Az üvegszálas kábel- a mobilkommunikációs sugárzás egészséges alternatívája

 

Üvegszálas kábelekkel nagy adatátviteli sebesség érhető el. Az internetszolgáltatók 1000 Mbps* sebességig kínálnak kommunikációs kapcsolatokat ügyfeleiknek. De a lehetsőségek ennél még sokkal nagyobbak: egy száloptikás főkábel akár 8 800 000 – 19 200 000 Mbps adatot képes továbbítani. Mivel az üvegszálas hálózatban nem jön létre elektromos vagy mágneses mező, így ez teljesen ártalmatlan az emberekre. További előnyei: nagy biztonságot nyújt a lehallgatás ellen és lehetővé teszi az adatok nagyobb távolságokon, átviteli veszteségek nélkül való továbbítását. Az üvegszálas hálózat kiépítésében Dél-Korea 78,5 %-al, Svédország pedig 64,3%-al vezet. Ezzel szemben Németország a 2,6%-os kiépítettségével nagyon le van maradva. Nem csoda, ugyanis a pénzügyi támogatásnak eddig mindössze csak az 5% -át hívták le. Az üvegszálas kábel jövőbiztos technológiának számít ugyan, mivel egyetlen átviteli közegnél sem áll nagyobb sávszélesség-tartalék rendelkezésre. Mégis az egészségre káros, sugárzó mobiltelefontechnológiába fektetnek be. *(M = mega = 1.000.000)

 

von von mg./jn.

Quellen/Links: https://de.wikipedia.org/wiki/Glasfasernetz
https://www.glasfaser-internet.info/vorteile.html
https://de.statista.com/infografik/3553/anteil-von-glasfaseranschluessenin-ausgewaehlten-aendern/

Erdogan óva inti a Svájcban élő törököket az integrációtól

A genfi menekültügyi fórumon tartott beszédekor a török autokrata engedelmesnek mutatkozott. A kulisszák mögött azonban bujtogatta honfitársait.

Két nap, két beszéd, két arc: kedden, a genfi menekültügyi fórumon tartott hivatalos beszédekor Rece*p Tayyi*p Erdoga*n teljes mértékben a diplomatikus államfőt alakította. A tucatnyi TV kamera előtt több támogatást kért Törökország számára az ENSz-től.

Teljesen eltérően, mint az azt megelőző napon, amikor is a török államfő a Four Seasons Nobelhotelben a követői elé állt és - a nyilvánosságot kizárva - integrációellenes propagandabeszédet tartott.

A SonntagsBlick c. újság birtokában van egy, a beszédről készített videó. Egy konferenciaterem kb. 200 emberrel, fehér asztalterítővel, ezüst étkészlettel. A színpadon pedig: Erdogan, aki az ott jelenlevő svájci törököket a saját nagyhatalmi fantáziáira megesketi. “Így csináljuk tovább!”

Mialatt a szálloda előtt a svájci rendőrök géppisztollyal járőröznek, bent a török autokrata tombolva beszél: “ Egy nemzet, egy zászló, egy haza, egy állam. Így csináljuk tovább!” Taps.

Erdogan egyértelműen kijelenti a jelenlevőknek: mégha Svájcban is élnek, csak egy nemzethez kell hűségesnek lenniük: Törökországhoz. Közben az államfő levegőbe emeli kezét, négy ujj kinyújtva, a hüvelykujj behajlítva - a “Rabia-köszönés”, az iszlamista muszlimtestvériség ismertetőjegye.

Erdoga*n továbbmegy: a török diaszpóra számára csak egy állam van, melyet követni kell. Svájcban a feladatuk, a befolyásukat kiterjeszteni: “ Legyetek aktívak a politikában, a tudományban, a gazdaságban!” Más szóval: ássátok alá a svájci társadalmat.

Az elvhű külföldön élő törökök mindig is Erdoga*n eszményképei voltak. Már egy 2008-as beszédében is azt kiabálta honfitársainak: “Senki nem várhatja el, hogy valaki asszimilálódjon. Az asszimiláció az emberiség ellen!”

Annak érdekében, hogy a török diaszpóra továbbra is ebbe az irányba haladjon Erdogan 2010-ben megalapította a külföldi törökök minisztériumát (YTB), egy hivatalt, melynek 300 alkalmazottja van és 200 millió svájci frankos éves költségvetéssel rendelkezik. Az YTB hivatalos jelmondata: “Mindenütt ott vagyunk, ahol egy állampolgárunk, egy fajtársunk, egy rokonunk van.” Így nem meglepő, hogy Erdoga*n genfi propagandabeszédét ez a minisztérium szervezte meg és finanszírozta.

Erdoga*n aargau-i karja

Közvetítőként a háttérben az aargau-i Murat Sahi*n, Erdoga*n meghosszabbított svájci karja cselekedett. Sahi*n régóta elnöke a Nemzetközi Demokrata Uniónak, amely a török AKP kormánypártnak a lobbiszervezete. Szoros kapcsolatot ápol az ankarai államhatalmi apparátussal. Facebook-on Erdoga*n feltétlen hűséget esküdött: “Amíg csak lélegezni tudok, egész valómmal ott állok majd, ahová nekem parancsolod és veled együtt harcolok ezen az úton!”

A török kormányzati szellemben végzett szolgálataiért Sahi*n megjutalmazásra került Genfben: azok közzé a kevés kiválasztott közé tartozott, akik a Four Seasons Hotelben megrendezett vacsora alatt a török államfővel és feleségével ülhetett egy asztalhoz. Ugyanannál az asztalnál vacsorázott a török külügyminiszter Mevlü*t Cavusogl*u és Hulus*i Aka*r védelmi miniszter, aki ősszel parancsot adott Észak-Szíriában a kurdok megtámadására.


https://www.blick.ch/news/schweiz/westschweiz/islamistengruss-und-propagandarede-hier-warnt-erdogan-tuerken-in-der-schweiz-vor-integration-id15675869.html

, https://gloria.tv/post/EZ3ARxUiPtyv2wo6v3nNGChZQ

Hogyan tudott az orvosi szakma nagy része összefogni az illuminátus bankárokkal, amikor az, a társadalmat térdre kényszeríti?

 

Ébredjetek, emberek. A koronavírus kamu, ürügy a társadalom radikális, demokratikus átszervezésére.

A modern orvostudomány az Illuminátus egyik ága,  egy sátáni kultusz, amely az embereket megbetegítve irányítja és kizsákmányolja a társadalmat. Nézze meg, hogyan uralkodnak a szakmán az orvosi engedély elvesztésével Ebben 2019-es cikkben Dr. Reizer összehasonlítja a modern orvostudományt a „vallással”.

Noha egy kisebb részünk nem úgy gondol rájuk és hivatásukra, az orvosokat és az orvosi hivatást az emberek túlnyomó többsége egyházi papságként érzékeli. Az orvosi hivatás teljes felépítését szándékosan úgy tervezték, hogy tükrözze a vallási tapasztalatokat.

Amikor belép az imaházba, belép egy domainbe, amelyet a gyülekezet tagjai szentnek tartanak. Egy templomban, templomban, zsinagógában vagy bármely más vallási kamrában különleges szabályok vannak, amelyeket általában megértenek és követnek a tagjai.

 

A hitrendszer iránti tiszteletből kifolyólag semmiféle kritika, szkepticizmus vagy a szervezet fő feltételezésének valódiságát érintő kérdések nem lépnek be. Más szóval, a vallási gyülekezetek tagjai soha nem kérdezhetik meg nyilvánosan az egyházat semmiről.

 

Az orvostudományban az orvos (pap, miniszter, rabbi) szokásosan fehér ruhát (köntöst) visel, amely feltétlenül a gyülekezet főpapjaként azonosítja őt (gyakorlat). Ebben a gyakorlatban vannak olyan ápolók (apácák), akik segítenek az orvosnak a betegek (a gyülekezet tagjai) gondozásában, amikor megbetegednek (gonosz mikrobák megszállják). A betegek általában nem kérdőjelezik meg az orvos (miniszter) tanácsát.

Különböző technikák (rituálék) léteznek, amelyeket az orvos szakma használ a test betegségektől (gonosz szellemek) való megszabadításához. Ezen technikák egy része magában foglalja a szintetikus drogok (szentelt víz) bevezetését a betegeknél, amelyeket petrolkémiai vállalatok gyártanak tömegesen. Más helyzetekben az orvosok műtétek (exorcizmusok) elvégzésével vágják ki a test betegségeit a fertőzött szövetek és szervek (birtokolt testrészek) eltávolítása érdekében.

Kérdezze meg az orvos és az egészségügyi személyzet nagy támogató csoportjának szándékait vagy feddhetetlenségét, és a legtöbb közösség polgárai  az ördögnek fogják tekinteni. Kérdezze meg azokat az orvosi protokollokat (bibliai részleteket), amelyeket a petrolkémiai vállalatok írtak és szilárdan megalapoztak a világ minden orvosi iskolai programjának alaptantervében, és sarlatánként, kvattként vagy áltudósként fogják látni.

 

 

A tekintélyes orvosi folyóiratokat titokban felügyelő petrolkémiai vállalatokat, a feltételezett szakértői véleményeket közzétevő kiadókat bizonyos orvosok ellenzik az allopátiás paradigmának (az egészség elérésének és fenntartásának egyetlen módja a gyógyszerek alkalmazása) az emberek túlnyomó többsége mindig tudománytalannak tartja.

A katolikus egyházban azt tanítják a plébánosoknak, hogy egy fiatal lelket, belépve a világba, az eredeti bűn (egy legyengült immunrendszer) veszélyeztet. Ez az edény (test) démoni birtoklásra (betegség) hajlamosít. Az egyház keresztelő szent vize (oltási programok) az egyetlen biztos módja a bűnök (gyermekbetegségek) lemosására és a lélek jobbra helyezésére (immunitás megteremtésére a csírákkal szemben), hogy a Földön olyan létet élvezhessen, amely Sátáni kísértésektől mentes. (baktériumok és vírusos mikrobák).

Tudom, hogy rengeteg ember fog felháborodni azon, amit ebben a cikkben írtam. Az a személy, aki egy adott vallás filozófiáját vagy integritását megkérdőjelezi, nem nyer népszerűségi versenyt. És ne tévedj; az orvosi hivatás hatalmas vallás, sok követővel. Ez önmagában szomorú tény, de egyben a legfőbb oka annak, hogy ennyi ember betegen sétálgat, és nem érti, miért.

 

Az a hit és bizalom, amelyet társadalomként közösen fektettünk be az orvostudományba, a vakhiten alapszik, és nem a szakma azon képességén, hogy jól megbetegítsék az embereket. Van néhány meglehetősen elcseszett fogalom, amelyen az orvosi dogma alapul, és ha valaki alaposan szemügyre veszi ezeket az ötleteket, azok hibái nagyon nyilvánvalóvá válnak. Ennek a ténynek köszönhető, hogy mérnökei okosan felépítették és forgalomba hozták a szakmát, hogy vallásként jelenjen meg.

Vallásként az orvostudomány nem lépi túl a lehetséges kritikusokat és elkerüli a fontos kérdéseket. Ezekre a kérdésekre évek óta választ kell adni, az orvosok vezetői mégis figyelmen kívül hagyják őket. Ehelyett továbbra is hallunk és olvashatunk olyan sétákról, felvonulásokról és adománygyűjtésekről, amelyek állítólag előnyösek a kutatás számára a jövőbeni olyan betegségek felszámolása szempontjából, amelyeket az orvosi szakma és a petrolkémiai vállalatok soha nem szándékoznak megszüntetni!

Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban és az egész világon annyi kórházat neveztek el vallási szervezetekről és szentekről. Nézzünk szembe tényekkel: nincsenek „Charles Manson megégett áldozatok központja” nevű egészségügyi létesítmények. Az orvosi intézményeket úgy alakították ki és bélyegezték meg, hogy jelenleg a tömegek imádság helyeként érzékeljék őket. Még az orvos klasszikus, fehér laboratóriumi kabátját is úgy tervezték, hogy az egészségügyi fogyasztók pszichéjében a tisztaság érzetét keltse, ha az orvosokra gondolnak.

A gyógyszergyártók hosszú távú célja az volt, hogy az emberek higgyenek a gyógyszer értékében. Az öncélú kampány iránti könyörtelen elkötelezettségük a közszférát a mazsorettek tömeges gyülekezetévé változtatta, amely rituális módon dicsérte az orvosi szakmát. Amerika és a világ minden tájáról származó közösségek rendszeresen adományoznak nagy összegeket kórházi központok építésére és fenntartására. Ezek a szervezetek ma az összes modern közösség központjai.

 

Félreértés ne essék, rengeteg jó orvos és sebész van a világon, és néhány orvosi gyakorlat célja hasznos lehet az életmentésben. De a modern orvostudománynak tulajdonítható sikerek többsége általában sürgősségi ellátás formájában valósul meg, nem pedig a betegségek kezelése és az emberi test egészségének helyreállítása területén.

Ha valaha is reménykedünk abban, hogy javítjuk az emberek egészségét, és emelhetjük az egészségügyi ellátás általános minőségét, amelyet az Egyesült Államokban és a világ más helyein gyakorolnak, akkor meg kell szakítanunk a fojtogató petrolkémiai vállalatok orvosi ráhatását. Ezek az óriáscégek eltérítették a gyógyszert szedőket és megbetegítették őket. El kell fordítanunk a figyelmünket az orvosi ellátás kifizetésének módjainak kitalálására, és el kell kezdenünk koncentrálni a szakma rögzítésének módjaira, hogy abbahagyja az emberek betegebbé tételét, mint amennyire már azok.

A jövőben értékelnünk kell az orvostudományt, mint szakmát, és nem szabad vakon dicsérnünk annak hamis eredményeit, amelyeket végül a gyógyszergyárak gyártottak, és később olyan szakértők által felülvizsgált folyóiratokban hirdettek, amelyek ugyanazok a vállalatok tulajdonában vannak és működtetnek. Itt az ideje, hogy a gyülekezet tagjai (a nagyközönség) letérdeljenek, és megkezdjék a hagyományos orvoslás (az egyház) felelősségre vonását tetteiért!

https://www.henrymakow.com/

https://fenevadjele.hu/szabadkomuvesek/a-modern-orvostudomany-mint-satani-kultusz

Megfigyelés alatt

 

https://luigibenetton.com/2017/11/20/google-pizza-satire/

Új kor, új betegség: egyre több a klíma-pánikbeteg

Klíma-pánikbetegség tanácsadás 5 cent

Pénteken ismét klímatüntetés volt Budapesten. Nem mondom, hogy rossz ötlet lenne a fekete pénteki akciók helyett a környezet védelmére összpontosítani, de ahogy arról már korábban írtam, a klímapánik olyan mennyiségű negatív hozadékot görget maga előtt, hogy azok szinte minden előnyt kioltanak.

A Phys.org pár nappal ezelőtt megjelent cikkéből például kiderül, hogy az apokaliptikus előrejelzések miatt a klímapánik a pánikbetegségek egyre gyakoribban diagnosztizált fajtája lett az Egyesült Államokban, bár az ország igen szép számban tevékenykedő pszichológusai még nem nagyon tudnak mit kezdeni az új kórral.

A betegség gyökere a jelek szerint a klíma aktivisták azon kijelentéseiből ered, amelyek szerint a világ, vagy legalábbis annak ma ismert formája, drasztikus lépések hiányában, akár egy évtizeden belül véget érhet. Persze az előre jelzett időpontok, csakúgy, mint a javasolt megoldások között, komoly eltérések figyelhetők meg. Ez azonban nem gátolja az aktivistákat egyre hisztérikusabb retorikák alkalmazásában, a politikusokat pedig ígéreteik osztogatásában.

A Phys.org cikke szerint a klímaváltozással kapcsolatos félelmek igen eltérőek. Van, akit a társadalmi egyenlőtlenségek aggasztanak, míg mások az eldobható műanyagok használata miatt pánikolnak.

Egyes aktivisták szerint kevesebb mint egy évtized áll az emberiség rendelkezésére, hogy összeszedje magát és drasztikus változásokat vezessen be a Föld megmentéséért, aminek része a légiközlekedés korlátozása, az eldobható műanyagok használatának betiltása vagy a vidéki életstílus bevezetése, aminek esetenként a vegetáriánus étrend is része. Mások ennél is radikálisabb megközelítést szorgalmaznak, mint például a gyerekvállalásról való lemondást, a fosszilis üzemanyagok és melléktermékeik betiltását vagy éppen a kapitalizmus felszámolását.

A „megoldások” sok esetben csupán politikai célok elérését szolgálják. A kapitalizmus felszámolása például azért is furcsa, mert a szocialista és kommunista országok igencsak komoly mértékben támaszkodnak az iparizációra, a szennyezésről nem is beszélve. A zöldeket ez persze nem igen zavarja, ahogy az sem, hogy a zöld ügy lelkiismeretes, de eltévedt támogatóit az őrületbe kergetik, amiért nem képesek teljesíteni a maguk elé tűzött klímavédelmi célokat.

Kate Schapira, a Brown Egyetem professzora, felismerve a problémát, 2014 óta közterületi klímapánik standokat üzemeltet, például helyi piacokon, ahol szolgálatait mindössze 5 centért kínálja.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a klímapánik tünetei nem feltétlenül hasonlítanak a klasszikus pánikbetegségek tüneteire, így jelentkezhetnek „konfliktuskerülés, fatalizmus, félelem, tehetetlenség és rezignáció formájában és együtt járhat fizikai tünetekkel is. Például asztmával vagy bizonyos allergiákkal.”

A Klíma Pszichológiai Szövetség, mert már ilyen is van, arra hívta fel a brit szülők figyelmét, hogy a klímaváltozással kapcsolatos kommunikációjukkal megijesztik saját gyerekeiket. A szintén brit Bath Egyetem pszichológusai pedig arról számoltak be, hogy a gyerekeknél tömegesen jelentkeznek a klímaváltozás miatti pánikbetegség tünetei.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos félelmek miatt egyesek megkérdőjelezik saját tetteik hatékonyságát. Nem tudják eldönteni, hogy a műanyag szívószálak mellőzése vagy a második gyerekről való lemondás számít-e egyáltalán.

Valószínűleg nem. A szívószálak például az óceánokban található mikró műanyagok kevesebb mint 1 százalékát teszik ki, és ez sem az Egyesült Államokból vagy Európából, hanem délkelet Ázsiából származik (bár az is igaz, hogy Ázsia a fejlett világ által termelt szemét egy részét is importálja). Az igazság az, hogy a műanyagok használatának csökkentése inkább informatív jellegű, célja pedig a környezettudatosság erősítése, de nem jelent állandó vagy hatékony megoldást.

A népességszabályozásról nem is beszélve, hiszen a világ legtöbb országában a népesség eleve csökken, így nagyobb esélye van az emberiség kihalásának, mint a túlnépesedésnek. (Lásd még: link, link)

Ami pedig a Föld tíz éven belüli végét jelenti, biztosat senki sem mondhat, de azt igen, hogy hasonló jóslatok már a 70-es években is születtek.

A valós és vélt félelmek kapcsán pedig egy igen fontos kérdéshez érkeztünk: a jövő miatti aggodalomhoz.

Kiindulva abból, hogy Jézus egyértelműen megmutatta a megfelelő hozzáállást, amikor azt mondta, hogy ne aggódjunk a holnapért, „mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”Máté 6:34, engedjétek meg, hogy ismét C.S. Lewis szavait vegyem kölcsön, aki a Csűrcsavar nevű kísértő szavain keresztül figyelmeztetett a „jövőben” rejlő csapdákra:

„Az emberfajzat az időben él, Ellenségünk [Csűrcsavar fordított világában Isten vagy Jézus] viszont az örökkévalóságra szánja őt. Ezért – úgy gondolom – azt szeretné, hogy különösen két dologra irányítsák a figyelmüket: az örökkévalóságra meg az időnek ama pontjára, melyet az emberek „jelennek” neveznek. Mert a jelen az a pont, ahol az örökkévalóság az idővel érintkezik. Kizárólag a pillanat élményében adatik az emberfajzatnak olyan tapasztalás, amely hasonlatos Ellenségünk tapasztalatához a teljes valóságról; csakis itt adatik meg neki a szabadság és a valóság ajándéka. Az Ellenség azt szeretné, hogy mindig csak az örökkévalósággal (azaz Ővele magával) vagy a jelennel törődjenek, tehát: elmélkedjenek az Ővele való örök egyesülésről vagy az Őtőle való örök elszakadásról – egyebekben pedig kövessék lelkiismeretük pillanatnyi szavát, hordják pillanatnyi keresztjüket, fogadják el a pillanatnyi kegyelmet, s adjanak hálát a pillanatnyi örömökért.

A mi dolgunk ezzel szemben az, hogy elszakítsuk őket az örökkévalóságtól, s elszakítsuk őket a jelentől. Ebből a célból olykor arra kísértjük némelyiket (például, ha özvegyasszony vagy tudós az illető), hogy a múltban éljen. E taktikának azonban korlátozott az értéke, hiszen a múlt – amennyiben reális ismeretről, s nem valami elmosódott dologról van szó – az örökkévalóságra emlékeztet. Sokkal többet ér, ha arra bírjuk rá őket, hogy a jövőnek éljenek. Szenvedélyeik élettani szükségből eleve a jövő felé irányulnak, s a róla való gondolkodás reményeket és félelmeket támaszt bennük. S mivel a jövő ismeretlen előttük, ha sikerül elérnünk, hogy róla töprengjenek, csak a képzeletükkel járatjuk a bolondját. Egyszóval: a jövő hasonlít a legeslegkevésbé az örökkévalósághoz. A jövő az, ami az időben a leginkább ideigvaló; hiszen a múlt már megmerevedett, és nem változik többé, a jelent pedig egészen átragyogják az örökkévalóság sugarai. Ezért pártoljuk annyira az olyan jelszavakat és irányzatokat, mint a „teremtő evolúció”, „tudományos humanizmus”, „kommunizmus” – melyek az emberfajzat ragaszkodását az ideigvalóság legbensőbb magva: a jövő felé irányítják. Ezért gyökerezik csaknem valamennyi bűn a jövőben. A hála a múltra néz, a szeretet a jelenre; a félelem, a kapzsiság, a kéjvágy kivétel! …

Persze bizonyos értelemben az Ellenség is kívánja, hogy az emberfajzat gondoljon a jövőre: annyira, amennyire azt az igazság és a szeretet másnapi műveihez – a holnap esedékessé váló kötelességekhez – a jelenben szükséges tervezés megköveteli. A holnapi munkára felkészülni: mai kötelesség; ha a hozzávaló anyag a jövőből van is kölcsönvéve, maga a feladat – mint minden kötelesség – a jelen leckéje. Ám ez már szőrszálhasogatás. Az Ellenség nem akarja, hogy az emberfajzat szíve a jövőn csüggjön, gazdagsága a holnap kincse legyen. Mi viszont éppen ezt akarjuk! Az Ő eszménye olyan ember, aki ha hivatása okán egész nap az utókor jólétén munkálkodott is, képes kitörölni lelkéből a jövő gondját, s az égre bízva a dolgot, máris a jelen pillanat követelte türelem vagy hála gyakorlásával foglalja el magát. Mi azonban olyan embert akarunk, aki a jövő megszállottja; akit a földön elkövetkező mennynek vagy pokolnak látomásai kísértenek; aki azonnal kész áthágni az Ellenség parancsait a jelenben, ha elhitetjük vele, hogy ezzel amazt elérheti, emezt elháríthatja; akinek hite olyan programok sikerén vagy kudarcán áll vagy bukik, melyeknek végét nem is fogja megérni. A mi vágyunk az, hogy az egész fajzat örökké a szivárványt kergesse; még véletlenül se legyen az adott pillanatban becsületes, derék vagy akár boldog, hanem az adott pillanat minden valóságos ajándékát égesse el a jövendő oltárán.”

http://idokjelei.hu/2019/12/uj-kor-uj-betegseg-egyre-tobb-a-klima-panikbeteg/