“Pesti ésszel, és az Egyház segítségével!”

Nyer-e életet az idővel a csődbe jutott Quaestor és vezére? Mire volt, lesz elég az a néhány szabad nap, hét a felelősségre vonásig, amelyet vélhetőleg azért is kapott, hogy menteni tudja a pénzét vagy pótolni a hiányt, de legfőképpen azért, hogy politikai támogatóinak a nyomait eltüntesse. És elég lesz-e ennyi Tarsoly Csabának ahhoz, hogy befogja a száját?

Ez neki nem megy olyan könnyen. Szangvinikus alkat, ritkán mérlegeli indulatból elejtett szavai hatását. Amikor győri futballcsapatát a helyi autógyár szponzorálni kezdte, s a játékosok kocsikat kaptak, az adományozó metaforikusan, a helyben gyártott motorra is utalva diszkréten ráfestette a karosszéria oldalára, hogy „Győri szívvel”. A járművek átvételekor Tarsoly fennhangon megjegyezte: Győri szívvel, de pesti ésszel!

Nem csoda, hogy a győriek többsége nem zárta a szívébe, még a futballszurkolók sem, hiszen a Quaestor elnöke azt a véleményét is szívesen hangoztatta, hogy győri anya képtelen jó focistát szülni. A Quaestor-birodalom tehát fővárosi ésszel épült fel, s történetének ma még elég foltos, homályos röntgenképén felfedezhetők azok az érhálók, melyeken oda-vissza pumpálták a pénzt. Kisbefektetők, külügyi háttérintézmények, fontos magánszemélyek pénzét.

Ha az egykori kollégiumi szobatárs, Simicska Lajos Orbán Viktornak küldött hadüzenete és első célzott lövései után a börtönnel fenyegetett Tarsoly Csaba is kiteríteni kényszerül a lapjait, abból alighanem politikai földindulás lesz Magyarországon.

Orbán már azzal is hatalmas kockázatot vállalt, hogy külügyminisztere megmentése érdekében magára húzta a felelősséget azért, hogy napokkal a hivatalosan egyébként máig be nem jelentett öncsőd előtt tudta, rögvest összedől a kártyavár, de erről „a keményen dolgozó kisembereket” valahogy elfelejtette értesíteni.

Hatalmas politikai tét foroghat kockán, ha sok ezer ember jogos dühét, mérgét hagyta maga felé terelni, és sajátjai méltatlankodása ellenére is engedte szabadon intézkedni lebukott pártfogoltját. Tarsoly pedig hiperaktív, reorganizál, tervez, Josip Tot és Kaya Ibrahim licenszét veszi át, a közmunkás Orgován Bélát nevezi ki vezérigazgatónak, de aztán kiderül, hogy ha minden filozófiai tétel ellenére bele is lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba, ez most nem az a történelmi és lélektani pillanat. Így aztán visszacsüccsen a vezérigazgatói székébe.

A Fidesz számára a tét maga a hatalom. S az esetleges földindulás rezgései nemcsak a politikusokat érhetik el, hanem a kormányzó párt holdudvarát, annak támogató szervezeteit is. A Quaestort ugyanis nemcsak pártpolitikai csatornákon keresztül táplálták, de

használta és hizlalta a katolikus egyház is, amellyel Tarsoly igen korán kezdett üzletelni.

A HVG 2000-ben kiderítette, hogy a Quaestor 1998 óta részt vesz a nemzeti zarándoklatok szervezésére kizárólagos jogot szerző Catholica 2000 nevű vállalkozásban, melynek maga Paskai László, az akkori budapest-esztergomi érsek is tulajdonosa volt.

A Quaestor később is hű maradt az egyházhoz, az Erdő Péter bíboros által kezdeményezett, italkereskedelemmel, étkeztetéssel, mozgó vendéglátással foglalkozó Vinum Primatis Zrt.-ben bukkant fel. A cégben a Quaestor és az Incoronata, a Mátyás-templom kulturális központja 50-50 százalékban lett tulajdonos.

A bíboros által meghívott testületbe olyan emberek kerültek be, mint például Baldauf László, a CBA elnöke, Béres József, a Béres Zrt. elnöke, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Csizmadia László, a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola nyugalmazott főigazgatója, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék akkori elnöke, Lomnici Zoltán, aki az idő tájt a Legfelsőbb Bíróság elnökeként tevékenykedett, s Tarsoly, a Quaestor Zrt. elnök-vezérigazgatója. Plébánosok szerint a nagyobb adományok, az urnahelyek értékesítéséből befolyó pénzek egy része a Quaestornál landolt, mert „ez volt az elvárás”. Az egyház közismerten szabadon mozgathatja részben ellenőrizetlen pénzeit. Tóth György, a Győri Egyházmegye sikkasztásért elítélt számvivője szerint „a magyar katolikus egyház felső rétege néhány tagjának a fő szentsége elsődlegesen a pénz, s csak másodsorban a Jóisten”.

Hihette-e a Quaestor vezére, hogy ilyen illusztris társaság környezetében, a politika támogató védőszárnyai alatt bárki és bármi korlátozhatja valaha is a hatalmát, birodalmának növekedését?

Gondolhatta-e, hogy ha – feltéve, de meg nem engedve – egyszer őt kénytelen-kelletlen, de mégiscsak lelökik a vár fokáról, nem tudja-e magával rántani a többieket?

