A CÉL szentesíti az eszközt! A tulajdon kötelez?

A tél közeledtével az osztrák–német határon feltorlódott menekültek egyre nagyobb fejfájást okoznak a német államnak is, hiszen a nem szűnő áradatnak megfelelő, fűtött szállást kellene biztosítani.

A probléma az ingatlantulajdonosokat is bizonytalanságban tartja, sokan ugyanis amiatt aggódnak, hogy az illetékes hatóságok ráteszik a kezüket a birtokokra, kisajátítva a menekülteknek. Félelmeik pedig nem is teljesen alaptalanok.

Kemény lelkiismereti kérdéssel néznek szembe a német ingatlantulajdonosok, el kell ugyanis dönteniük, hogy a szívükre hallgassanak-e, vagy az eszükre. Azzal a kínzó dilemmával küzdenek, hogy elvárható-e egy polgártól, hogy üresen álló házába beengedje a tömegével érkező menekülteket, akik egyébként esetleg megfagynának odakint? A probléma nem csupán az egyéni belátáson múlik, de jogi alapja is van. A szükséghelyzetre vonatkozó, az alkotmányban is lefektetett gondolat, amely szerint a „tulajdon kötelez”, a köztársaság gyerekkorára nyúlik vissza, amikor a világháborút követően szülőföldjüket elhagyni kényszerülő 12 millió német érkezett az NSZK-ba. Amennyiben elhelyezésükre minden lehetőség kimerült, a törvény lehetőséget nyújtott magáningatlanok kisajátítására.

A tulajdonos nem számít

A Balkán felől most érkező népvándorlás elsőnek Hamburgot kényszerítette hasonló lépésre. A szenátus szerint a szokatlan rendelkezésre azért volt szükség, mert a nagyváros már nem tudta megfelelően elhelyezni a menekülteket. A szociáldemokraták, a Zöldek és a szocialista Baloldal hozta szabálynak megfelelően kisajátíthatók az üresen álló gazdasági épületek még akkor is, ha azok tulajdonosai erre nem lennének hajlandók. Ennek jogi megítélése ugyanakkor meglehetősen megosztó. Az alkotmányvédelmi hivatal volt elnöke, Hans-Jürgen Papier kizárólag kivételes veszélyhelyzetben tartja elfogadhatónak a lehetőséget, pillanatnyilag azonban szerinte ilyen nem áll fenn. A tulajdonosok érdekeit képviselő alapítvány szerint az állami vagy tartományi beavatkozás a magántulajdonba kifejezetten veszélyezteti az ország belső békéjét.

Berlinben már elkezdődött

Berlinben hét magántulajdonban lévő, üresen álló ingatlanra tette rá a kezét a fővárost vezető szenátus. A tulajdonosok beleegyeztek a házak kisajátításába azzal a kikötéssel, hogy az ott létesítendő menekültotthonokat bizonyos idő után felszámolják. Szászországban kétszázezer üres lakást tartanak nyilván. Bérbeadóikat a tartományi kormány jelentős anyagi ajánlattal igyekszik megnyerni, hogy öt esztendőre lemondjanak előjogaikról. Az itt elhelyezendő menekültek után fizetendő lakbérre a tartomány 4,9 millió eurót különített el. Brandenburgban és Türingiában leállították az NDK-időkből visszamaradt panelházak lebontását, Baden-Württemberg kiürített kaszárnyákban, megüresedett csarnokokban, így barkácsáruházakban látja a megoldást. Az önkormányzatok képviselői igyekeznek békésen megegyezni a tulajdonosokkal, ez a tárgyalási taktika mindeddig nagyrészt bevált.
(MNO)

Bal-Rad komm: “…szülőföldjüket elhagyni kényszerülő 12 millió német érkezett az NSZK-ba. Amennyiben elhelyezésükre minden lehetőség kimerült, a törvény lehetőséget nyújtott magáningatlanok kisajátítására…”

-Csakhát AZOK A KITELEPÜLTEK/HAZATELEPÜLŐK NÉMETEK VOLTAK! A muszlim hordáról pedig ez legkevésbé sem mondható el! Lehet persze hogy Bundesmuttiék beteges fölfogása szerint a németektől ELVEHETIK INGATLANJUKAT ÉS ÁTADHATJÁK AZ ÚJ HONFOGLALÓKNAK, de EZEK NEM hazatelepülők!

EZEK HÓDÍTÓK!

De ha a németek BELEEGYEZNEK!-az legyen az ő gondjuk! Csak sajnos mifelénk bizonyos értelemben a német példa KÖVETENDŐ!

Ez az, ami nagyon is aggasztó! A CÉL szentesíti az eszközt!