Vajon a zuhanó olajárak megakadályozzák vagy felgyorsítják az összeomlást?

Lehetséges, hogy az alacsony olajárak kicsit tovább fenntartják a gazdasági illúziót, de egyúttal az összeomlást is közelebb hozzák.

Sokan gondolják, hogy a gazdasági összeomlás egy drámai pillanat műve lesz, hirtelen tőzsdekrachhal és a dollár összeomlásával kísérve. Bár az ilyen és ehhez hasonló események is könnyen előfordulhatnak, már most komoly összeomlások tapasztalhatók a gazdaságban.

A zuhanó olajárak pedig minden jel szerint szintén ebbe a kategóriába tartoznak.

A gazdasági aktvitás talán egyik legjobb indikátora az üzemanyag eladás, ami az elmúlt hat év során hozzávetőleg 66 százalékot zuhant az Egyesült Államokban.

(Bár Magyarországon a tavalyi adatokhoz képest egy egészen kicsit nőtt az üzemanyag eladás, 2008-hoz viszonyítva a visszaesés nálunk is 54%. forrás, forrás)

Érdekes módon a csökkenő forgalom ellenére az üzemanyag árak továbbra is magasak maradtak az Egyesült Államokban (ahogy Magyarországon is), így az olajárakban bekövetkezett esést akár a kínálat-kereslet arányából adódó korrekcióként is fel lehet fogni, ez azonban azt jelentené, hogy az áresést megelőzően az olaj ára egy mesterségesen gerjesztett lufi volt, amit nem a kínálat és a kereslet határozott meg. Erre még visszatérünk.

A fenti táblázatból azt is láthatjuk, mennyire kevés köze van a valós gazdasági tevékenységnek a hamis tőzsdei csúcsokhoz. Az üzemanyag sokkal kevésbé idomul a gazdasághoz, mint más termékek vagy szolgáltatások. Más szóval az embereknek szüksége van üzemanyagra, új ekönyv olvasókra, lapostévére vagy okostelefonra viszont nem.

Természetesen itt meg kell jegyeznünk, hogy az üzemanyag megtakarítás jelentősen nőtt az elmúlt években, hiszen a kereskedelem egy jelentős hányada a fizikai világ helyett az Interneten történik. Ettől függetlenül, ha a tőzsde a gazdaság valós mércéje lenne, a tőzsdei indexek inkább a fenti táblázathoz hasonlítanának, és nem annak tükörképéhez.

Márpedig a tőzsde nem mutatja, hogy a fogyasztói bizalom öt hónapos mélypontra zuhant novemberben és a fogyasztói adósságok is csúcsokat döntögetnek. A Fekete Pénteken mért értékesítési adatok például 11 százalékkal maradtak el a tavalyihoz képest (az Egyesült Államokban). A hivatalos indok: a sarkvidéki hideg. Pedig a kiskereskedelemben már jóval az ünnepek előtt hihetetlen számú bolt zárt be és nagyon sok ember vált munkanélkülivé. A kiskereskedelmi óriás Amazon pedig, amelyik a piac jelentős részét megszerezte a fizikai boltoktól, egy egész robotsereget alkalmaz az ilyen fizikai munkára. Fennállásuk óta első alkalommal, még a McDonalds és a Burger King is kénytelen alacsonyabb sebességbe kapcsolni.

Tehát a valós gazdaság helyzete nem javul, a munkahelyek száma pedig egyre csökken.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a kínálat és kereslet törvénye váltotta ki az olajárak legutóbbi zuhanását, akkor ez más árucikkekkel, például a gépjárművekkel is előfordulhat, mivel ezek kereslete is csökken, amit az el nem adott leltárkészletek is jól mutatnak.

Úgy tűnik, hogy a tömeges pénzügyi manipuláció korában, a kínálat és kereslet alakulása nem sokat jelent az árak (érték) szempontjából. A kínálat-kereslet törvénye azonban a gravitációhoz hasonlóan folyamatosan hat a gazdaságra és erejét csupán időlegesen lehet megtörni és azt is csak nagy igyekezet árán.

Az egyik feltételezés szerint a jelenlegi olajárzuhanást a Federal Reserve idézte elő, amikor októberben felhagyott a mennyiségi enyhítés programmal. A mennyiségi enyhítés nem egyéb, mint a fizetésképtelen bankok folyamatos kimentése, amely során a beinjekciózott pénzt leginkább az eszközárak (részvények, értékpapírok, ingatlan, stb.) megtámogatására használták. Sok elemző azt feltételezte, hogy a mennyiségi enyhítés vége az értékpapír árfolyamok zuhanását eredményezi majd, de ez egyelőre nem történt meg. Nem valószínű, hogy az elemzők tévedtek. Csupán arról van szó, hogy az eszközárak visszatérése a valósághoz az értékpapírok helyett az olajjal kezdődik.

Mellesleg az alacsonyabb árak erősebb dollárt jelentenek, ami sajnos a jelen esetben nem az egészséget jelzi, ha az árfolyamot a gyenge hazai fogyasztás mellett semmi egyéb nem támogatja. Az alacsonyabb árak jó hírt jelenthetnek az adósságtól mentes fogyasztók számára, akiknek jövedelme képes fedezni kiadásaikat, vagy azon bankok számára, akik el vannak árasztva dollárral, de nem jó senkinek, akinek adóssága van. Egy adósságalapú gazdaságban a tegnapi inflálódott adósságot a mai drága dollárból megfizetni súlyos megszorításokat eredményezhet.

Érdekes módon a dollár éppen akkor erősödött meg, amikor a világon mindenki teljes gőzzel próbál megszabadulni dollártartalékaitól. A dollár értékének csökkenni, nem pedig emelkedni kellene.

Az olajárak zuhanása tehát inkább a dollár iránti kereslet mesterséges növeléséről, nem pedig az olaj iránti kereslet tényleges változásáról szól.

Amikor a dollár iránti kereslet megemelkedik, a dollár drágább lesz, ami tökéletes ürügyet szolgáltat majd a Fed számára a kamatemelésre. A pénz árfolyamának növelése egy olyan időben, amikor a valós gazdasági aktivitás lassul, igencsak felgyorsíthatja a gazdasági összeomlást.

Így néz ki egy tartalékvaluta és monetáris rendszer haláltusája.
Forrás: Activist Post
Kapcsolódó írás: A készülő világkormány