Pontosan tudhatta, milyen a magyar közmorál, melyek a bocsánatos bűnök, s biztos lehetett abban, hogy azok az állami szervek, amelyeknek egyébként ez a kötelességük, általában nem fecsérelik az időt a lojális barátok érdemi ellenőrzésére.

A Quaestor simán kibocsáthatott engedély nélkül 150 milliárd forint értékű kötvényt. A politika, a kormány csak azzal tudná lecsendesíteni a károsultak többségét, ha valahonnan kifizetnék a pénzüket. Jelen állás szerint a vétlen pénzügyi szektorra nyomják rá ennek a terheit. Ráadásul az a furcsa helyzet állt elő, hogy azok jártak jól, akik fiktív, nem létező kötvényekhez jutottak, hiszen a Befektetésvédelmi Alap csak róluk tud gondoskodni.

Mi lesz a többiekkel? Pintér Attila pár napja egyedül ült a győri pláza egyik padján. Pintért a Quaestor tulajdonosa vitte edzőnek Győrbe, a kudarcok idején is kitartott mellette, ő pedig ezt bajnoki címmel hálálta meg. Akkor Pintért és Tarsolyt ruhástul dobták a klub medencéjébe, együtt fürödtek a sikerben. Pintér most magányosan ül, ami persze semmit sem jelent, és aligha valószínű, hogy ő része lett volna bármiféle pénzügyi machinációnak, a járókelők mégis azt találgatják: haszonélvezője vagy ő is kárvallottja a Quaestornak.

Ő is bukott együtt a birodalommal, vagy ahhoz a kivételezett körhöz tartozott, mely napokkal korábban tudta, hogy az összeomlás elkerülhetetlen, s időben kivette a pénzét? Már ha egyáltalán ott tartotta azt. A játék folytatódik, mégpedig több pályán, általában zárt kapuk mögött, közönség nélkül. Bíró nincs, a szabályokat maguk alkotják a szereplők, s ki tudja, betartják-e azokat. Nem látható, ki kinek a mezében védekezik vagy támad. Az eredményjelző táblán egyelőre semmi biztató hír nem olvasható.

Miközben a Fidesz a Quaestoréhoz hasonló botrányok miatt is elindult a már nagyon is közelinek látszó szakadék felé, az elsíbolt százmilliárdok, az elsikkasztott ország árnyékában egyre inkább jelentéktelen bóvli lesz a népharagot kiváltó Rolex óra és Gucci táska. Mert azért azt is látni kell, hogy a kialakult gyakorlat nem csak a Fidesz-találmánya! Ők csak tökéletesítették elődeik módszereit abban a szilárd hitben, hogy hatalmuk örök és ledönthetetlen. Ma már azonban minden “keményen dolgozó kisember” számára világossá vált, hogy a magyar társadalom néhány maffiacsalád (és ezt akár szó szerint is lehet érteni) pénznyerő helyévé vált. Amely maffiabandákat el kell zavarni!

A devizaügyek, a bank- és brókerbotrányok, a 25 éve tartó nyíltszíni és egyre pofátlanabb rablóhadjáratok megtapasztalása a végletekig kiszipolyozott “keményen dolgozó kisembereket” és a kilátástalanságba taszított, földönfutó-és rabszolgalétre ítélt millió fantáziáját is kezdi megmozgatni. A demokratikusnak nevezett ellenzék hatékony, eredeti kezdeményezéssel nemigen állt elő, pedig annyi lehetőséget kapott, amennyivel máshol mások kétszer buktatnának kormányt, még akkor is, ha az úgy be van betonozva, mint a Fidesz. Nem is állhatott elő, hiszen még ha másik néven is, de ugyanaz a garnítúra verduválódik a hatalomszerzés reményében, amely eddig is része volt 1990-től Magyarország széjjelrablásának, kifosztásának, tönkretételének. Ráadásul haszonélvezőként. Az egyik hiteltelen rablóbanda olvassa most a saját bűneit is a Fidesz fejére! És viszont.

Ám-és ez az igazi nagy baj-bármilyen hihetetlennek is tűnik, jó eséllyel ácsingóznak a Fidesz romjain a zsákmányszerző pozícióra. Sajnos a magyar társadalom önvédelmi képessége, immunitása közismerten gyenge. Sem a politikai, sem a pénzügyi szélhámosok ellen nem tudja mozgósítani maradék erejét.

A Quaestor génjeiben hordozta saját bukását, mégis tízezreket tudott becsapni, átverni. Mint ahogyan a rendszerváltó banditák által kimódolt és működtetett országtönkretétel. De ennek a rendszernek a bukása még várat egy kicsit magára!

A befektetők zöme talán úgy gondolkodott, mint a Quaestor tulajdonosa: a politikai védettség mindenható. Mindentől megóv. És a “befektetők” közül némelyeket meg is óvott. Mások meg-és magyarok milliói, egy elsikkasztott ország kifosztott, kilátástalanságba taszított tömegei- kulloghatnak szédelegve, lerongyolódva, éhes hassal, ázva-fázva, lehajtott fejjel az egykoron virágzó országuk bűzölgő romjai között. Hallva a “sikeres befektetők” boldog és elégedett-netán kárörvendő-távoli vihározását.

És felteszik egymásnak a jól ismert kérdést:

MEGÉRTE A RENDSZERVÁLTÁS?  EZT AKARTAD?

(NOL-nyomán)