Az édes Willownak,
Ma volt az a nap, amikor elvittelek az orvoshoz, hogy megkapd a 4 hónapos oltást.
Mielőtt elmentünk az orvoshoz, emlékszem, hogy készítettem egy képet rólad a zöld ülésedben, ahogy a pulton ültél és nézted, ahogy főzök. Ez egy átlagos nap volt.
A találkozód később délután volt. Ez volt az utolsó kép, ami normális volt rólad.
Mielőtt elindultunk volna az orvoshoz, még mindig a normális önmagad voltál. Olyan gyönyörűen mosolyogtál!
Nem tudtam, hogy a döntésem, amit ezen a napon hoztam, hogy elviszlek az orvoshoz, megpecsételi a sorsodat.
Olyan boldog voltál, amikor elhagytuk a házat. Emlékszem, ahogy a visszapillantó tükörbe néztem, és figyeltem, ahogy az autósülésben játszol a játékaiddal, miközben olyan édesen mosolyogtál!
Ahogy megérkeztünk az orvoshoz, megmértek téged. Boldog volt a szívem, amikor a nővér azt mondta, hogy 18 font vagy (kb. 9 kg). Tökéletesen nőttél!
Visszaküldtek minket a váróterembe, hogy várjuk, hogy a nevedet mondják. Pillanatokkal később hátra vezettek minket. Soha nem fogom elfelejteni azt a szobát, ahol megkértek, hogy üljünk le, amíg az orvosra vártunk.
Georgia Bulldog motívum borította a falakat. Továbbra is játszottál a játékaiddal, miközben vártunk az orvosra. Az orvos megérkezett és mosolygott, ahogy rád nézett!
Soha nem fogom elfelejteni, hogy azt mondta: “Hűha! A mosolya csak feldobta a napomat, mert a mai egy nehéz nap volt”…. ahogy bólintott a fejével. Emlékszem, hogy nevettem és olyan büszke voltam rád és arra, hogy milyen hatással voltál másokra. Mindig megvilágítottál minden szobát, ahol voltál!
Miután az orvos felmért téged és elmondta milyen egészséges vagy és milyen tökéletesen fejlődsz elhagyta a szobát. Megérkezett a nővér, és ahogy jött egy tálcát hozott az oltóanyagokkal.
Levetkőztettelek és az asztalra fektettelek. Folytatta azt amiért bejött, ahogy először beléd bökött, sikítottál, az arcod vérvörös lett és nem bírt veled, ahogy küzdöttél ellene, hogy hagyja abba.
A nővér ezután megkért, hogy fogjalak le az utolsó injekcióidhoz. Ez a mai napig kísért engem. A sikolyaid újra és újra lejátszódnak a fejemben.
Azt tettem, amit kértek tőlem, mert azt hittem, hogy csak azért teszem, hogy megvédjelek téged!
Lefogtalak. Kínok között bámultál rám. Kaptál Hep B-t, Prevnar 13-at, DTAP-et és rotavírust. Az FDA 5mcg alumíniumot hagy jóvá biztonsági intézkedésként, neked majdnem 2000 mcg alumíniumot adtak be ezen a napon az abortált magzati sejtekkel, fagyállóval, formaldehiddel, stb… együtt.
Ahogy elhagytuk az orvost, percekig magas hangon sikoltoztál a kocsi hátsó ülésén, majd elaludtál.
Ekkor vesztettelek el. Amikor felébredtél, már nem voltál a régi, nagyon letargikus voltál. Nem voltál önmagad. Azonnal nagyon beteg lettél.
Próbáltam megfékezni a sikolyaidat és a lázadat. Azt hittem, hogy a legjobbat teszem, amit tudok. Nem ettél és nem ittál.
Folyton azt mondogattam magamnak, hogy majd meggyógyulsz!
Tévedtem. Fogalmam sem volt arról, hogy a lelked készül elhagyni az enyémet. Pár nappal később megtaláltalak.
Élettelen voltál. Az agyad bevérzett. Egy vérrög volt az orrodon. Megráztalak és kiabáltam, hogy ébredj fel és nézz rám. Soha nem tetted….
Eltűntél. Hideg voltál. Annyira féltem. A szíved megállt, miközben az enyém még dobogott. Az egész világ megállt. Az agyad bevérzett a nehézfémektől, a májad is. A tested túl gyenge volt a nehézfémek és mérgek túlterheléséhez. Minden homályos volt.
Emlékszem, hogy örökkévalóságnak tűnt, mire az első mentő odaért, pedig csak percek kérdése volt, nem ismert téged, és emlékeim szerint a tornácról figyeltem, ahogy olyan keményen próbált visszahozni téged a kocsi platóján, miközben a szíve mélyén tudom, hogy tudta, hogy már egy ideje elmentél.
Emlékszem, hogy a rendőr előre lépett, hogy felmenjen a veranda lépcsőjén, és ahogy azt motyogta, hogy elmentél, olyan hangosan sikítottam, hogy semmit sem tudtam kinyögni a számon, annyira rémült voltam.
Emlékszem, hogy olyan gyorsan kellett döntenem, hogy inkább hamvasszanak vagy eltemesselek. Kiválasztottam az apró ruhádat és a koporsódat. Olyan döntéseket kellett meghoznom, amelyeket egyetlen anyának sem kellene meghoznia.
Hiányzol kislányom! Kérlek maradj velem a következő napokban, mert anyu gyenge, ha rólad van szó.
Mióta elmentél, anya harcol. Ahogy sokan mások is. Többször utaztunk az atlantai Járványügyi Központba (CDC), sok találkozóra a fővárosba. Robert F Kennedy Jr. is eljött, hogy a törvényhozókat felvilágosítsa a HB416-os törvényjavaslatról, amely megtanítaná a szülőket a vakcinák ártalmaira és a megháromszorozott ütemtervre és összetevőkre.
Több óriásplakátot helyeztek ki a te emlékedre, hogy másokat is felvilágosítsanak.
A te történeted világszerte ismert, több ezer más elsöprő történettel együtt, amelyek ugyanolyanok, mint a tiéd. Több dal is megjelent a tiszteletedre. Az emléked határozottan él, és nagyon sokakat megmentettél!
Annyira büszke vagyok rád kislányom, és arra a hatásra, amit a mennyből elértél! A szellemed erős.
Annyira sajnálom ezt az egészet kicsim, anyu nem tudott róla. Egyet ígérek neked, a halálod nem lesz hiábavaló!
Nem fogom megengedni! Volt egy célod, és látom, hogy ez érvényesül.
Csak egy dolog változott, amikor elmentél: Minden”.
Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=10208567607144642&set=a.1445508314695
CDC gyerekkori oltási rend: 1962-től 2016-ig.* 1986-ban az oltóanyagokat gyártó gyógyszergyártókat a gyermekkori oltássérülésekről szóló törvény felmentette MINDEN felelősség alól, amely az oltás okozta sérülésből vagy halálesetből ered.
Ezzel a vakcinák rendkívül jövedelmezővé váltak. Jelenleg 271 oltóanyag van fejlesztés alatt, és a legtöbb államban kötelező oltási törvényeket szorgalmaznak a gyermekek – és a Felnőttek – számára.
Forrás: https://karikor.substack.com/p/anyu-nem-tudott-rola-egyet-igerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése