Párt képviselője, a brit alsóházban nemrég ennek az érzésnek adott hangot.  „Az embereknek elege van abból, hogy Elon Musk befolyásolja országunk demokráciáját, úgy, hogy közben semmit sem tud országunkról.”  Davey ezt az X-en is közzé tette: „be kellene kéretni az amerikai nagykövetet, és számon kérni, hogyan nyilatkozhat úgy egy amerikai hivatalnok, hogy az Egyesült Királyság kormányát meg kellene dönteni.”

Musk Amerikán belül is sokakat magára haragíthat, elsősorban az olyanokat, akik a szokásos külpolitikához ragaszkodnak, mint Marco Rubio, Trump jövendő külügyminisztere, valamint Micheal Waltz, akit Trump nemzetbiztonsági tanácsadónak választott.

Lindsay Gorman szerint nagy lesz a káosz, mert nehéz eldönteni, hogy melyik napirendhez kell igazodni.

További komplikációkhoz vezethet, hogy Musk üzleti érdekei nem feltétlenül esnek egybe az USA gazdasági érdekeivel.  Amikor Trump Zelenszkijjel beszél telefonon, akkor Musk is a vonalban szokott lenni.  Musk Starlink internetrendszere segíti Ukrajnát az Oroszország elleni háborúban.

Musk kínai gazdasági kapcsolatai további konfliktusokhoz vezethetnek közte és Rubio és Waltz között, akik a Kína kérdésekben „héjáknak” minősülnek.  A Trump kabinet valószínűleg a leginkább Kína ellenes kabinet lesz az USA történelmében.

Trump első elnöksége alatt Trump tweetjei a globális stabilitás szempontjából afféle zavaróállomásnak bizonyultak, és ez a tendencia most jóval felerősödhet.

Forrás: CNN

Fordította: HB