Görögországban
már a hónap elejétől fogva tőkekorlátozások vannak érvényben, hogy
ezzel megvédjék a bankokat az ideges görög állampolgároktól várt
pénzfelvételi rohamoktól, akik joggal aggódnak pénzük elvesztése,
lefoglalása és a bankrendszer összeomlása miatt.
Sokan
azért próbálják kivenni pénzüket a bankból, mert attól tartanak, hogy
az ország mégis kilép a monetáris unióból és visszatér a drachmához. Azt
kevesebben tudják, hogy a felkészültebb görögök, vagyis azok, akik
előre kivették pénzüket, aminek egy részét aranyba és ezüstbe fektették,
mindezeket pedig bankjuk széfjébe tették, szintén nem tudták elkerülni a
drákói tőkekorlátozásokat.
A zerohedge.com utoljára áprilisban figyelmeztette olvasóit, hogy a banki széfek nem biztonságosak.
„Amíg
a tőkekorlátozások érvényben vannak, a görög állampolgárok nem vehetik
fel a görög bankokban lévő széfekben tárolt készpénzüket,” nyilatkozta Nadia Valavani, görög pénzügyminiszter helyettes egy helyi tévéállomásnak a Reuters híradása szerint.
A
hírre nem sokan figyeltek fel, mert a Reuters oldalán belül a
„kötvények” szekcióban jelent meg 2015. július 5-én, egy verőfényes
vasárnap délután, amikor még a híreket árgus szemekkel figyelő
befektetők is pihennek többnyire.
A
banki széfeket érintő intézkedés amúgy roppant gyanús, hiszen ez a
készpénz a bankrendszeren kívül van, így annak kivétele semmilyen
negatív hatással nem lenne arra. Felhasználásával pedig a tulajdonos
készpénzt helyez forgalomba, ami kifejezetten az egész helyi közösség
javát szolgálná.
Az egyetlen magyarázat a tőkekorlátozások
kiterjesztésére, hogy az a banki széfeket is magában foglalja, ami
egyébként a kormány és a bankok közös megegyezésével történt, hogy a
pénzintézetek és az állam fenn kívánja tartani magának a lehetőséget,
hogy szükség esetén elkobozza a széfek tartalmát.
Balgaság lenne Görögországot elszigetelt esetnek tekinteni.
Marc Faber,
köztiszteletben álló gazdaságtörténész, nem teszi ezt, aki nem olyan
régen a Bloomberg csatornán keresztül figyelmeztette a nézőket, hogy
„Görögország hamarosan a mi szomszédságunkban is megjelenik”, ugyanis „a
világ túlzottan eladósodott”.
Faber nincs egyedül véleményével.
Az
Európai Központi Bank tarthatatlan helyzetbe hozta a Syrizát. Azt pedig
ne felejtsük el, hogy Mario Draghi éppen attól a Goldman Sachs-tól
érkezett az EKB-hoz, amelyik segített az előző görög kormánynak úgy
alakítani könyveiket, hogy 2008-ban megkaphassák az eurózóna
csatlakozáshoz szükséges 1 milliárd eurót, amit az ország egyáltalán nem
engedhetett meg magának.
A
tegnap éjjel végül megszavazott javaslatok talán egy időre megmentik a
bankrendszert, persze csak akkor, ha a nép ezt szó nélkül hagyja. A
feldühödött görögök már a szavazás napján hallatták hangjukat. A
parlamenti szavazás alatt az utcán autók égtek és Molotov-koktélok
robbantak.
Ciprasz
sokkal rosszabb feltételeket kapott az újabb mentőcsomagért cserébe,
mint amilyenek miatt két hete otthagyták a tárgyalóasztalt, és amelyekre
nemet mondtak a népszavazáson.
A
nyugdíjak csökkenni fognak, komoly áfaemelés indul és automatikus
költségvetési kiadáscsökkentő mechanizmusokat kell bevezetniük.
A
görög infrastruktúra fontos részeit olyan vállalkozások vásárolják meg,
amelyek jó kapcsolatokkal rendelkeznek a válság kirobbantásáért felelős
intézményekben, amelyek amúgy eddig csak nyertek annak következményein,
követve az IMF által jól bejáratott adósságon alapú gyarmatosítás
hagyományát.
Persze
tudjuk, hogy a görög széfek sorsa eltörpül az emberek egyéb problémái
mellett, de azért sokat tanulhatunk egy ilyen aprónak tűnő mozzanatból
is.
Forrás: zerohedge.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése