Az orosz állami média globális
információs térbe való betörése a hírközlés terén is kikezdte az
egypólusú világrendet; a főbb világpolitikai eseményekkel kapcsolatban
ma már nem csak az amerikai narratíva elérhető a széles tömegek
számára. Az Európai Unió cenzúrával próbálja hátráltatni a globális
információs tér többpólusúvá válását.
Az Európai Unió “East Stratcom”
munkacsoportja előkészített egy úgynevezett dezinformációs szemlét, ami
egyszerűsített formában elmagyarázza az európaiaknak, hogyan kell
viszonyulniuk a fővonalú média magyarázataitól eltérő
hírértelmezésekhez. A kezdeményezés célja, hogy a politikusok számára
egységes útmutatást adjon, ami alapján “biztosítani tudják, hogy az
európai állampolgárok tudatában legyenek az orosz dezinformációs
veszélynek”. Egy leegyszerűsített frázisokkal operáló kézikönyvről van
szó, aminek gyakorlati alkalmazását már az Index.hu hírértelmezéseiben
is tetten érhettük; többek között akkor, amikor alkalmazottaik
kifejtették, hogy amennyiben a többségi lakosság tömeges szexuális
zaklatás miatt tüntetni kezd a menekültek befogadása ellen, ott
valószínűleg
orosz titkosszolgálati munkát kell sejteni a háttérben.
- A formula egyszerű; minden olyan történést, ami a liberális
kisebbség céljaival nem összeegyeztethető, amögött orosz
titkosszolgálati munkát kell sejtetni, – és minden olyan véleményt, ami a
liberális hírértelmezésekkel szemben alternatívát jelent, a Kreml
propagandagépezetének részévé kell nyilvánítani.
A magyarországi Amerika-barát
sajtóorgánumok egységes hírértelmezései nem pusztán véletlen egybeesés
következménye; a német kormánypárt (CDU) tagja, Holger Eekhof egy orosz sajtóorgánumnak
nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy újonnan a német
politikusok rendszeresen kapnak egy kéretlen hírlevelet, ami azt
részletezi, hogy “az oroszok” éppen milyen dezinformációs kampányt
folytatnak Németországban. Ezt a “tájékoztatást” a tervek szerint ki
akarják terjeszteni az Európai Unió egészére; egy 400 fős szakértői
gárda dolgozik azon, hogy az európai politikusok számára könnyen
emészthető magyarázatokat állítsanak elő az orosz dezinformációs
propagandagépezetről, amivel mindössze annyit kell tenniük, hogy szóról
szóra visszamondják a választóknak, hiszen az már könnyen érthető
formában, tálalásra készen elő van készítve. Eekhof beszámolójából
kiderül, hogy ez a tevékenység elsősorban az úgynevezett álhír oldalakra
összpontosít; bizonyos híreket megcáfolnak, vagy olyan értelmezési
keretbe helyeznek át, ami a nyugati sajtóban elfogadható. Amellett, hogy
ez gyakran valóban a megalapozatlan álhírek elleni harcot jelenti, a
fent említett szakértői gárda tevékenysége kontextusba helyezhető az
egypólusú világrend felbomlásával, és a multipoláris világrend
kialakulásával.
A többpólusú világrend kialakulásáról az
utóbbi évek során rengeteg alapvető információ ill. elgondolás
szivárgott be az európai fővonalú sajtóba is. A gazdasági-politikai
folyamat lényege, hogy a nem-nyugati országokban lezajlik/lezajlott egy
technológiai-ipari forradalom, melynek során elterjednek ugyanazok a
technológiák ill. ipari-termelési módszerek, melyek a nyugati világban
általánosan elterjedtek. A nem-nyugati hatalmak azonban embererőforrás
terén összehasonlíthatatlan előnnyel rendelkeznek a hanyatló
demográfiájú, elöregedő nyugati országokhoz képest; így azonos
technológiai-ipari-oktatásbéli színvonal mellett a nyugati világ nem
tudja fenntartani gazdasági befolyását a nem-nyugati országok felett.
Ebből adódóan idővel a gazdasági dominanciára épített politikai
befolyását is elveszíti.
Amiről a fővonalú médiában egyelőre kevés szó esik, hogy
a
multipolaritás nem csak a gazdaság, a politika és a katonai viszonyok
mentén mutatkozik meg; a globális hírközlés is többpólusúvá vált.
A globális információs tér az utóbbi
évtizedek során egypólusú volt; a nemzetközi jelleggel működő
sajtóorgánumok az amerikai, vagy a tágabban értelmezett nyugati
megközelítést közvetítették a világpolitikai eseményekkel
kapcsolatban. A nyugati narratívát képviselő sajtóorgánumok domináns
helyzetben voltak, egyeduralmukat semmi nem kérdőjelezte meg, a
nézőközönség számára nem is volt elérhető információforrás, ami ezzel
szemben alternatívát jelentett volna.
A globális média multipolárissá válása
azzal kezdődött meg, hogy az orosz állami sajtóorgánumok beléptek a
globális információs térbe, és ott erős jelenlétet építettek ki. A nagy
világnyelvek valamelyikét ismerő nézőközönség számára többé nem csak a
CNN, BBC, és ezekkel azonos narratívát nyújtó globális médiafelületek
elérhetők, hanem könnyen elérhetőek olyan hírforrások, melyek a vezető
nyugati hatalmak állami érdekeivel szemben más államok érdekei mentén
megfogalmazott hírértelmezéseket nyújtanak. Ilyen médiafelületek a
nemzetközi jelleggel működő orosz hírügynökségek, mint a Szputnyik
hírügynökség, vagy a Russia Today. Ahogy a CNN, Fox News stb. az
amerikai érdek mentén folytat globális hírközlést, megjelentek ezzel
párhuzamosan, szintén globális jelleggel működő orosz hírügynökségek,
melyek az orosz érdek mentén folytatnak hírközlést. Ahogy a CNN az
amerikai érdek mentén gyakran egyértelmű hazugságokat közöl, ezek az
orosz hírügynökségek is gyakran saját állami érdekeik mentén ferdítik a
tényeket.
Ugyanakkor, ezek az orosz sajtóorgánumok
nem feltétlen kell hazudjanak ahhoz, hogy sikeresek legyenek; a
nyugati világ vezetői számára nem az orosz dezinformációs kampány
jelenti a legnagyobb fenyegetést. A hazugságokat ugyanis le lehet
leplezni, meg lehet cáfolni tényekkel. A CNN-nel és társaikkal szemben
egyre népszerűbbé váló globális orosz sajtó azonban nem hazugságokkal vált népszerű alternatívává;
vannak olyan történések, amit a nyugati sajtó nemes egyszerűséggel,
ideológiai megfontolások mentén elhallgat. Ahol a hatalmi elit
bevándorlást és multikulturalizmust akar, és azt szeretnék, hogy az
emberek pozitívan viszonyuljanak a közel-keleti menekültekhez, ott a
fővonalú sajtó egyszerűen elhallgat minden olyan történést, ami nem
illeszkedik az uralkodó ideológiai kisebbség által képviselt
világnézetbe. A Kölnben történt tömeges szexuális zaklatást a német
sajtó egyszerűen elhallgatta volna. Ugyanezt tették volna a TTIP elleni,
több százezer résztvevővel zajló berlini tüntetésekkel, vagy a
bevándorlás elleni tüntetésekkel is.
Az orosz média globális jelenléte számukra azért jelent fenyegetést, mert ha
a nyugati sajtó ideológiai megfontolásból elhallgat valamit, egy
rivális hatalom számára ott már hazugságra sincs szükség; elég, ha élő
közvetítésben leadnak mindent, amit a nyugati sajtó ideológiai
megfontolásból nem hajlandó. A Russia Today gyakran élőben,
vágás nélkül közvetít nyugat-európai országokból olyan eseményeket,
melyeket a nyugati kormányok 2-3 perces összesítésben, különböző
irányelvek mentén megvágva és előre gyártott értelmezési keretben
akarnának csak leközölni.
A napokban egy amerikai agytröszt, a
Henry Jackson Society azt szorgalmazta, hogy az európai parlamentek
fogadjanak el olyan új törvényeket, melyek arra kényszerítenék a
politikusokat, hogy kötelező jelleggel beszámoljanak minden olyan
esetről, amikor orosz sajtóorgánumnak nyilatkoznak. A politikusok arról
nem kell beszámoljanak, hogy milyen rendszerességgel utaznak
Washingtonba, New Yorkba, milyen gyakran nyilatkoznak amerikai vagy
brit sajtóorgánumnak. Az orosz média esetében azonban javasolnak egy
ilyen intézkedést, mert nem akarják megengedni, hogy nem-nyugati állami
sajtóorgánum hiteles személyeket tudjon megszólaltatni, és ezzel
legitimálja magát nyugati országokban.
Az ilyen félelmek oka, hogy a nyugati országokban az emberek
egyre kevésbé bíznak a nyugati sajtóorgánumokban, és – éppen a fent említett
cenzúra miatt
– alternatívát keresnek. Mivel a nyugati média egyre inkább nem
folytat hiteles tájékoztatást, az emberek számára egyre hitelesebbé
válnak a nem-nyugati narratívák, főleg, ha azok gyakran mindössze
tényközlést folytatnak a belföldön szándékosan elhallgatott
eseményekről.
Politikai indíttatásból a nyugati
vezetők kijelenthetik, hogy a nyugati sajtó hiteltelenségéért Moszkva a
hibás – akár be is lehet tiltani az összes orosz sajtóorgánumot
Európában, és meg lehet hurcolni mindenkit, aki szóba áll velük.
Ugyanakkor, aki a folyamatokat kiterjedtebb kontextusban próbálja
szemlélni, láthatja, hogy ez már csak pótcselekvés. Egyelőre
főleg az orosz sajtóorgánumok léptek be a globális médiapiacra olyan
mértékben, hogy versenyképesek legyenek a nyugati narratívával szemben –
de tévednek azok, akik ezt mindössze orosz dezinformációs kampánynak
tartják. Egy dezinformációs kampányt ugyanis meg lehet akadályozni, el
lehet némítani. Ez a folyamat – az orosz médiajelenlét erősödése, a
nyugati sajtó hiteltelenné válása – azonban nem egyszerűen orosz
médiapropaganda tevékenység. A globális információs tér többpólusúvá
vált. Az egypólusú világrend ezen a téren is megdőlt. Ha az orosz
médiát sikeresen kiűzik a globális médiatérből, ki fogja tölteni az űrt
más nem-nyugati állami sajtó. Jön helyette a kínai narratíva, vagy az
indiai, török, iráni narratíva, és a nyugati lakosság számára
mindegyik vonzóbb lesz a nyugati sajtónál, egészen addig, ameddig a
nyugati sajtó ideológiai megfontolások mentén cenzúrát gyakorol.
Tehát lehet az adófizetők pénzét “orosz
dezinformációs kampány ellensúlyozására” pazarolni – de újra és újra
fel fog merülni a kérdés;
miért nem tartják az emberek hitelesnek a saját országuk sajtóorgánumait? Miért keresnek alternatívát?
Idővel a nyugati agytrösztök rá kell majd jöjjenek; amennyiben a
nyugati sajtó nem kezd el hiteles tájékoztatást folytatni, lemarad a
globális médiapiaci versenyben. Ha nincs hiteles tájékoztatás,
gyakorlatilag bármilyen állami szereplő vákuum-szerű állapotba tud
betörni a globális médiapiacra, és a széles tömegek számára vonzó
alternatívaként fog megjelenni a nyugati cenzúrával és
médiapropagandával szemben.
http://www.hidfo.ru/2016/11/nincs-visszaut-a-multipolaritas-betort-a-globalis-hirkozlesbe/